 |
| körforgalom-dísz |
 |
| Pisa, a Csodák tere |
Pisáról szívesen lemondtunk volna, de az újak még nem látták. Főleg a mobillal próbáltam fotózni, vakon, mert semmi nem látszott a kijelzőn. Most is volt egy csomó túrista, akik a lehető legkülönfélébb pózokban próbálták lefotózni egymást a dőlő toronnyal, főleg japcsik. Mortennel bepróbálkoztunk a mekiben, hátha van wifi, elvileg volt, gyakorlatilag meg nem, de legalább ittunk egy kávét és gond nélkül használhattuk a mosdót. (Ami egyébként kódos, a kód a blokkon található, de a furfangos túrista ezt úgy kerüli ki, hogy nem hagyja bezáródni a WC ajtaját, hanem a sorban következőnek még nyitva átengedi. Vannak a vécés sorbanállásnak is előnyei.)
A kocsit épségben megtaláltuk a kis utcában, ahol hagytuk és nekieredtünk a tengerpartnak. Egy idő után gyanússá vált, hogy miért jobboldalon látok nagy hegységet, ahol a tengernek kellene eredetileg lennie, mivel déli irányba tartottunk... volna. De mi valamiért észak felé fordultunk, így némi késéssel jutottunk el a számomra is ismeretlen tengerparti üdülőhely, Castiglioncello felé, ami valóban dél felé esett.
Itt a tengerpart enyhén lejtett, a barátságos, csupa árnyék városka még fent volt, de a teljesen kiépített partra lefelé kellett igyekezni.
Kis keresgélés után találtunk néhány napozóágyat-ernyőt, amit félárért odaadtak nekünk a délutánra való tekintettel. Itt a part nagyon sziklás, yachtkikötő is van. Fürödni éppenséggel lehet, de nem túl kényelmes egyenesen a mellig érő vízbe beereszkedni, utána meg a köveken bukdácsolni. Egyik oldalon a hajók, másik oldalon mólószerűség, több is. Fürödtünk, mert nagyon meleg volt, meg labdáztunk is egy kicsit Robinnal, de igazi, sokáig tartó pacsálásra nem alkalmas ez a part.
Éhes voltam, azzal nyugtattam magamat, hogy ilyen helyen biztos tudok ebédelni, közvetlenül a nyugágyaink mellett volt egy étterem. Persze a sziesztáról teljesen elfeledkeztem. Mindegy, a vonalaimnak éppenséggel nem ártott egy kis böjtölés.
Fogtam a fotós felszerelést az új szűrőmmel, direkt hoztam az állványt is és amíg a többiek a napon élvezkedtek (én nem szeretek napozni), addig kerestem néhány alkalmas helyet és fotós gyakorlatokat végeztem. :) Ja, előtte a lányokról is készítettem néhány felvételt.
Nem sokáig maradtunk, még annyi ideig sem, hogy kicsit leégjek, bár ebben a gondosan felhordott, 50 faktorú naptejem is ludas lehetett.
Morten ezalatt jól beebédelt a városkában, nem is értem, hogy ott miért nem sziesztáztak a dolgozók! Én hazafelé már csak egy fagyit vettem magamhoz.
