Nagyon szép időnk van! Szandi-póló a viseletünk és csak azért van rajtunk hosszú nadrág, mert nem hoztunk rövidet.
Még amikor terveztük az utazást, azt mondtam Ziának, hogy figyi, nem mehetünk el úgy Toscanába, hogy egyáltalán nem látunk semmit a vidékből. Ezért azt javasoltam, egyik nap utazzunk el San Gimignanóba. Kinéztem a vonatot Poggibonsiba, onnan a buszt S. Gimibe. De az lett a vége, hogy befizettünk egy egynapos Siena - San Gimignano buszos kirándulásra. Elöljáróban biztosítok mindenkit, hogy ilyesmi nem sűrűn fog máskor velem megesni, mert persze, hogy minden előjött, ami egy ilyen csoportos utazáson elő szokott fordulni, úgy mint hosszas várakozások, majd rohanás egyik helyről a másikra futólépésben. Pedig az utastársaink és az idegenvezetőink is helyesek voltak, mindenki igyekezett időben ott lenni, ahol kell. Egyszerűen bután volt összeállítva a program, Siena és S. Gimi sok egy napra.
Reggel 9-kor indultunk Sienába. Liza, az idegenvezetőnk nagyon jól és érthetően beszélt angolul. Sok érdekeset mesélt az úton pl. a Chiantiról, Firenzéről az elején, majd Sienáról, a két város közti háborúskodásokról, a két város híres szülötteiről, pl. említette Garibaldi és Meucci (a telefon feltalálója! nem ám Bell, plusz szabadságharcos is) barátságát.
Megérkezvén kaptunk egy helyi idegenvezetőt, aki futólépésben indult meg a dóm felé, tekintet nélkül arra, hogy a társaság nagy része nyugdíjas korú volt és többen egész nehezen jártak. Néhányszor megállt útközben és mesélt, ilyenkor a lemaradók be tudták hozni a lemaradásukat szegények. Nem csodálom egyébként, hogy rohant, mert összesen 2 óránk volt a városnézésre és a dómot és a dóm múzeumát is megnéztük, majd még a Campóra is lerohantunk. Az idegenvezető pedig mindent el akart mondani, rettentő sok érdekeset mesélt a csodálatos dómban és a múzeumban is, csak kevés ideje volt rá.
Én még sosem voltam a dómban, hihetetlenül lenyűgözött. Azt hiszem, egy egész nap kellene, hogy nagyjából végignézze az ember azt a rengeteg mindent, ami ott látható. Mi mindezt kb. negyedórában kaptuk meg, annyi szerencsével, hogy a társaság másik felének is elmondta ugyanezt az idvez, addig mi kicsit nézelődhettünk. De így is édeskevés volt. Majd a képeim többet mesélnek, ha felrakom őket.
Ezután átmentünk a Dóm múzeumba, ahol Duccio di Buoninsegna "Maesta" című világhírű festményéről és a vele kapcsolatos dolgokról (pl. színhasználat, a sienai iskola különbözősége a firenzeitől) mesélt a lelkes id.vez. még sok érdekeset. Állítólag vannak, akik csak emiatt a festmény miatt keresik fel a várost. Bevallom, én sem a Maestát, sem Ducciót nem ismertem eddig, nem tudom, hogy emiatt szégyenkeznem kellene-e, nem fogok.
A Dóm múzeum őrzi a dóm felújított homlokzatának eredeti szobrait is, amik eléggé megviselt állapotban vannak. Nagyon érdekes, hogy az embermagasságnál valamivel nagyobb szobroknak a nyaka mindnek előre hajlik, a fejük pedig szinte lóg. Ennek az az oka, hogy a dóm homlokzatán álltak eredetileg és az emberek alulról tekintettek fel rájuk és csak így látták jól a szobrok arckifejezését is. Persze ez a fejlógás alulról nem észrevehető a perspektíva miatt, szemmagasságban viszont annál inkább.
Ezután lecsattogtunk az Il Campóra és pár szó még esett a Palióról is (tradícionális lovas verseny).
Itt a helyi id.vez. (szerintem) megkönnyebbülten, ámde rekedten elköszönt tőlünk, mi pedig elindultunk Lizával ebédelni. Az ebéd fakultatív volt, csak az jött, aki akart. Liza a buszon említette, hogy tud egy éttermet, ahol tipikus sienai menüsort szolgálnak fel. Jó sokan voltunk, akiknek kedve szottyant egy ilyen ebédhez. Az okos zebrina elkérte a menüsort, íme, mindenki nézzen utána, akit jobban érdekel, hogy mi micsoda, én mögéírom, hogy mit tapasztaltam:
1. ANTIPASTO TOSCANO (Toszkán előétel, 3 kis szelet pirítós, mindegyik különböző ízesítésű, plusz 2 különböző szelet szalámi. Az egyik pirítós a bruschetta volt.)
2. RIBOLLITA (Sűrű fehérbableves zöldséggel és azt hiszem, zellerlevéllel, de legalábbis valamilyen levélzöldséggel. Hosszúkás kenyércsíkok is voltak benne.)
3. PICI ALLA BOSCAIOLA (Spagetti gombás raguval.)
4. FORMAGGIO PECORINO (Egy darab Pecorino sajt egy körszelet almával.)
Kaptunk hozzá CHIANTI COLLI SENESI-t, ami szerintem nem más, mint sienai Chianti. Még útközben mesélte Liza, hogy a klasszikus Chiantikon kívül minden régió is készít magának saját Chiantit.
Ezután éppen visszaértünk a Campóra a gyülekezőre, mert indultunk San Gimignanóba.
Mindenki elpilledt a buszon, Liza jó érzékkel nem zavarta beszéddel a pihizést.
Sajnos S. Gimignanóra nagyon kevés idő jutott, egy szűk óra, különösen szűk, ha azt veszem, hogy buszparkolótól buszparkolóig. Így a Grossára mászásról már szó nem lehetett, épphogy annyi időnk volt, hogy be tudtunk menni a dómba, ahol még én sem jártam és ahol kivételesen nem lehetett fotózni egyáltalán. Pedig a freskók rettentően tetszettek. Meg kell még keresnem, kinek a művei ezek a szokatlan és perverz ábrázolások. Egyedül Ghirlandaio festményeit tudtuk megkülönböztetni a többitől, mert ezeknek Zia még otthon utánanézett.
Most pedig befejezem a mesélést, részben, mert mindent elmondtam máról, részben, mert elment az internet. Ezt a szöveget csak holnap reggel fogom a blogba bemásolni.
További képek:
Siena, dóm:
Még amikor terveztük az utazást, azt mondtam Ziának, hogy figyi, nem mehetünk el úgy Toscanába, hogy egyáltalán nem látunk semmit a vidékből. Ezért azt javasoltam, egyik nap utazzunk el San Gimignanóba. Kinéztem a vonatot Poggibonsiba, onnan a buszt S. Gimibe. De az lett a vége, hogy befizettünk egy egynapos Siena - San Gimignano buszos kirándulásra. Elöljáróban biztosítok mindenkit, hogy ilyesmi nem sűrűn fog máskor velem megesni, mert persze, hogy minden előjött, ami egy ilyen csoportos utazáson elő szokott fordulni, úgy mint hosszas várakozások, majd rohanás egyik helyről a másikra futólépésben. Pedig az utastársaink és az idegenvezetőink is helyesek voltak, mindenki igyekezett időben ott lenni, ahol kell. Egyszerűen bután volt összeállítva a program, Siena és S. Gimi sok egy napra.
 |
| Útban Siena felé: a Certosa del Galluzzo kolostor |
Én még sosem voltam a dómban, hihetetlenül lenyűgözött. Azt hiszem, egy egész nap kellene, hogy nagyjából végignézze az ember azt a rengeteg mindent, ami ott látható. Mi mindezt kb. negyedórában kaptuk meg, annyi szerencsével, hogy a társaság másik felének is elmondta ugyanezt az idvez, addig mi kicsit nézelődhettünk. De így is édeskevés volt. Majd a képeim többet mesélnek, ha felrakom őket.
Ezután átmentünk a Dóm múzeumba, ahol Duccio di Buoninsegna "Maesta" című világhírű festményéről és a vele kapcsolatos dolgokról (pl. színhasználat, a sienai iskola különbözősége a firenzeitől) mesélt a lelkes id.vez. még sok érdekeset. Állítólag vannak, akik csak emiatt a festmény miatt keresik fel a várost. Bevallom, én sem a Maestát, sem Ducciót nem ismertem eddig, nem tudom, hogy emiatt szégyenkeznem kellene-e, nem fogok.
A Dóm múzeum őrzi a dóm felújított homlokzatának eredeti szobrait is, amik eléggé megviselt állapotban vannak. Nagyon érdekes, hogy az embermagasságnál valamivel nagyobb szobroknak a nyaka mindnek előre hajlik, a fejük pedig szinte lóg. Ennek az az oka, hogy a dóm homlokzatán álltak eredetileg és az emberek alulról tekintettek fel rájuk és csak így látták jól a szobrok arckifejezését is. Persze ez a fejlógás alulról nem észrevehető a perspektíva miatt, szemmagasságban viszont annál inkább.
Ezután lecsattogtunk az Il Campóra és pár szó még esett a Palióról is (tradícionális lovas verseny).
Itt a helyi id.vez. (szerintem) megkönnyebbülten, ámde rekedten elköszönt tőlünk, mi pedig elindultunk Lizával ebédelni. Az ebéd fakultatív volt, csak az jött, aki akart. Liza a buszon említette, hogy tud egy éttermet, ahol tipikus sienai menüsort szolgálnak fel. Jó sokan voltunk, akiknek kedve szottyant egy ilyen ebédhez. Az okos zebrina elkérte a menüsort, íme, mindenki nézzen utána, akit jobban érdekel, hogy mi micsoda, én mögéírom, hogy mit tapasztaltam:
1. ANTIPASTO TOSCANO (Toszkán előétel, 3 kis szelet pirítós, mindegyik különböző ízesítésű, plusz 2 különböző szelet szalámi. Az egyik pirítós a bruschetta volt.)
2. RIBOLLITA (Sűrű fehérbableves zöldséggel és azt hiszem, zellerlevéllel, de legalábbis valamilyen levélzöldséggel. Hosszúkás kenyércsíkok is voltak benne.)
3. PICI ALLA BOSCAIOLA (Spagetti gombás raguval.)
4. FORMAGGIO PECORINO (Egy darab Pecorino sajt egy körszelet almával.)
Kaptunk hozzá CHIANTI COLLI SENESI-t, ami szerintem nem más, mint sienai Chianti. Még útközben mesélte Liza, hogy a klasszikus Chiantikon kívül minden régió is készít magának saját Chiantit.
Ezután éppen visszaértünk a Campóra a gyülekezőre, mert indultunk San Gimignanóba.
Mindenki elpilledt a buszon, Liza jó érzékkel nem zavarta beszéddel a pihizést.
Sajnos S. Gimignanóra nagyon kevés idő jutott, egy szűk óra, különösen szűk, ha azt veszem, hogy buszparkolótól buszparkolóig. Így a Grossára mászásról már szó nem lehetett, épphogy annyi időnk volt, hogy be tudtunk menni a dómba, ahol még én sem jártam és ahol kivételesen nem lehetett fotózni egyáltalán. Pedig a freskók rettentően tetszettek. Meg kell még keresnem, kinek a művei ezek a szokatlan és perverz ábrázolások. Egyedül Ghirlandaio festményeit tudtuk megkülönböztetni a többitől, mert ezeknek Zia még otthon utánanézett.
Most pedig befejezem a mesélést, részben, mert mindent elmondtam máról, részben, mert elment az internet. Ezt a szöveget csak holnap reggel fogom a blogba bemásolni.
További képek:
Siena:
Siena, dóm:
San Gimignano:
És a vidék :)
És a vidék :)
