Korábban Ausztrián keresztül mentünk, de az új M7-es autópálya miatt Szlovéniát választottuk inkább. Ez remekül be is vált, hihetetlen gyorsan Nagykanizsára érkeztünk, ajánlom mindenkinek, sokkal inkább, mint a 8-ason való döcögést Ausztria felé. Ha valaki Budapestről indul, egy rövid szakaszt leszámítva a magyar részt szinte végig autópályán lehet megtenni.
Az eredeti elképzelés szerint egy csöpp Horvátország, majd Szlovénia és Olaszország lett volna az útvonal. És most jön, amire ki szeretnék lyukadni.
A határhoz közeledve az út kettéágazik, az egyik valóban Horvátország felé, a másik Szlovénia felé azonnal, ami, legalábbis nekünk, azt sugallta, hogy ha arra megyünk, akkor gyorsabban és Horvátország kihagyásával haladhatunk tovább. Sajnos ez, legalábbis most, még nem az igazi. Mivel az út magyar részen teljesen új, gyönyörűen ki van táblázva mindkét irányba, arra gondoltunk, hogy ez a határ után is ugyanígy folytatódik. És ez a tévedés több, mint egy órás késedelmet okozott nekünk. Mihelyt átléptük a szlovén határt, az út a határmenti kis településeken ment tovább és mi iszonyú dugókba keveredtünk.
Megjegyzem, a ViaMichelin is a horvát-szlovén tranzitot javasolta és érdemes lett volna rá hagyatkozni, mert, mint az egész út során bebizonyosodott, szinte teljesen naprakész volt végig. Még az autópályadíjak is stimmeltek.
A szállásunk nagyon jó helyen volt, egy parasztház Firenze alatt 20 km-rel, néhány kilométernyire az A1 autópályától. A magyar származású Zsuzsa kedvesen fogadott.
Sajnos katasztrófával indult az ott-tartózkodás: első este tönkrement a fényképezőgépem, leesett az asztalról a kőre. Kaptam egy kis kölcsöngépet.
 |
| Első nap, utolsó kép a fényképezőmmel a baleset előtt: ez volt a szállásunk, a mi bejáratunk jobbra. Szemben a szállásadó lakhelye. |
Három teljes napunk volt Toscanára, plusz az odaút és a visszaút napja, így összesen 5 nap.
Ez a beszámoló a toscanai 3 teljes napunkról szól elsősorban, melyet igyekeztünk minél jobban kihasználni. De persze ennyi idő csak az ismerkedésre volt elég.
Az első teljes napunkra a Chianti-vidék felfedezését terveztük be. Minket leginkább a hamisítatlan toszkán táj, a finom borok, valamint a festői kis városkák vonzottak. Ezt az útvonalat 2 évvel ezelőtt nagyjából már végigjártuk. Akkor naplemente, majd szürkület, most ragyogó napsütés fogadott, de a környék hangulata így is, úgy is rabulejtő volt, ajánlom mindenki figyelmébe.
Chianti vidék
Az az első nap csodálatos volt. :) És mivel az időjárásjelentés szerint ez a nap volt a mélypont, bízvást reméltük, hogy a többi még szebb lesz. (Sajnos az időjárásjelentés ebben az esetben tévedett, de ezt akkor mi még nem tudtuk.)
Utunk első állomása Greve in Chianti volt. Kölcsönveszem a toszkán almanach szavait Grevéről, ennél szebben én sem tudnék beszámolni róla:
"Tobábbhaladva utunkon, a következő megállóhely a bűbájos és szívemnek nagyon kedves Greve in Chianti, mely Firenzét és Sienát, valamint Valdarno felső vidékét és Valdelsa területét összekötő utak kereszteződésében helyezkedik el. Greve a XIII. századtól kezdődően indult fejlődésnek, amikor a környező kastélyok egyik fő piacterévé vált.
A város központi, szabálytalan háromszög alakú tere, melyet csodálatos árkádsorok öveznek, ma is fontos helye a 'cserekereskedelemnek': minden év őszén itt kerül sor a Chianti Classico bor bemutatójának és vásárának lebonyolítására, de e tér a helyszíne a tavasszal és ősszel (áprilisban és októberben) megrendezett régiségvásárnak, és a heti piacnak is (szombati napokon 13.00 óráig). Tagadhatatlan ugyanakkor, hogy Greve a bor városa, amelyről a számtalan Enoteca és borpince tesz tanúbizonyságot, melyek borkóstolóval várják az érdeklődőket. Ezek közül a leggazdagabb kínálatot talán az immáron évszázados Cantina Falorni (borpince) nyújtja, ahol több mint 100 fajta bor, de olivaolaj és grappa (pálinka) is kipróbálható. Greve in Chianti városában a borpincéken kívül igen kellemes kisvendéglők is találhatók, melyek a firenzei konyha remekeivel várják az ínyenceket."
Grevében én azt találtam nagyon érdekesnek, hogy a főtéren az árkádok mintha csak sokkal később lettek volna a házak elé építve. Ugye, normál esetben az árkádos házak úgy épülnek fel, hogy az árkád feletti rész is a lakóépülethez tartozik (szobák). Itt nem, az árkádok teteje szabadon van és egytől egyig teraszként funkcionál. Sehol máshol nem láttam még ilyet. :)
Van egyéb látnivaló is. A városhoz tartozik a Montefioralle nevezetű helység, amely kb. 1 km-re van Grevétől egy nagyjából Gellérthegy magasságú domb tetején. A városka fallal körülvett erődítmény, mely megőrizte súlyos középkori hangulatát és gyönyörű kilátás nyílik innen a környező lankákra.
Az egész egyébként nincs két utca... :)
Mellesleg a Chianti Classico egyik eredetvárosaként van megjelölve.
És ha már itt tartunk, akkor néhány szó a Chiantiról.
A Chianti cuvée típusú ital, azaz több szőlőfajta művészi házasítása során keletkezik. A felhasznált szőlők: sangiovese és canaiolo (vörös alapborok), kevés trebbiano és malvasia (fehérek) és alkalmanként nagyon kis mértékben a (vörös) cabernet sauvignon és merlot. Három évnyi tárolás után a palackon feltüntethető a riserva szó. A Chianti Riserva vagy Classico Riserva 16-19 °C hőmérsékleten (azaz a klasszikus szobahőmérsékleten) legjobb fogyasztani, míg a fiatalabb Chiantik kissé hűvösebben, 13-16 °C hőmérsékleten nyújtják az igazi élvezetet.
A Chianti Classico kizárólag a termőterületnek még jobban körülhatárolt, központi részéről származhat.
Na jó, akkor röppenjünk át Panzano in Chianti-ba, úgyis ott van nem messze Grevétől. De előbb felelevenítem a két évvel ezelőtti élményeinket. Panzanóba véletlenül jutottunk, már nem is tudom, melyik várost kerestük. Koromsötét este volt. Először nem is tudtuk, milyen városba keveredtünk be, de teljesen kihalt volt, egyedül a kivilágított templom nyújtott némi támpontot. Annak a látványa viszont felejthetetlen volt, a felfelé vezető lépcsőkön hatalmas virágzó ládák ültek és a templomajtó fölött egy kecses női alak vonalait fedeztük fel. A templomtól nem messze emelkedett az úttest a házak között. Én azon indultam el, a többiek másfelé. Nem sokat mehettem, de olyan félsz jött rám a sötét, kihalt sikátorban, hogy nem győztem a lábaimat visszafelé szedni.
Nos, ennyi emlékem volt Panzanóról.
Ehhez képest teljesen más kép fogadott minket. A város előtt a képen látható távolságban lehetett csak parkolni, ami nem volt baj, mert nagyon szép kilátás nyílt a környékre. A templom elég messzinek tűnik, de igazából a város végignyúlik a gerincen, amit bal felé kell elképzelni a képhez képest és egy kis kellemes sétával simán meg lehetett közelíteni.
A várost lezárták az autóforgalom elől rendezvény miatt (hentes fesztivál volt). Elsőnek egy nyüzsgó piacon hatoltunk keresztül, majd bort kóstoltunk és csak ezután indultunk a gerincen tovább.
A plakát szerintem véradásra buzdít, de lehet, hogy tévedek. A dátum mindenesetre aznapot jelöl, amikor ott jártunk, valószínűleg összekötötték a kellemest a hasznossal. :)
 |
| Macskajárda a ház falán |
 |
| Ezen az erkélyen jobb, ha a lába elé néz, mielőtt ki akar lépni valaki |
 |
| Erre van az a sikátor, ahonnan inkább visszafordultam a korábbi látogatáskor a sötétben. |
A Chiesa di Santa Maria:
Állítólag van a városban egy hentes, aki Dante idézetekkel szórakoztatja a vásárlóközönséget. És nem csak fesztiválkor. :)
Negyedik útitársunkat (J) annyira elbűvölte az első nap szépsége, hogy saját bevallása szerint azt már nem tudja überelni semmi. Nem is tudta, mert másnap elromlott az idő és számára Firenze emiatt elég lehangolóra sikeredett. De ne rohanjunk előre, élvezzük a Chianti-vidéket, még sok látnivaló van előttünk!
Castellina in Chianti
A parkoló felől ha megyünk (első kép), akkor jobbra van egy üzlet (látszik az alsó sarokban a bejárata), ahol isteni focaccia kapható. Nem sikerült a nevét megjegyezni, de nagyon jó volt!
Alul-felül tészta és közte volt a töltelék.
Megtaláltam a blokkot, amit Castellinában kaptam, amikor a pizzériába betértünk.
Tehát amit én ettem:
RIPIENA TARTUFO (vagyis TARTUFO töltelékkel, ami szarvasgombát jelent, jól beválasztottam!)
És akkor már említsük meg a pizzéria nevét is, mert érdemes betérni máskor is:
PIZZERIA CHIANTIGIANA
Via Chiantigiana 7.
Castellina in Chianti 3684
Ez dél és 1 óra között volt. (Valaki kérdezte.)
 |
| La Rocca di Castellina (erőd) |
 |
| Chiesa di San Salvatore |
 |
| Enoteca, bemenjünk? |
Van itt minden, ami borral kapcsolatos, még múzeum is.
A pinyóba is lemehettünk.
 |
| Ez a járat az utcáról közelíthető meg és ablakon lehet bekukucskálni a pincékbe. |
Volt, aki kóstolt is. És volt, aki vásárolt is.
De induljunk lassan tovább.
San Gimignano
Két évvel ezelőtt szürkületben, majd esti fényben csodálhattuk meg a várost, ezért idén én a magam részéről fontosnak tartottam, hogy nappali fényben érjünk oda. Valamint ha máshova nem is, de itt a Torre Grossára (azaz a Városháza tornyára) mindenképpen szerettem volna felmászni. (A többi felmászandóról > Siena, Firenze, szépen le is maradtam, lesz még miért visszamenni!)
Toscana Manhattenje, így is hívják San Gimignanót, teljes joggal. A tornyokat a középkorban építették az egymással vetélkedő családok, ebben az időben a tornyok száma 50-70 közöttire tehető. Nem is tudom elképzelni, hogy ebben az apró városban hogy fért el annyi torony! Jelenleg csak 13 db áll, közülük csak a Városháza tornyára lehet felmászni. Az útikönyvem szerint a XVII. században hoztak egy rendeletet, mely szerint a 13 tornyot rendszeresen kötelesek karbantartani. Érdekesnek találom, hogy már akkor is csak 13 torony állt épen.
 |
| San Gimignano |
"San Gimignano egy ókori település romjaira épült, melyet az etruszkok i. e. 3. században alapítottak. A város a 10. század óta nevezik San Gimignanonak, Szent Geminianus püspök neve után, aki megvédte az itáliaiakat Attila hunjaitól. A középkorban és a reneszánsz időkben a Rómába vezető zarándokút (via Francigena) egyik fontos megállója lett. A város fejlődését ennek és mezőgazdasági termékek kereskedelmének köszönhette. 1199-ben a város függetlenítette magát Volterra város püspökségétől. A városi zavargások gyakoriak voltak, ennek elsősorban a guelf-ghibelin megosztottság volt az oka. Szent Fina, vagy Serafina 13. századi olasz szent San Gimignanóban született 1238-ban, halálának napjáról – 1253. március 12. – azóta is megemlékeznek minden év március 12-én a városban. Tiszteletére szentélyt emeltek, állítólagos háza mind a mai napig megtekinthető. 1300. március 8-án fogadták Dante Alighierit is, aki mint a toszkán guelf liga képviselője látogatott a városba. San Gimignano gazdasága 1348-ig virágzott, amikor az európai pestisjárvány következményeként csaknem egészen elnéptelenedett, majd a későbbiekben másodlagos sorba süllyedt Toszkánában, helyét és nagyságát Firenze vette át. A város fejlődése megtorpanásának is köszönhető, hogy napjainkig fennmaradtak a középkori vár maradványai, konzerválódott a középkori városstruktúra, megőrződtek a több mint 600-700 éves templomok, lakóházak, lakótornyok és ennek következményeként San Gimignano mind a mai napig az Olaszországba utazó turisták egyik fő célpontja." /Wikipédia/
Ezek az ún. "ikertornyok" a Városháza (Palazzo del Popolo) bejárata elől fényképezve. Balra a Santa Maria Assunta
Szintén a Dóm tér, a Palazzo del Podestà épülete. A torony 51 méter magas és a XIV. századig börtönnek használták
A Museo Civico és a Torre Grossa közös jegy ára 5 € volt fejenként. Minden cuccot be kell rakni szekrénybe, egyedül a fotóapparátot engedik felvinni, de használni azt is csak a toronyban lehet, a múzeumban nem.
 |
| Indulás fel a Városháza tornyának (Torre Grossa) tetejére |
 |
| Lépcsők körbe-körbe |
 |
| Rocca |
 |
| Piazza della Cisterna |
 |
| Piazza della Cisterna |
 |
| Az "ikertornyok"... |
 |
| ... és a tetejük közelebbről |
 |
| Az előbb említett, börtönként is működő Rognosa torony |
Fenti képen a Piazza del Duomo. Alattunk a Városháza, balra a Santa Maria Assunta lépcsői. Ezt a fotót vakon lőttem, mert a toronynak nagyon vastagok a falai és a közvetlenül alattunk levő területekre nem lehetett rálátni.
Nagyon élveztem a tornyok és terek látványát a Grossáról.
Közben leértünk a Városháza udvarára:
A Piazza della Cisternán:
Monteriggioni
A parkoló a falakon kívül van és lépcsőkön lehet feljutni a fallal körülvett városkába.
Egy pár pillanatra azért a terecskén is kisütött a napocska, hogy aztán végleg elbúcsúzzon aznapra tőlünk. Monteriggioniban attól kezdve igazi őszi hangulat uralkodott.
A képen a 12. századi Santa Mária Assunta templom látható, mint a városka legfőbb látnivalója (az útikönyv szerint). Én azonban sokkal érdekesebbnek tartom a városfalat, ami méreteiben meglehetősen nagy a városkához képest. A falra fel lehet menni lépcsőkön mind a város végében, mind a hm.. főbejáratnál :), de nem lehet körbejárni (1,5 €).
Siena
Alig van már néhány képem erről a napról, pedig előttünk áll még Siena. Igaz, már szürkült, mire beértünk a városba. A lebukó nap utolsó sugarait azért még elkaptuk:
Idén egészen más irányban parkoltunk Sienában, mint tavalyelőtt. Számomra meglepő volt, hogy micsoda szintkülönbségek vannak. Na, itt valóban kiköptük a tüdőnket, mire elértünk a Dómhoz. Sajnos a képeim ezekről a fel-le utcákról nem nagyon sikerültek a kis szappantartóval, olyan sötét volt már. Jaj, a jó kis gépem meg betegen fekszik a szálláson....,
 |
| Azon a néhány képen, amit én fotóztam, nem látszik a szintkülönbség, amiről beszélek |
Az Il Campóra igyekeztünk, de a Dómnál lyukadtunk ki, mert nem vettük észre, hogy a Campo mellett mentünk el egy kis utcányira. :) Így aztán a Dóm hátuljánál kötöttünk ki (második kép). A homlokzatról ezt az egy felvételt készítettem (3.).
Nekem még három, nagyjából használható képem van Sienából, az Il Campóról. A Városháza tornya sajnos nem fért bele, mert a kis kéziállványomra nem lehet függőlegesen ráerősíteni a szappantartót (kölcsöngépet).
Sienára legközelebb egy egész nap kell minimum.
