Provence, 2011. szeptember 20.

A mi kis lakhelyünk.
A földszinten a konyha ablakai, fölötte az én kis szobám ablaka.

kedd

Avignon
Villeneuve

Ma egy úticélunk volt, Avignon. A óvárost tekintélyes védőfal veszi körül. Parkolót nehéz volt találni. Miközben kerestük, teljesen tuniszi hangulat lett úrrá rajtam, amikor bementünk a falon belülre és bámultunk ki a kocsi ablakán. Mindenre számítottam, csak arra nem, hogy itt ugyanolyan nagy arányban fogok színesbőrűeket látni, mint Marseille-ben. Nagy volt a jövés-menés, a forgatag, de igazából főleg nem a túristák, hanem az ottlakók képezték ennek a nyüzsgésnek a magvát. A kis kávéház teraszán (dehogy terasz, a járdára kitett asztalok, székek) ahova beültünk (kávé, pisi) franciák itták a kávéjukat. Meg mi is. A nap erősen odatűzött, miközben az asztal alatti lábunk kicsit didergett. Később már az időnek ez a csípőssége is elmúlt, egyedül az erős szél maradt meg, mellette a nap ezerrel sütött. Estére mindenki kipirult, nekem a lábfejem annyit barnult, mint összesen egész nyáron. Ma már pulcsira sem volt szükség.

Mintha egymáshoz öltöztek volna (kávézásból kerekedünk fel éppen)

 A társaság nagyobbik része úgy döntött, hogy megnézi a Pápák Palotáját (Palais des Papes). A palota hatalmas, vastag falak, nagy termek vannak benne és sajnos minden csak franciául van kitáblázva. Mindegy, Peti úgyis egész úton idefelé az útikönyv avignoni fejezetével szórakoztatott minket az ő sajátos stílusában, amitől kissé fetrengtünk a nevetéstől.
A végefelé kicsit szétszakadtunk egymástól a pápáknál, aminek az lett a következménye, hogy a híres csonka hidról (Pont d'Avignon), amiről a nóta is szól: Sur le pont d'Avignon, és ami ott van nem messze, majdnem lemaradtam, de aztán mégsem. A hidon akkora szél fújt, hogy majdnem felkapott a sálamnál fogva.
Ezután megebédeltünk egy utcai árusnál. Én panini classicot ettem, ami egy jó nagy fehér kifli, benne mozzarella és paradicsom. Mindezt berakják egy szendvicssütőbe és mindkét oldalát megpirítják, miközben egy kicsit össze is nyomják. Nagyon finom volt (3,50 euro). Ekkor már nagyon égetett a nap.

Pár kilométerre található Villeneuve a Rhone túloldalán, ami a 82-es kiadású útikönyvem szerint még önálló városka volt, ma már ebben nem vagyok olyan biztos, újabb feladat: ennek utánanézni a neten.
Szóval Villeneuve valahogy nem olyan felkapott a túristák körében eléggé érthetetlen módon, ugyanis itt található Saint André vára, panorámával Avignonra, benne is az imént bejárt  Pápák Palotájára. A vár önmagában is igen szemrevaló, főleg a méretei miatt. Eszméletlen hatalmas, egy domb tetején terpeszkedik és engem egyfolytában a szíriai Krak de Chevalier erődre emlékeztet. Nekem nagyon tetszett és a többiek is így éreztek vele kapcsolatban. Sokáig tartott, mire körbejártuk azt a részt, amire a jegyünk szólt. Ennél van még egy nagyobb terület is, azt mi most nem akartuk megnézni, az főleg kertekkel van tele. Én azért egyszer arra is kíváncsi lennék.

Nagyon jó volt a rendezett, csendes kis városkában visszasétálni a kocsihoz. Itt volt még egy nagy élményünk. Miközben szivárogtunk visszafelé a parkoló irányába, felfedeztünk egy teljesen újnak tetsző (valószínűleg az is volt), extravagáns, főleg lakberendezési cuccokkal teli üzletet. Maga az épület egy ún. loft volt, amitől csak úgy csorgott a nyálunk és akkor az egyedi, ízléses csillárokról, tükrökről, párnákról, takarókról, fotelekről és ezernyi más dologról még nem is beszéltem. Sajátságos módon az épület egy részében olajütő berendezés volt felállítva és ezzel kapcsolatos dolgokat is árultak.
Vacsorára sűrű virslis zöldséglevest ettünk, aminek az elkészítését én vállaltam fel. Az előkészítésben mindenki szorgalmasan részt vett. Mellé friss baguette-et fogyasztottunk. A mai és a holnapi vacsora (spagetti öntettel, salátával) összesen 4 euro volt / Kopf.

Ez egy vicces jelenet volt. Ez a mama odaállt a kintornás mellé és teljes pátosszal előadott valami szörnyű dalt. Én először azt hittem, hogy a kintornáshoz tartozik, mert nagyon hasonlóan voltak öltözve. Utólag derült csak ki (a tapsból), hogy a nő egy japán túrista és a társai éljenezték.

A Pápák Palotájának egyik belső udvara

Pont d'Avignon
(háttérben a Pápák Palotája)