Toscana 2005, Caprese, Arezzo, Siena

 Caprese Michelangelo

Másnapra a Chianti vidék lett kitűzve úticélul kiváló vezetőnk által (Szélvész uraság), ezt fűszereztük meg egy kis kitérővel Caprese-be, aholis Michelangelo Buonarroti született volt.

Michelangelo apja a város főbírája volt abban az időben, amikor a művész világra jött, ennek megfelelően igen előkelő helyen, a város legmagasabb pontján található az épület, amelyben a család akkoriban élt és amely ma múzeumnak van berendezve. Mi pontban 10:00-kor az épület előtt topogtunk, ámde az ajtók zárva maradtak. Hm. Nincs mese, továbbutazunk, nincs időnk várogatni. Ámde alighogy elindultunk lefelé, lóhalálában jött fölfelé egy idős úr a kulccsal, még 5 percet sem késett! Akkor gyerünk vissza.

Maga a szülőház (Palazzo del Podesta)  nem nagy, az alsó részben többnyelvű audio-vizuális tájékoztató megy vég nélkül, a felső rész pedig maga a lakóház, ahogy annakidején kinézhetett.

Itt a domb tetején még két épület van, a Palazzo Clusini (itt található a bejárat és a pénztár az épületegyüttesbe), valamint a korabeli bíróság épülete - ebben nem vagyok azért teljesen biztos, az viszont biztos, hogy jelenleg egy modern művészeti kiállításnak ad helyet (és ingyen lehet benne pisilni...:)).

Arezzo

Arezzóra vonatkozóan csak az alábbi szöveget találtam. Amire még emlékszem most, 2021-ben, az az, hogy a római amfiteátrumtól (Anfiteatro Romano) nem messze sikerült leparkolni, azaz eléggé bent a városban, majd a Corso Italián indultunk föl az óvárosba. Szépen végigsétáltuk, amit egy óra alatt lehetett, de végülis a fő nevezetességeket végig tudtuk járni. Szerintem eredetileg ide nem is készültünk, de jó döntésnek bizonyult körülnézni az óvárosban.

Corso Italia

Piazza Grande

Közben beugrott, hogy a heti piac miatt álltunk itt meg, csak kissé későn érkeztünk.

Én a kirakodóvásárt nem nagyon szeretem, de az tetszett, hogy Arezzoban ezt irtó jópofán oldják meg. Minden szombaton van piac, akkor lezárják az egyik, gyönyörű pineákkal szegélyezett sugárutat, a sátraskocsik szép rendben kipakolnak, megkezdődik az árusítás. Majd déli 12-kor pillanatok alatt összekapják magukat és volt piac - nincs piac, megnyitják a forgalomnak az utat.

 Siena

Hát, Siena nekem ott kezdődik, hogy mozgólépcsőn lehet a parkolóból feljutni a történelmi városközpontba, meg azzal, hogy amíg egymásra várunk, egy sütkérező gyíkot kergetek a S. Vigilio oldalfalánál és növényeket fényképezek a szikrázó napsütésben, miközben  galambok burukkolnak a fejem felett a fal réseiben.

Majd azzal folytatódik, hogy bemegyek egy olyan templomba (S. Vigilio), amelyről alig tesznek említést az útikönyvek és a neten is alig találok valamit, pedig igazán monumentális, ráadásul olyan kék az ég fölötte, mintha nem is október lenne, hanem legalábbis május.

Vadul fényképezünk mindannyian, pedig nem is tudjuk, mi vár még ránk... 

Rövid séta után eljutunk a főtérre és a lélegzetünk is eláll... Ez az Il Campo, jaj, ott valami tömeg szines zászlókat lenget, mintha a Palio-t látnám, pedig az a rendezvény nem most van, hanem a nyár folyamán, kétszer is.

A tér, mint egy fél kagylóhéj, a Városháza felé lejt és mindenhol rengeteg bámészkodó ember! Igaz, szombat van...

Az ikreket szoptató farkas.
A sienaiak Remus_fia Senus leszármazottjainak
tartják magukat.

A Dómot éppen tatarozzák, ezért sűrű függöny takarja a homlokzatot. (Úristen, milyen lehet ez élőben?) Ami viszont látszik, az mind zebracsíkos! 

Ide is még fel kell mászni egyszer.