Ezt a kirándulást (is) nagyon vártuk.
Matera igazából nem Pugliában, hanem a szomszédos Basilicata tartományban található, 1993 óta a Világörökség része. A város a sziklába vájt barlanglakásairól nevezetes. A XX. század első felében Olaszország szégyenfoltjának tekintették a nagy nyomor miatt, amiben az itt tengődő több ezer embernek része volt. Később aztán a jelentős (nemzetközi) nyomásnak köszönhetően az olasz kormány új, modern lakónegyedekbe telepítette az embereket, erre a kiterjedt barlanglakásos negyedek állapota elkezdett leromlani. Ezt megállítandó újabb program keretén belül elkezdte a barlangváros megmentését, ami jelentős kulturális, régészeti és népművészeti fontossággal bír. Persze mindez nem volt ilyen egyszerű, de végül sikerült előnyt kovácsolni a dologból és a vége a történetnek most már a nemzetközi pozitív hírnév lett.
Feltétlenül meg kell még említeni Carlo Levi: Krisztus megállt Ebolinál c. könyvét, amely felhívta a figyelmet az itteni embertelen körülményekre és elindította az egész mozgalmat.
Materából korántsem láttunk annyit, amennyit szerettünk volna. Hogy teljes képet kapjunk, egy napnál többet kell itt eltölteni, meg hogy égető kíváncsiságunknak is eleget tegyünk persze. Amennyit én a magam részéről ennyi idő alatt felfogtam belőle, az a következő volt. Előzetesen én azt képzeltem, hogy jobban elkülönül a barlanglakásos terület a jelenlegi várostól. Nos, ez egyáltalán nem így van. A jelenleg is lakott óváros, aminek egy részét most bejártuk, a sziklákra épült és az épületek alsó része teljesen összeforrt az alatta levő sziklával, vagyis annak egy része a sziklából van kialakítva. Messziről alig lehet eldönteni egyébként, hogy lakatlan-e vagy sem. Ez az óváros jóval nagyobb és egyedibb, mint amilyeneket eddig Pugliában láttunk. És persze óriási a káosz, az épületek egymás hegyén hátán állnak, minden látszólagos logika nélkül. Itt főleg gyalog lehet közlekedni, rengeteg a lépcső. Egy-egy autóút is van, amin nem nagyon láttunk forgalmat, valószínűleg csak engedéllyel lehet behajtani. A lépcsők egy része úgy van kialakítva (utólag), hogy kb. autókeréknyomnyi szélességben ki van töltve (elég rondán néz ki) és szükség esetén ezen is lehet járműnek közlekedni, láttunk is rá példát.
Arra viszont nem kaptam választ, hogy tulajdonképpen ez volt-e a nyomornegyed, csak azóta jobban kiépült, vagy van egy autentikusabb rész is? Az az érzésem, hogy van.
Matera óvárosa 3 részből tevődik össze, mi a Sasso Barisano nevűben sétálgattunk, majd felmentünk a dómhoz, ami a Civita központja. A Sasso Caveosót csak érintettük, alighanem ez lehet a legérdekesebb (erre utólag jöttem rá). Szóval felsétáltunk a dómhoz, láttunk sziklatemplomot (Madonna dell’Idris), megpihentünk a meredély fölött, ahol lent a mélyben kis folyó, vagy inkább patak csordogált. Innen átláttunk a szurdok túlpartjára, ahol a sziklában sorakozó bejáratokat fedeztünk fel, ezek szintén barlanglakások, tán a legrégibbek. Fönt a platón újabb esküvői fotózás folyt.
Jól elfáradtunk a tűző napon való mászkálásban, amit a sziklák még jól megsokszoroztak. Délután találtunk egy légkondícionált éttermet (
Ristorante Baccus di Pozzuoli Carlo), ahova bevetettük magunkat és egyenesen a szakáccsal beszéltük meg, hogy mit is együnk. Az asztalunk fölött az ő képe vigyorgott le ránk. A linken több képen is szerepel ő maga és a rajz is, amit róla készítettek. Vicces volt. Az étteremben egy népes olasz család apraja-nagyja alkotta a vendégsereg másik részét.
 |
| Chiesa del Purgatorio |
Közkívánatra:
"A Santa Anime del Purgatorio-templom egyike a város legszebb késő barokk épületeinek. A templomot a XIII. Gergely pápa által, 1578-ban a városba telepített Santa Anime del Purgatorio rend szerzetesei építették. A szerzetesek kezdetben a Sasso Caveosóban álló San Giovanni da Matera-templomot használták, majd 1644-ben egy új istenháza megépítése mellett döntöttek. Az első templom amit megépítettek a Santa Chiara volt, amit aztán a klarissza apácák vettek birtokukba. A Purgatorio-templomot 1726–1747 között építették Giuseppe Fatone andriai építész tervei alapján, a lakosság hathatós pénzügyi támogatásával. A késő barokkos vonalvezetésű főhomlokzatot Vitantonio Buonvino építette. A portál timpanonját morbid figurák, csontvázak díszítik, melyek egy kárhozott lelket fognak közre, a halál szimbólumát. A főhomlokzat felső részének aediculájában egy Madonnát ábrázoló szobor áll, melyet Szent Mihály és Rafael arkangyalok szobra vesz közre. A templombelső érdekessége a festett panelekkel díszített nyolcszögletű kupola. A főoltárban őrzik Materai Szent János, Szent Callixtus és Szent Prosperus ereklyéit." (Wikipedia)
