Az osztrák határhoz egészen közel van a Lago di Braies, így először azt néztük meg, körbe is sétáltuk. Majd megkerestük az első olaszországi szállásunkat Belluno környékén, ami a Dolomitok "alatt" van. A szállást a neten találtam, a szállásadókkal közvetlenül kellett felvennünk a kapcsolatot, megtörtént előre a telefonszám-csere. Akkor még nem nagyon értettem, hogy miért nem elég a címet megadni. A szállásadó azt kérte emailen, hogy amikor Bellunóba érünk, hívjuk fel. Mivel nem volt helyismeretünk, mi ezt úgy értelmeztük, hogy amikor a szállásra érünk, amiről csak annyit tudtunk, hogy a cím nem a városban van, hanem a környékén. Akkor még nem volt (vagy legalábbis nem állt rendelkezésünkre) GPS, ettől függetlenül könnyedén megtaláltuk életem első agriturismóját (imádom az ilyen régi parasztházakat azóta is!!). Titokban abban reménykedtem, hogy otthon lesznek és megúszom a telefonálgatást. De minden zárva volt és sehol senki.
Kissé izgulva felhívtuk a szállásadókat, mert féltem, hogy nem fogom megérteni őket. Nem volt semmi baj, a lényeg lejött, ami az volt, hogy ide akartak kísérni minket a városból, mert eddig még mindenkinek nehézséget okozott a parasztház megtalálása. Nem győztek csodálkozni, hogy mi meg már ott vagyunk és várunk rájuk.
Nagyon helyes házaspár volt, hamarosan ők is odaértek. Mindent megmutattak, aztán magunkra hagytak a hatalmas épületben.
Nagy, vastag falak, öreg, autentikus bútorok, néhol még az eredeti buckás kőpadló is megvolt. Mindennek megvolt a helye, minden tágas volt és tiszta. Külön előtér, konyha, ebédlő. A mi szobánk a földszinten volt, az emeleten további szobák lehettek. Itt találkoztam először olyan ággyal, aminek a támlája a falhoz volt erősítve, de magához az ágyhoz nem, az csak oda volt tolva a támlához. Praktikus megoldás. A szintén tágas fürdőszoba a szobából nyílt.
Az egész épületkomplexum egy hegytetőn állt, se közel, se távol nem volt egy teremtett lélek. Nem teljesen komolyan, de azért kezdtünk betojni. Ehhez képest hamar elaludtunk, nagyon fáradtak voltunk.
Több éjszakát töltöttünk ezen a csodálatos helyen.
Még egy vicces dologra emlékszem a második estéről. Egész nap a Dolomitokban furikáztunk, estére jól elfáradtunk a sok élménytől és a sok hajtűkanyartól. Főleg szegény B, aki a kocsit vezette.
A konyhában a vacsorával voltunk elfoglalva, kint már sötét volt. Hülyítettük egymást azzal, hogy egyedül vagyunk és jujj. Egyszercsak egy villogó fényre lettünk figyelmesek az ablakon keresztül. Megállt bennünk az ütő. Lekapcsoltuk a villanyt és odalopóztunk az ablakhoz, hogy kilessük, mi lehet az a villogás a bokrok felől. Eltartott egy darabig, mire rájöttünk, hogy egy szentjánosbogár telepedett le az ablaküvegre és az villódzik és hozza ránk a frászt.
Itt is voltak nagy kövér meztelencsigák, de a színük sötétbarna volt.
Lago di Braies
Innen délnek fordultunk és áthajtottunk a Dolomitokon a szállásunk irányába:
 |
| Lago di Landro környéke |
 |
| Lago di Misurina |
 |
| Auronzo |
Azienda Sant'Anna/Belluno:
 |
| Agordo |
 |
| Alleghe |
 |
| Caprile |
 |
| Civetta, Alleghe |
 |
| Caprile |
 |
| Monte Pelmo, a kedvenc |
 |
| Tofana |
 |
| Cinque Torri |
 |
| Cristallo, Cortina a völgyben |
 |
| Lago di Misurina újból |
 |
Cortina, ahol nem tudtunk leparkolni,
ezért megsértődtünk és továbbhajtottunk. |
