Első napunk az utazással telt jó hangulatban, helycserélgetéssel, mert a hátsó sorban kevesebb a hely, viszont a levegő is. Veszítettünk kb. egy órát egy iszonyatos dugóban, majd már a célhoz közel, valahol Firenze és Lajatico között Morten kiugrós magánszáma gondoskodott a hangulatról.
A szállás ugyanaz, sőt a szoba és az ágy is, mint legutóbb. Dórival kerültem egy szobába.
Tavalyelőtt óta csak egy óllal bővültünk, ahol Trudi lakozik, a süldőkorában árván maradt kis vaddisznó, mostanra már jócskán felcseperedve. Mesélik, hogy Trudit nagykorában megpróbálták szabadon engedni, de nem volt alkalmas már a szabad életre, visszakerült a biztonságot adó óljába.
Az első vacsora, mint mindig, Lajatico mellett, egy San Giovanni nevű helyen, "Ottónál" volt. Ottó a nevét természetesen egy félreértésből kapta, merthogy amikor megjelenünk, az első kérdés: hány személyre? Mire a válasz, hogy otto, vagyis 8. Free WIFI is van, úgyhogy egy emberként kaptuk elő a mobiljainkat, majd megrendeltük a vacsorát. Közben mindenki beszélt egy sort magáról és tényleg érdekes dolgokat tudtunk meg egymásról, nem is volt rossz ötlet ez a bemutatkozás. A vacsora végére már majdnem szétfagytunk, ez volt az egyetlen esténk, amikor pulcsit kellett volna húzni, ami persze senkinél sem volt. Ha jól emlékszem.
