 |
| Ez a kép még előző este készült Juice-ról a szállásunkkal szemközti szántóföldön. |
péntek
Arles
Camargue Nemzeti Park
Arles-tól Morten már előre tartott. Ebbe a városba elég nehéz
1. bejutni,
2. parkolót találni,
3. kijutni belőle.
Amikor nagy nehezen találtunk végre egy parkolót, Kata elrohant netkávézót keresni, hogy felvegye az óráit. Nekünk egy óránk volt, hogy kissé ismerkedjünk Arles-lal. Én elég hamar leváltam a társaságról, mert be akartam menni az arénába, ami nem más, mint egy gyönyörű colosseum a római időkből. Manapság bikaviadalokat rendeznek itt. Emiatt az aréna közepén felépítettek egy jó meredek vasszerkezetes nézőteret. A felső sorokba ne másszon fel az, akinek tériszonya van. Nagyon érdekes volt bejárni alul-felül az arénát. Az ovális aréna egyik végénél van egy torony, oda is fel lehetett mászni. Kifelé panoráma a városra, befelé jó rálátás a küzdőtérre.
Az aréna körbejárásával el is ment az egy óra. Ezután egy félórás ide-oda furikázás kezdődött, mert sehol nem bírtunk kimenni az óvárosból. Mindig lenyűgöz a franciák segítőkészsége, nekem ne mondja senki, hogy utálatos népség, mert nem az.
Arlestól nem messze van a Camargue Nemzeti Park. A továbbiakban itt csavarogtunk a tűző napon, a milliónyi szúnyog között, miközben flamingók százait fényképeztük a kis összefüggő tórendszerben. Amikor leültünk a büfében enni, egyszercsak egy vidra cammogott át az asztalok között. Volt olyan is, hogy párosával bukkantak fel és egyáltalán nem féltek a látogatóktól. Állítólag ennél sokkal több állat figyelhető meg általában, szerintem most rossz időpontban jöttünk és nagyon meleg is volt, ilyenkor nem mutatkoznak az állatok. Néhány madár ketrecben volt, ezeket persze meg lehetett nézni, de a többi állat természetes közegében él itt a Camargue Nemzeti Parkban. Mi a felét jártuk körbe, ezt jól lehetett követni, mert kis számozott állomások vannak és sok helyen van kirakva térkép. Aki egy kicsit továbbment, az látott hófehér lovakat és bikákat is, amelyek az arles-i bikaviadalokra nevelődnek itt. Mi csak a bejárattal szemben, az út másik oldalán láttunk néhány szép fehér lovat és útközben a kocsiból.
Ez volt utolsó provence-i napunk. Holnap hajnalban kelünk, hogy időben kész legyünk a takarítással (ragyogóra kiganézva kell átadni a házat, ezt nem nagyon értem), és időben el tudjunk indulni a Cote d'Azur érintésével az olasz szállásunk felé.
Arles
Camargue Nemzeti Park
Arles-tól Morten már előre tartott. Ebbe a városba elég nehéz
1. bejutni,
2. parkolót találni,
3. kijutni belőle.
Amikor nagy nehezen találtunk végre egy parkolót, Kata elrohant netkávézót keresni, hogy felvegye az óráit. Nekünk egy óránk volt, hogy kissé ismerkedjünk Arles-lal. Én elég hamar leváltam a társaságról, mert be akartam menni az arénába, ami nem más, mint egy gyönyörű colosseum a római időkből. Manapság bikaviadalokat rendeznek itt. Emiatt az aréna közepén felépítettek egy jó meredek vasszerkezetes nézőteret. A felső sorokba ne másszon fel az, akinek tériszonya van. Nagyon érdekes volt bejárni alul-felül az arénát. Az ovális aréna egyik végénél van egy torony, oda is fel lehetett mászni. Kifelé panoráma a városra, befelé jó rálátás a küzdőtérre. 
Az aréna körbejárásával el is ment az egy óra. Ezután egy félórás ide-oda furikázás kezdődött, mert sehol nem bírtunk kimenni az óvárosból. Mindig lenyűgöz a franciák segítőkészsége, nekem ne mondja senki, hogy utálatos népség, mert nem az.
Ez volt utolsó provence-i napunk. Holnap hajnalban kelünk, hogy időben kész legyünk a takarítással (ragyogóra kiganézva kell átadni a házat, ezt nem nagyon értem), és időben el tudjunk indulni a Cote d'Azur érintésével az olasz szállásunk felé.
