Szlovénia (nem teljesen) online 4

Azért nem teljesen, mert már itthonról írok.

Ma reggel kinéztünk az ablakon és sűrű ködöt láttunk csak. Ment minden, mint a karikacsapás, reggeli, bepakolás a bőröndökbe, kocsiba, rendrakás a szálláshelyen. Pontosan indultunk. Útközben érdekesen és egészen meglepő módon változott az időjárás, egyik pillanatról a másikra eltűnt a köd és a sötétség és ragyogóan kisütött a nap.

Bledben a tóparton álltunk meg a kocsival és szétoszoltunk a part mentén fotózni. Ezen a szakaszon már erdő volt, majd egy kőkerítés és buja park, ahogy közeledtünk a város felé. Ismertük a helyszínt, mert előző alkalommal is itt álltunk meg. Amikor kifotóztuk magunkat és a kedélyek is lenyugodtak, elindultunk kocsival a tó fölött magasodó várba. Szerencsére nem kellett gyalog mászni felfelé, mert műúton elérhető volt a vár bejárata (7 euro, ebből 1,5 felhasználható a vár kávézójában).

Nem volt sok látogató, de azért érzékeltük, hogy szombat van. A vár nagyon rendben van, a falak fehérek, a vadszőlő égővörös volt a falakon. Kis múzeum is volt, majd kiültünk a teraszra egy cappuccino mellé sütkérezni. A vár alatt terült el a Bledi-tó, közepén a kis szigettel, az egyre szaporodó csónakok kis hangyának látszottak fentről és teljes erővel tűzött a nap. Elég kerek volt a világ...

Maradt még annyi időnk, hogy ezután beiktassunk egy kitérőt Skofja Lokába, mielőtt hazaindulunk. Ez egy elég híres kisváros Szlovéniában, olyannak gondolom, mint nálunk Szentendrét. Ljubljanához van közel, tehát szerencsére nagyjából útba is esett, különben szóba sem jöhetett volna. Talán kicsit korábban jöttünk le az autópályáról, mint szerettünk volna, bár nem biztos, mindenesetre jópár falun át kellett hajtani mindaddig, amíg el nem értük a kiszemelt várost. Az út mellett minden egyes porta előtt dísztökökkel megrakott szekerek álltak festőien.

Elértük hát Skofja Lokát végre és ekkor ütött be a krach. Hirtelen dugóba kerültünk és elég reménytelennek látszott a helyzet. Nem tudtuk mire vélni a szombat kora délutáni dugót az úton, amikor már itt voltunk a célban, mindaddig, amíg meg nem hallottuk egy mentő szirénáját. Nagy valószínűséggel baleset történt. Több kocsi előttünk átlavírozott a szembesávba és elindult visszafelé. Mivel túl sok időnk nem volt e célra, ezért mi is követtük a példájukat, mert nem volt értelme tovább araszolni a sorban. Így hát Skofja Loka elmaradt.

Innentől kezdve már hazafelé tartottunk.

Szlovénia online 3

Ma már nem esett reggel, viszont egyenletes szürke felhőréteg takarta az eget. Mi lesz ebből, jó ég. Elindultunk a Slap Savica (Száva vízesés) felé kocsival. A vízesés állítólag hatalmas, 97 méter magas, és fel kell hozzá mászni 500 lépcsőfokot az erdőben. Először még szürke volt az idő, majd néha kivilágosodott, ahogy haladtunk felfelé, de ez csak néhány másodpercig tartott, utána újra vigasztalan szürkeség lett úrrá a tájon. Nagyon szépen kialakított és rendben tartott út vezet felfelé. Lassan elértük a felhőhatárt, a fák ködbe burkolóztak. Egyszercsak váratlanul elértük a vízesés helyszínét, ahol egy kis házikó áll. Leesett az állunk, mert akkora köd volt a vízesés közelében, hogy alig lehetett valamit látni belőle. A második képen már oszladozik a pára.

Amúgy sincs túl szerencsés helyen, hanem a hegy egy sötét, talán északi oldalán, amit valószínűleg sosem ér napfény. Kicsit csalódottan próbáltunk lődözni képeket. Egyszercsak jóval feljebb kibukkant a vízesés fölé magasodó hegy csúcsa és innentől kezdve rohamléptekben tűnt el a köd körülöttünk és egyre szinesebbé vált a táj. Ez a vízesésre nem vonatkozott, ott továbbra is hideg és párás maradt a levegő. Közben mi elindultunk lefelé. Egészében nem volt csalódás, mert az erdő nagyon szép volt, főleg lefelé, amikor a nap megsütötte.

Következő célpont a Vogel csúcsa volt. Ide lanovkával mentünk fel. Eredetileg lefelé gyalog akartunk jönni, de ezt leszavaztuk, nem csak a fáradság miatt, hanem idő sem volt már rá. Na, ez az út viszont tényleg csalódás kategória lett. A Bohinji-tó csodálatos volt a lanovkából nézve, de ennyi, fönt egyáltalán semmi látnivaló nem volt, csak szemközt a hegyek, de még egy kilátó sem. A felvonó környezete elég lepusztult volt így kopaszon, hó nélkül. Itt télen van igazi élet, amikor beindul a síszezon. A többi lift nem is járt, azt a néhány épületet javítgatták-foldozgatták, alig volt egy-két idetévedt túrista. A főépület is igencsak szomorú látványt nyújtott. Egy kávé után söpörtünk is visszafelé a következő lanovkával (gondolának hívják) a tóhoz. Az az egy szerencse volt, hogy valóban eltűnt akkorra már a köd, felhő, minden és tartósan kisütött a nap.

Lent a sífelvonónál van egy kis első világháborús katonai temető, odamentünk. Számomra nagy meglepetés volt a szépen karbantartott kis temető, de főleg az, hogy az egyforma sírok legtöbbjén magyar katonák neve van feltüntetve és egy székesfehérvári alapítvány járult hozzá a fenntartáshoz.

Kisétáltunk a tópartra és gyönyörködtünk a hegyek látványában, amit ma láttunk először, mióta itt vagyunk.

Ezután átmentünk a tó túlpartjára, ahol első nap az esőben olyan jó képeket lőttünk. Most, a tiszta időben ez egyáltalán nem volt könnyű, most jöttünk rá, hogy mennyivel kiegyenlítettebbek voltak a szinek és a fényviszonyok szerdán. Csak az eső ne esett volna akkor. De hát minden nem lehet tökéletes!

Elég hamar visszaértünk a szállásra, volt még idő leülni, beszélgetni, mielőtt elindultunk vacsorázni. A vacsora megint kimerítő és nagyon finom volt. Holnap délután indulunk hazafelé.

Szlovénia online 2

Ma nem sokkal volt jobb idő, egész éjszaka ömlött az eső, de remek helyen jártunk, a Vintgar szurdokban.

Reggel még a nap is előbújt pár percre, hogy aztán a Bledi-tónál azonnal eltűnjön, mire kikecmeregtünk a kocsiból. A hegyek állandóan változó felhőpamacsokban ülnek, ami nagyon szép, csak most már egy kis kék eget is látni szeretnénk.

A szurdok (4 euro) nagyon szép volt! Kb. kétszer olyan hosszú, mint tavaly az osztrák Liechtensteinklamm volt, de szépségben nem múlja alul. Néhol a víz egészen mély, szerintem legalább 10-15 méteres, ott gyönyörű zöldeskék színű és jó pár termetes pisztrángot is láttunk benne. A víz fölött vastag pára lengedezett. Volt, ahol elcsendesedett, volt, ahol magasból zubogott alá. A növényzet itt is sárga-vörös színekben pompázott, szóval csuda volt az egész. Elég sok időt eltöltöttünk itt, aztán visszaautóztunk Bledbe egy kártyaolvasót venni Suginak, mert otthon hagyta a sajátját.

Sajnos hamar sötétedik, de annyi időnk még volt, hogy újra a Bohinji-tó körül tekeregjünk egy sort. A vízben tükröződő felhőpamacsokat nem lehet egyszerűen megunni. Megkerestük a Száva befolyását a tóba, akkor már alig volt fény, főleg, hogy vastag felhők takarták továbbra is az eget, meg már esteledett is. 

A vacsora megint a szomszédban volt. Annyi sült húst adtak második fogásként, hogy szinte egyikünk sem tudta mind megenni. Előtte bableves, utána ma is desszert, plusz salátabár, még most is alig tudok ülni a tele gyomromtól.

Holnapra szép időt remélünk most már.

Én direkt nem állok úgy, mint a többiek.

Szlovénia online 1

Tegnap óta ömlik az eső, de a vidék gyönyörű! A Bohinji-tó mellett lakunk egy teljesen rendben levő apartmanban (olasz színvonal, ezzel mindent elárultam szerintem) mi hárman lányok, és ugyanezen a szálláson egy kétágyas szobában Sugi és János. Tegnap délután elsétáltunk a tóhoz, és annak ellenére, hogy ötpercenként eredt el az eső, még fotózni is tudtunk, bár módjával. Bled mellett autóztunk el idefelé, és először nem akartam elhinni a Jánosnak, hogy a kiépített Bledi-tó helyett sokkal jobban járunk a Bohinjival, de teljesen igaza lett. Ez a tó maga a csoda az őszi fákkal, a ködökkel, tehenekkel. Itt táborozik a mellettünk levő szálláson egy festő csapat. Először a tó partján botlottunk bele egyikükbe, majd a szállásadónk által ajánlott közeli panzióban vacsoráztunk (full menü 10 euro) és akkor derült ki, hogy ott laknak ők is. Zsuzsa egyből összebratyizott a fél bandával és megbeszélte, hogy ma odamegyünk kicsit fotózgatni őket és a műveiket. Erre szerintem lesz is lehetőség, mert ebben az időben nem nagyon tudunk kirándulni. A szállásadónk szerint holnapra jó idő várható.