A kicsit gyorsított behajózás után otthagytuk a barátságos kis Katina szigetet. Szívem megszakadt, annyira jó hely volt. Tovább kalandoztunk a Kornati szigetvilágban. Nagyon jó érzés volt szelni a habokat és gyönyörködni a tájban. Integettünk más hajók túristáinak, megfigyeltünk egy böhönc nagy yachtot, ahogy szeli a hullámokat.
A Dugi Otok nevű sziget felé igyekeztünk, ahol nagyobb megállásról volt szó. A Dugi Otoknak a Kornat felé eső oldala is még része a Kornati Nemzeti Parknak, de itt már sűrű zöld növényzettel találkoztunk. A szárazföld felőli oldalon van egy védett öböl, a Telašćica, itt szálltunk ki. A kikötő népszerű a túristák körében, kiszálláskor sok kisebb-nagyobb, különféle hajót láttunk hosszan a part mentén horgonyozni. Ide települt már némi vendéglátás is, szerencsére egyelőre nem vitték túlzásba. Valószínűleg azért, mert természetvédelmi terület. Kávét azért lehetett kapni, aminek viszont örültem.
 |
| A mi kis katamaránunk a Telašćica-öbölben |
Két nevezetesség van, amit itt mindenképpen fel kell keresni. Mi először felmásztunk a sziget tetejére. A Dugi Otok hosszú, keskeny sziget, nem sok erőfeszítés kell hozzá, hogy egyik oldalról a másik oldalra átérjen az ember, jelen esetben a nyílt tengeri oldalra. Ezen az oldalon meredek, sziklás a part, ahogy azt már ebéd előtt is láthattuk a hajóból a szigeteknek ezen az oldalán. A kilátópontra gyönyörű pínealigeteken vezet fel az út. És mondanom sem kell, micsoda kilátás nyílik onnan.
 |
| A sziklák oldalában megkapaszkodó növényzet |
 |
| Píneák |
Innen átsétáltunk egy belső tóhoz. Vizének sótartalma jóval magasabb, mint a tengervízé. Kerestünk egy csendesebb helyet és azon morfondíroztunk, hogy fürödjünk-e. Nem nagyon akaródzott, mert a sziklás-kavicsos tengerparthoz képest, itt a part jóval "földesebb" volt, ami azonnal felkavarodott és narancssárga-opálossá tette a vizet, amikor beleléptünk. Úgyhogy csak álldogáltunk a nagyjából hűs vízben és nézegettük a rákokat és csigákat. Nem sok idő maradt a tóra, talán ez is visszatartott a megmártózástól, hogy esély sem lett volna megszáradni.
Volt azért ember, aki megmártózott. Egy társaság pédául azzal szórakozott, hogy beljebb a víz felszínén lebegtek, mert a nagy sótartalom miatt ebben a tóban elég nehéz elsüllyedni.
 |
| Elég magas lehet itt a vastartalma a földnek. |
Ante világosan megmondta, hogy 4-kor indul a hajó. És meg is tette, azt figyeltem, hogy nem is néz hátra, 4:00-kor "felszedtük a horgonyt" és eltávolodtunk a parttól. Aki késett, az úgy járt, nem várta meg senki. :)
Még kb. 2 óra hajókázás volt hátra, amíg a Dugi Otokról visszaértünk Pakoštane érintésével Biogradba. Kiszálláskor a kapitány segített ki mindenkit a hajóból és mindenkitől a saját anyanyelvén búcsúzott el. Le a kalappal, hogy meg tudta jegyezni, ki honnan jött.
Hihetetlenül jó volt ez a hajókirándulás. Csodálatos volt a táj, jó volt a szervezés, az ellátás meg pláne. Az az ebééééd! Meg az a sziget! El kell még ide jönni. Sokszor!
 |
| Ante mindenkivel kezet fogott és mindenkitől az anyanyelvén búcsúzott el. |
