Harmadik napunkon, amikor sajnos az eső miatt lemaradtunk egy hajnali tengerparti fotózásról, reggel már verőfényre ébredtünk. A Pupitól való búcsúzkodás után a partra indultunk a Küklopsz sziklákat lencsevégre kapni, nem túl nagy lelkesedéssel, akkor már nagyon kemény fények voltak.
"A legendák szerint az Etna mélyén laktak a tűz és kovácsmesterség istenének segédei, a küklopszok. Odüsszeusz és társai – kikötvén Szicília partjain – betévedtek Polüphémosz, az egyszemű óriás barlangjába. Négy társuk áldozatul esett a küklopsznak, de a többieknek sikerült elmenekülniük – hála a ravasz Odüsszeusznak, aki egy parázsló gerendával kiszúrta az óriás egyetlen szemét. A legenda szerint a rászedett küklopsz óriási szikladarabokat dobált Odüsszeusz távolodó hajója után. Ezek az úgynevezett Küklopsz-sziklák (Faraglioni dei Ciclopi) ma is Aci Trezza fő nevezetességei közé számítanak."
(Aci Trezza a szomszédos település a parton.)
"A legendák szerint az Etna mélyén laktak a tűz és kovácsmesterség istenének segédei, a küklopszok. Odüsszeusz és társai – kikötvén Szicília partjain – betévedtek Polüphémosz, az egyszemű óriás barlangjába. Négy társuk áldozatul esett a küklopsznak, de a többieknek sikerült elmenekülniük – hála a ravasz Odüsszeusznak, aki egy parázsló gerendával kiszúrta az óriás egyetlen szemét. A legenda szerint a rászedett küklopsz óriási szikladarabokat dobált Odüsszeusz távolodó hajója után. Ezek az úgynevezett Küklopsz-sziklák (Faraglioni dei Ciclopi) ma is Aci Trezza fő nevezetességei közé számítanak."
(Aci Trezza a szomszédos település a parton.)
 |
| Menet közben megvettük az első adag mézédes, szájban szétolvadós narancsunkat |
Következő állomásunk a Szaracénok hídja volt, amit SzZsuzsa fedezett fel még az indulás előtt, így a koordinátáit sikerült időben lementeni. (A navigációért én voltam a felelős.) Már majdnem a helyszínen voltunk, amikor közfelkiáltásra megálltunk egy szép helyen fotózni. Innen gyalog továbbhaladva fedeztünk fel egy csodálatosan zubogó folyócskát, amiről utóbb kiderült, hogy ez folyik a szaracén híd alatt is. Sajnos mindenki a kocsiban hagyta az állványát, pedig azzal sokkal ütősebb képeket is lehetett volna a hangosan zubogó folyóról készíteni.
 |
| A hangosan zubogó Simeto folyó |
 |
| Kőkerítés a környéken |
 |
| Ez a kert állított meg minket eredetileg |
Ezután már csak percek kérdése volt kocsival megérkezni a mutatós Ponte dei Saraceni hídhoz. A híd környékén csak úgy tobzódtak a tavaszi virágok, kivételesen nem csak sárgák (amikkel nem lehetett betelni a narancs- és szőlőültetvények között), hanem nagy lila virágok is. A környéken nem volt senki, maximum egymást zavartuk a fotózásban.
A híd valószínűleg a római korból származik. Az évszázadok során többször megsemmisült és újjáépítették. Az eredeti szerkezetre csak a fő ív utal. A híd egy lávaszoros fölött ível át.
Gyalog át is lehet kelni rajta, mi meg is tettük. Talán ha a fejünket kicsit felemeljük, akkor azt is észrevehettük volna, hogy a hídról nézve az egyik irányban pont az Etnára lehet rálátni. Sajnos egyikünk sem emelte fel a tekintetét, így a látvány és megörökítése elmaradt, pedig szép tiszta idő volt.
Ideje volt indulni a következő szállásunkra Caltagironéba. Útközben azért meg-megálltunk, hol egy marhacsorda keresztezte az utunkat, hol egy romos ház keltette fel a figyelmünket, vagy egy virágzó mandulás, hol a naplemente miatt kellett kiugrani a kocsiból.
 |
| A másik irányban lehetett volna látni az Etnát |
Ideje volt indulni a következő szállásunkra Caltagironéba. Útközben azért meg-megálltunk, hol egy marhacsorda keresztezte az utunkat, hol egy romos ház keltette fel a figyelmünket, vagy egy virágzó mandulás, hol a naplemente miatt kellett kiugrani a kocsiból.
 |
| Egy kis Toscana Szicíliában. Jól látszanak a narancsültetvényen az öntözőberendezés csövei |
