Az utolsó teljes napon az erkélyről láttunk egy sokemeletes óceánjárót, amint Valletta túloldalán húzott be a kikötőbe és magasabban volt a kéménye az erődnél legalább 2 emelettel.
Izgultunk, hogy aznap jóidő legyen, mert strandolni akartunk. Az idegenvezető megadta, hogy hol vannak homokos partok, a mi választásunk a Golden Bayre esett. Csodaszép napunk volt, a nap sütött, a tenger ezerféle kékben játszott, a parton nem volt zavaróan sok túrista, a sör hideg volt, a pizza forró és hatalmas, amit a parti büfében vettünk. Sajna elfelejtettük megkóstolni a fügekaktusz gyümölcsét, pedig itt tisztítva árulták. Legközelebb érdemes lesz átmenni a szomszédos öbölbe, most inkább heverésztünk a napágyon vagy áztattuk magunkat a jó nagy hullámokban.
A hazautazás napján már csak búcsúzkodtunk Máltától. Sétáltunk még egyet a parti sétányon, aztán beültünk a szálloda alatti klimatizált szuvenírboltba egy üdítő és süti mellé, mert kint iszonyú meleg volt. Minket vett fel először a busz, aztán összeszedte a többi magyar túristát is.
Néhány szó a szállodáról: 115 The Strand, Sliema
Vegyesek a benyomásaim ezzel a szállodával kapcsolatban.
Amiben KIVÁLÓ:
- a mászkálós túristák számára rendkívül jó helyen van, a közeli Vallettával sűrű buszjárat köti össze,
- néhány autóbusz vonalnak itt van a végállomása, tehát adott esetben még csak be sem kell menni a fővárosba a busz pályaudvarra, hanem közvetlenül lehet eljutni a kiszemelt célponthoz,
- megunhatatlan a látvány a tengerre nyíló szobákból a Sliemai-öbölre és Vallettára (jó áron persze, tengerre néző felárral).
A szálloda 6. emelete átnyúlik a mellette levő épületbe, a mi szobánk ezen a részen volt, ezért csak erről tudok nyilatkozni. Azt hiszem, hogy alatta és felette irodák vannak. Engem ez a szálloda kicsit a régi SZOT szállókra emlékeztetett, azok voltak olyanok, hogy tulajdonképpen kívülről szép és kényelmes, de valahogy mégis tele van bosszantó apróságokkal. Csak egy példát mondok: nagyon rendesen takarítottak, viszont rohadt a fürdőszobafüggöny alja, de nagyon. Vagy: néhány hangulatlámpán kívül semmi világítás nem volt a szobában, ami nemhogy az útikönyv tanulmányozására nem volt elég, de jóformán semmire sem. Vagy: az erkélyen csak két szék volt, mi viszont hárman voltunk, így egy kis keserű íz is befigyelt a gyönyörködésbe. Vagy: ha nem rendezzük át azt az aprócska szobát (az alaprajz szerint ez a nagyobbak közül való volt, az utazási iroda el is adta tágas háromágyasnak, holott a pótágy alig fért el a tv-konzol alatt), akkor bakugrásban közlekedhettünk volna az ágyak között. Folytathatnám, de minek, ez a mi kedvünket nem tudta befolyásolni, inkább vihogtunk rajta, de legközelebb azért nem ezt a szállodát választanám.
