Azt biztosan elfelejtettem leírni, hogy tegnap gyönyörű idő volt. A reggeli 8 órai 4-5 fok délutánra felkúszott 20-22-re is. Ez volt tegnap. Ma viszont ehhez képest még melegebb volt, ami kellemetlenül érintett engem a bélelt téli csizmámban és télikabátomban, amit nem akartam otthon hagyni, mert a zsebeim szolgáltak táskául.
De kezdjem az elején, ugyanis ma reggel 6-kor keltünk és fél 7-kor indultunk a Károly-hídra napfelkeltézni. Ekkor még eszeveszett hideg volt, főleg árnyékban. Aztán hazamentünk reggelizni és ezután már könnyített menetfelszerelésben folytattuk a napot, mármint a többiek, én először görnyedeztem a kabátomban, aztán a derekamra szereltem.
A mai program Prága Vysehrad nevű városrészének meglátogatása volt, ahonnan, a könyv szerint, a legszebb a kilátás a Moldvára. Jó ötlet volt Vysehrad felkeresése, mert a városban már délelőtt mozdulni nem lehetett a tömegtől, amikor hazafelé tartottunk a reggeli fotózásból. Vysehradon viszont a jóidőn kívül nyugalom, mérsékelt tömeg, jó hangulat fogadott. Kicsit a Gellérthegyhez tudnám hasonlítani, ami a nevéből is kiderült, merugye Vysehrad fellegvárat jelent.
Kellemes zöldövezet, néhány templom, sétautak, zöld fű, heverésző, sétálgató emberek és lépten-nyomon hangulatos kocsmák jellemzik. A magaslat tetejére épült a Szent Péter és Pál katedrális, ami messziről látható a városból. Körülötte egy komoly nagy temető van. Maga a templom nagy meglepetéssel szolgált, mert se nem gótikus, se nem barokk belülről, hanem színtiszta szecesszió. Hogy miért nem fizettük be a fejenkénti 30 koronát, hogy bemenjünk, az rejtély számomra, mikor Zsuzsával mindketten nagyon szeretjük a szecessziós épületeket. Így csak kívülről kukucskáltunk be az előtérből. Azt még nem is említettem, hogy Stefiék eleve nem jöttek el Vysehradra, majd Gyuriék is előbb leléptek, hogy visszamenjenek a városba, így a végén már csak mi maradtunk hárman Zsuzsával és Karesszal. Mi viszont, miután gyönyörködtünk a tényleg páratlan panorámában, beültünk egy kis söröcskére a legközelebbi kocsmába.
Innen gyalog mentünk vissza a belvárosba a "pesti" oldal rakpartján, ahol szerintem fél Prága ott sétafikált, valószínűleg azok, akik már nem fértek fel a Károly-hídra illetve az Óváros térre. Elég fáradtak voltunk már ekkor, én a kabátommal és csizmámmal a kb. 28 fokban a napon. Bementünk még a Moldva egyik kis szigetére is, majd elindultunk hazafelé. A többiek sem voltak frissebbek nálunk, mint kiderült. Miután leraktuk a fölös cuccokat (ekkor már fél 5 körül járt), mi hárman elindultunk a Vencel térre kolbászozni. Ezt a kolbászost még Mortennel ismertük meg.
A nap további programja egy kék órás fotózás volt, amin én szemlélőként vettem részt, mert az állványomat kölcsönadtam Gyurinak. Egy cseppet sem bántam, hogy nem kellett fotóznom a most már hűvösödő estében a Moldva partján. Annyira azért nem volt hideg, a házak között főleg nem, mint a korábbi estéken, ekkor rajtunk is még mindig csak pulcsi volt.
Sörözéssel zártuk a napot.
