Kicsit el vagyok maradva a történésekkel. Kicsit megpróbálom rövidebbre fogni.
A Santa Maria Novella után azonnal felkerekedtünk és elindultunk Fiesoléba. (17-es busszal a San Marcóhoz, onnan a 7-essel.) Fiesole gyakorlatilag Firenze Rózsadombja. Amellett, hogy a városkából hihetetlen panoráma nyílik Firenzére, még sok érdekes látnivalója is van.
Mi először a legmagasabb ponton lévő San Francesco templomhoz kapaszkodtunk fel egy elég meredek úton. A templom maga sokkal kisebb, mint elképzeltem. Amikor megérkeztünk éppen valamilyen szertartás folyt a templomban, a barna ruhás szerzetesek felváltva olvasták a szent szövegeket. Közben ki-kibámulásztak (ők sem voltak többen 8-nál, csupa fiatal) a néhány érdeklődő felé, akik közül mi voltunk a legkitartóbbak, a többiek hamarabb kinyikorogtak az öreg padok közül. A templomnak van egy pici, nagyon kedves kolostorudvara, ami sajnos éppen zárva volt, de a rácsokon keresztül jól lehetett látni, hogy milyen szépen karban van tartva.
Mellette lehet felkapaszkodni az emeleti aprócska szerzetescellákhoz.
A San Francescótól lefelé vezet egy másik út is a városba egy fás-bokros parkon keresztül, ahonnan rá lehet látni az etruszk- római romokra, Fiesole másik nevezetességére.
Ebédidő volt, ezért bementünk egy üzletbe és megkértük az olasz lányt, hogy ajánljon egy közeli, de jó éttermet. Végül a két lépésre lévő éttermet választottuk, ahonnan remek kilátás nyílt a feltárt római fürdőre. Ebédre egy remek túristamenüt választottunk, majd mellékelem a részletezést.
Rigatoni alla fiesolana (isteni paradicsomszószos tészta, már ezzel jóllaktunk)
Scaloppine alla Pizzaiola (sülthús szeletek párolt zöldséggel)
1 pohár Chianti Rosso
1/2 l ásványvíz
kávé (tetszés szerinti)
Bevallom, a térdig érő romok nem nagyon tudnak lekötni, de a római amfiteátrum egyszerűen lenyűgözött ebéd után. Szinte teljes épségében megmaradt. a két végétől nem messze vannak a római és etruszk falmaradványok (fürdő, templom), ezeket is végigjártuk tisztességesen, de különösebb lelkesedés nélkül. A romterületen még nagyon érdekes modern fémszobrok láthatók nagy számban.
A fiesolei dómnál várakozó tömegre lettünk figyelmesek. Azonnal kiderült, hogy egy esküvő van készülődőben. A dóm szépen ki volt díszítve, világítva, a bejárat előtt egy szép csicsa régi autó vesztegelt. Megszólalt az orgona, a násznép beindult a templomba. Velünk és még néhány bámész túristával együtt. Hamarosan megérkezett az ifjú pár és először a vőlegény vonult be az édesanyjával karonfogva, majd a menyasszony feltehetőleg az édesapjával. A násznép elcsendesedett, a fiatal pár leült a pap elé, egy kétéves forma kisfiú sírva odaszaladt a menyasszonyhoz, aki elkezdte dédelgetni. A pap szépen kivárta a jelenet végét, aztán amikor a gyerek megnyugodott és sikerült odaadni egy rokonnak, akkor elkezdődött a szertartás. Mi lassan elkezdtünk kiszivárogni, annyit még láttunk, hogy az egyik csinos női rokon (talán a menyasszony testvére lehetett) egy mikrofonba elkezd beszélni. Akkor mi elhagytuk a templomot, én még elmorzsoltam egy könnycseppet a szemem sarkában. Illetve pár perccel előbb, de mindegy is...
Mivel a buszunk éppen akkor érkezett, nem sokat tanakodtunk, hogy van-e még valami látnivaló, hanem gyorsan felpattantunk rá. (Elég ritkán jár.) Útközben még nyújtogattuk a nyakunkat, hátha meglátjuk a Villa Medicit, de reménytelen volt, még csak hasonlót sem láttunk, mindenhol csak fák, támfalak és néhol a firenzei panoráma volt látható, a villák elbújtak a kertek mélyében. Lejjebb, ahol már kezdődött a nagyváros, sok szép villaházat láttunk egymás mellett, de ezek már lakóházak voltak.
További képek:
A Santa Maria Novella után azonnal felkerekedtünk és elindultunk Fiesoléba. (17-es busszal a San Marcóhoz, onnan a 7-essel.) Fiesole gyakorlatilag Firenze Rózsadombja. Amellett, hogy a városkából hihetetlen panoráma nyílik Firenzére, még sok érdekes látnivalója is van.
Mi először a legmagasabb ponton lévő San Francesco templomhoz kapaszkodtunk fel egy elég meredek úton. A templom maga sokkal kisebb, mint elképzeltem. Amikor megérkeztünk éppen valamilyen szertartás folyt a templomban, a barna ruhás szerzetesek felváltva olvasták a szent szövegeket. Közben ki-kibámulásztak (ők sem voltak többen 8-nál, csupa fiatal) a néhány érdeklődő felé, akik közül mi voltunk a legkitartóbbak, a többiek hamarabb kinyikorogtak az öreg padok közül. A templomnak van egy pici, nagyon kedves kolostorudvara, ami sajnos éppen zárva volt, de a rácsokon keresztül jól lehetett látni, hogy milyen szépen karban van tartva.
Mellette lehet felkapaszkodni az emeleti aprócska szerzetescellákhoz.
A San Francescótól lefelé vezet egy másik út is a városba egy fás-bokros parkon keresztül, ahonnan rá lehet látni az etruszk- római romokra, Fiesole másik nevezetességére.
Ebédidő volt, ezért bementünk egy üzletbe és megkértük az olasz lányt, hogy ajánljon egy közeli, de jó éttermet. Végül a két lépésre lévő éttermet választottuk, ahonnan remek kilátás nyílt a feltárt római fürdőre. Ebédre egy remek túristamenüt választottunk, majd mellékelem a részletezést.
Rigatoni alla fiesolana (isteni paradicsomszószos tészta, már ezzel jóllaktunk)
Scaloppine alla Pizzaiola (sülthús szeletek párolt zöldséggel)
1 pohár Chianti Rosso
1/2 l ásványvíz
kávé (tetszés szerinti)
Bevallom, a térdig érő romok nem nagyon tudnak lekötni, de a római amfiteátrum egyszerűen lenyűgözött ebéd után. Szinte teljes épségében megmaradt. a két végétől nem messze vannak a római és etruszk falmaradványok (fürdő, templom), ezeket is végigjártuk tisztességesen, de különösebb lelkesedés nélkül. A romterületen még nagyon érdekes modern fémszobrok láthatók nagy számban.
A fiesolei dómnál várakozó tömegre lettünk figyelmesek. Azonnal kiderült, hogy egy esküvő van készülődőben. A dóm szépen ki volt díszítve, világítva, a bejárat előtt egy szép csicsa régi autó vesztegelt. Megszólalt az orgona, a násznép beindult a templomba. Velünk és még néhány bámész túristával együtt. Hamarosan megérkezett az ifjú pár és először a vőlegény vonult be az édesanyjával karonfogva, majd a menyasszony feltehetőleg az édesapjával. A násznép elcsendesedett, a fiatal pár leült a pap elé, egy kétéves forma kisfiú sírva odaszaladt a menyasszonyhoz, aki elkezdte dédelgetni. A pap szépen kivárta a jelenet végét, aztán amikor a gyerek megnyugodott és sikerült odaadni egy rokonnak, akkor elkezdődött a szertartás. Mi lassan elkezdtünk kiszivárogni, annyit még láttunk, hogy az egyik csinos női rokon (talán a menyasszony testvére lehetett) egy mikrofonba elkezd beszélni. Akkor mi elhagytuk a templomot, én még elmorzsoltam egy könnycseppet a szemem sarkában. Illetve pár perccel előbb, de mindegy is...
Mivel a buszunk éppen akkor érkezett, nem sokat tanakodtunk, hogy van-e még valami látnivaló, hanem gyorsan felpattantunk rá. (Elég ritkán jár.) Útközben még nyújtogattuk a nyakunkat, hátha meglátjuk a Villa Medicit, de reménytelen volt, még csak hasonlót sem láttunk, mindenhol csak fák, támfalak és néhol a firenzei panoráma volt látható, a villák elbújtak a kertek mélyében. Lejjebb, ahol már kezdődött a nagyváros, sok szép villaházat láttunk egymás mellett, de ezek már lakóházak voltak.
További képek:
