Horvátország 2016/5 - Krk sziget: Stara Baška, Baška

Még mindig a KRK szigeti kirándulás napját írjuk. 

Krk városa után már Baška következett volna, ahova eredetileg igyekeztünk, de kicsit felcsigázott minket, amit a hasonnevű településről olvastunk. Stara Baška tulajdonképpen "Öreg Baškát" jelent, ami azt sugallta, hogy a felkapott Baška üdülőhely eredeti településéről van szó. Az útikönyv ódákat zengedezett róla, hogy milyen szép és hangulatos, meg ódon, muszáj volt előbb arra kanyarodni.

Hát, mit mondjak, csak az menjen arra, akinek kötélből vannak az idegei, vagy aki adrenalinfüggő. Vagy pasiból van, mert az ilyen szerpentines út nem 4 nőnek való. Egyik oldalon a szakadékos part, másik oldalon a sziklás hegyoldal. Semmi más szárazföldi megközelítési lehetőség nincsen. És ha még mindez nem elég a hangulathoz, jóval Stara Baška előtt, a csupasz, ámde jócskán meredek úton végig ott parkolnak a nyaralók kocsijai. Értem én, hogy máshol nincs parkoló, de egy szűk szerpentinen közlekedni, aminek a felét parkoló kocsik, neadjisten a hozzájuk igyekvő emberek foglalják el, na, ez azért mégiscsak sok.

A táj amúgy valóban gyönyörű. 

Már majdnem elértük a települést, amikor az út szélén végre találtunk egy pihenőt. Üdítőzés közben úgy döntöttünk, nekünk ennyi elég volt Stara Baškából, haladjunk inkább a kitűzött célunk felé, várnak a gyerekek. Jól tettük, hogy visszafordultunk, mert innen még sokkal hosszabb volt az út Baškába, mint ahogy mi azt gondoltuk.

A Baška nevű üdülőparadicsom Krk szigetének déli részén található. Szerintem köze nincs Stara Baškához. Hatalmas település, a partja félköríves és rengeteg az ember és a túristaiparra épült szolgáltatóegységek. Az én ízlésemnek ez már egy kicsit sok, de elfogadom, hogy a fiatalok az ilyesmit szeretik.
Pistiék már nagyon vártak minket a gyerekekkel. Kis fürdőzés után nekiálltunk a grillezett hatalmas vacsorának (szerintem ebédre vártak minket), de sajnos utána azonnal indulnunk kellett, mert még hosszú út állt előttünk visszafelé a saját apartmanunkig a szárazföldön.
Elég sok volt ez egy napra, máskor okosabban kell megszerveznünk a kirándulásainkat.

Horvátország 2016/4 - Krk sziget: Krk városa

Krk városa Vrbnikhez képest a sziget túloldalán van.

Remek parkolót találtunk a város felső részén, egy emelkedőn, szinte az óváros vaskos falának aljában, a Ferences templom közelében. Innen kényelmes sétával tudtunk lemenni az óváros szűk sikátorain keresztül a főtérig.

Krk városán is nagyon lehet érezni a velencei hatást az épületeken (szárnyas oroszlánok, díszes kő ablakkeretek). A város teljesen rendben van, nagyon hangulatos, sok a virág és egyéb növény, szűk utcák, sok túrista és szuvenír.

A központban találtunk egy hűs parkot, ahol megpihentünk néhány Pilóta-keksz erejéig. Ez már a parton van.

Bekukkantottunk a székesegyházba, itt engem egy oldalkápolna ragadott meg, nem a szépségével, hanem a barokk oltár fölötti Munkás Szent József festménnyel. Lehet, hogy szegénységi bizonyítvány, de én még ilyen ábrázolást sohasem láttam. Utólag megtudtam, hogy a képet a XX. század második felében készítették. Érdekes.

Ide közel, az öböl partján zömökösködik a Frangepán kastély. Az országnak ez a része szinte minden a Frangepánok nevéhez fűződik, bár nem említettem, de Senj-ben is. A kastély mellett le lehet mászni az öböl szikláira, én megtettem, a lányok fent megvártak. Gyönyörű a kilátás, de a pisiszag elég hamar visszazavart a falon belülre.

Egy párhuzamos, csupaüzlet utcán sétáltunk vissza a főtérig, majd vissza a kocsihoz a szűk utcácskákon keresztül. Útközben még benéztünk a felső városfalnál levő Gospa od zdravlja templomba is, mely ugyanazon a téren áll, mint a Ferences templom és kolostor és egy nagyon modern, mégis ügyesen ideillesztett tornacsarnok, ami egy alagúton keresztül érhető el az iskola felől.

A Frangepán kastély,
ami inkább erőd szerintem

Kilátás az öbölre a kastély mellett

Csupa üzlet, de hangulatos

Balra a Ferences templom a városfallal,
szemben a Gospa od zdravlja templom és
jobbra van a sportcsarnok (köv. képen jobban látszik)

Az iskolai sportcsarnok modern épülete

Horvátország 2016/3 - Krk sziget: Vrbnik

Ez egy nagyon érdekes kép. Csak már itthon vettem észre,
hogy a teraszunkról oly kopárnak hitt sziget nem is olyan
kopár mindenhol.

Alig melegedett meg alattunk a sibinji tengerpart kavicsa, a második teljes napunkon máris kirándulni indultunk. Ennek persze oka volt, M fiáékkal előre megbeszélt találkozónk volt Krk-ön, egy Baška nevű üdülőhelyen. De ha már Krk szigetére megyünk, nézzünk is körül alaposabban.

Én még sohasem jártam Krk szigetén. Nagy elvárásaim voltak, hiszen mindennap szembesültem a teraszon a sziget nagyságával, meredek szikláival, kopárságával. Tudtam előre, hogy nagyon látványos a híd is, amelyik átvezet a szárazföldről és kinéztem egy helyet, ahonnan - alkalomadtán - jó képeket is lehet majd készíteni róla.

Szóval, részemről legalábbis, nagy volt az izgalom.

Ezúttal észak felé kellett elindulnunk a tengerparton. Már az is egy jó félórába beletelt, mire elértük az átkelési pontot, ahol a hídra rá kellett kanyarodni, ez Krk északi csúcsánál van. És tényleg nagyon látványos a híd, még kocsiból is. 

Ahogy átértünk és haladtunk egyre beljebb, rögtön nagy meglepetés ért, mert a sziget belseje teljesen más, mint a felénk eső oldala. Zöldellő kertek, mezők, szőlők, virágos települések, a csupasz szikláknak szinte nyomuk sincs. Én csak vártam-vártam, hogy mi lesz már. Mivel a látvány teljesen más volt, mondogatni kellett magamban, hogy azért Krk-ön vagyunk ám. Leszögezem, nagyon izgi volt felfedezni ezt a másmilyen Krk-öt, mint amilyet előre elképzeltem.

Először egy tengerparti sziklára települt, Vrbnik nevű község felé tartottunk. Ez a település a
fehérboráról híres. És valóban, szőlőültetvények mellett haladtunk el, de sajátságos módon ezek az ültetvények nem domboldalakon helyezkedtek el, hanem a dombok közti védett völgyekben. Azért látszott, hogy minden tapodtatnyi helyet igyekeznek kihasználni. 

Mi a sziget belseje felől közelítettük meg Vrbniket, innen is szép volt a rálátás a sziklán elhelyezkedő településre. Pár nappal később, amikor még mindig abban reménykedtünk, hogy el tudunk jutni hajóval Rab-ra, találtunk olyan kisebb hajókirándulásokat, amelyek a szemben lévő Novi Vinodolskiból indulnak Vrbnikbe. Nem használtuk ki az alkalmat, hogy mégegyszer megnézzük Vrbniket, most már sajnálom, mert nagyon hangulatos kis település. Neki is van zegzugos óvárosa, több helyen is mérik a helyi fehérbort, vele egyidejűleg vörösbort is, bár az nem helyi eredetű - mint megtudtuk a fiatal boroslánytól. Kávét is ittunk egy panorámahelyen, nagyon klassz régiségboltot is találtunk és rábukkantunk a szárazföld felé tájolt aprócska kertekre is. Kevés volt az egy óra, amit Vrbnikre szántunk, na. Vissza kellett volna menni. Remélem, még lesz rá mód a jövőben.

Horvátország 2016/2 - Senj

A legközelebbi nagyobb település Senj volt, állandó beszerzéseink színhelye. De nem akarom ennyivel  ledegradálni ezt a helyes városkát, mert igazán szép és hangulatos. 

Ideútban is kereszteztük és sóhajtozva nézegettük a kocsiból Nehajt, a város fölé emelkedő erődítményt. Egyes jobban tájékozott útitársaink már ekkor tudták, hogy itt született Jurisics Miklós, Kőszeg védője. 

(Apró morgás: Zengg-nek hívják magyarul, de szándékosan nem használom ezt a nevet. Hisztériás nagyrohamot kapok attól, hogy a legtöbb ismertető a magyar nevet használja, még az általam nagyon kedvelt Google maps is. De könyörgöm, magyarázza meg már nekem valaki, hogy pl. egy térképen ki fogja ezeket a településeket a magyar nevükön keresni, pontosabban megtalálni? Vagy hol lesz a magyar név kiírva a táblára az úton? Jó, elismerem, ha van magyar vonatkozása, akkor legyen megemlítve, de kész, ennyi. Miért esünk mi mindig át a ló túlsó oldalára??)

Már az első teljes napunkon felkerestük Senjt. Örömmel észleltük, hogy több nagy és hűvös, jól felszerelt hipermarketje van és egy cuki óvárosa. A Nehajhoz is felhajtottunk, bár a múzeumot nem néztük meg (pedig jó kis uszkók emlékek és glagolita írások is vannak ott :), viszont ettünk egy fagyit a nagymelegben. Innen föntről is látható volt, milyen szép fekvésű város. Egy városkaput is felfedeztünk, amit később pont Jurisics szobránál találtunk meg ismét az óvárosban. Zegzugok, cicák, virágok, meglepő módon főleg hortenzia, de sok más növény is - igazán megnyerő kis városka Senj. Itt-ott velencei emlékekkel is találkoztunk, nem csoda, eleget hadakoztak a velencei köztársasággal is a múltban. Még Mátyás király is megfordult a városban egy kis bevonulás erejéig.

Belebotlottunk a piacba (picike, egy épület udvarában található). Halast kerestünk, mert érdekelt, hogy mennyiért adja a portékáját. Az éttermekben a halas ételek voltak majdnem a legdrágábbak, ez elég furcsa a tengerparton, de talán mert arra van kereslet leginkább, ki tudja. A halas persze délután már zárva volt, de reggel 7-kor nyit, hurrá, itt a helyünk. 

Néhány nap múlva vissza is jöttünk, előbb érkeztünk, mint maga a halas. Nem volt nagy választék, de ami volt, az friss hal volt. Fejenként 3 halat számítottunk, Zs nem kért. M megint magára vállalta a pucolást, elkészítést, örök hála érte. Hatalmas ebédet csaptunk a gyönyörű fehér húsú halból, isteni finom volt és pont elég!

Egyéb feladatunk is volt Senj-ben, utána akartunk járni, milyen hajókirándulások vannak a környéken. Sajnos egy palin kívül, aki a kikötőben ajánlgatta a jó drága hajókirándulását, mást nem találtunk, még az utazási irodában sem. Elsősorban Rab szigetére szerettünk volna hajóval elmenni, de végül nem jött össze. Maradt az autós kirándulás kompolással egybekötve Rabra, de azt végül lefújtuk, nem is bánom.

Senjben a kikötő is érdekes volt. Az egyik móló végén gyerekek ugráltak be a jó mély és sötét vízbe, a móló falára egy lépcső vezetett fel. Legnagyobb meglepetésünkre a másik oldalon hatalmas tömeg strandolt, nem is értem, mi volt jó ebben, annyira egymás nyakán voltak. Mindegy, ők tudták.

Senjből egy körforgalmon keresztül kell kijönni. Mi ezt először elvétettük, az út egyenesen a városi kempinghez vezetett. Azonnal leesett, hogy rossz helyen vagyunk, de sehol nem lehetett megfordulni. Már a kemping bejáratánál álltunk, oda viszont nem mehettünk be, nagyon szigorúan integetett a kapuban az ember. Jó, de akkor hogy forduljunk meg? Mutogatta, hogy rückwärtsben. na még mit nem, azon a szűk emelkedőn? Látta, hogy hajthatatlanok vagyunk (négy nő, piha!), végül intett, hogy jó, most az egyszer menjünk be, de azonnal jöjjünk is ki. Be is mentünk, le is esett az állunk a por és zsúfoltság láttán, jesszus, van ember, aki itt érzi jól magát? Olyan zsufi volt, hogy még ott is alig tudtunk megfordulni. Nyomasztó hely, nem tudom, mit kell ezen annyit védeni, én ugyan nem maradtam volna ott, ha fizettek volna, akkor sem.