A délelőtt ajándékvásárlással telt a kerámianegyedben, Grottagliében. Hadd legyen az otthoniaknak is szerencséjük, ezért kicsit megcsappantottuk Cinzia Fasano műhelyének pumó állományát, minek következtében némi engedményben részesültünk. Utána otthon ebédünkben a ricotta játszotta a főszerepet, nyámm. Mielőtt Leccébe indultunk, még egy kis sziesztára is sor kerítődött.
A délutánt aztán Leccében töltöttük. Hogy miért csak a délutánt, annak egyszerű oka volt. Az előre kitervezett leccei Cortili Aperti (Nyitott udvarok) fesztivál is figyelembe vette a Szent Sziesztát és remény sem volt rá, hogy dél körül találunk akár egy nyitott udvart is. Utólag már azt mondom, kár volt Leccébe csak fél napra kirándulni, hiszen annyi ott a látnivaló, de késő bánat, így Lecce is feliratkozott a "még legalább egyszer látni akarom" listánkra.
A Cortili Aperti lényege az volt, hogy közel 30 belső magánkertet/udvart nyitottak meg, amelyek normál esetben zárva vannak a kívülálló számára, ezekbe be lehetett menni körülnézni, sok helyen pedig még különböző programokkal is kedveskedtek a betérőknek: jazz, komolyzene, sakkozás, tánczene, kiállítás is volt.
 |
| Porta Rudiae |
Leccében a Porta Rudiae környékén kerestünk parkolóhelyet. Feltűnt, hogy rengeteg indiai és arab nőt és férfit látunk a környéken. Talán ez lehet Lecce Sohója, ki tudja. Az óvárost a Porta Rudiae-n (Rudiae kapu) keresztül közelítettük meg. Itt mindjárt jobbra az Accademia di Belle Arti nyitott kapui hívogattak, be is mentünk, hátha látunk valami érdekeset. Nem igazán láttunk, kijöttünk. Ugyanezen a kis téren mindjárt találkozhattunk a leccei barokk egyik képviselőjével, a Chiesa del Rosario templommal. Homlokzata jellegzetesen túldíszített, ez a leccei barokk egyik fő jellemvonása. Azt olvastam, hogy a stílusirányzat kialakulásában jelentős szerepet játszott a helyi, könnyen alakítható mészkő.
 |
| Chiesa del Rosario |
Elkezdtünk vadászni a nyitott udvarokra. Szereztünk térképet és viszonylag szisztematikusan próbáltunk minél több udvarra, kertbe bejutni. Izgalmas túra volt, olyan helyekre nyertünk bepillantást, amelyekről fogalmunk sem lett volna, ha máskor járunk a városban. Az udvarok a lehető legkülönbözőbbek voltak, de egyaránt szépek, jól karbantartottak, hangulatosak.
 |
| Cortili Aperti |
 |
| Cortili Aperti |
 |
| Cortili Aperti |
 |
| Cortili Aperti |
 |
| Cortili Aperti |
 |
| Cortili Aperti |
Lassan eljutottunk a Piazza del Duomóra, a dómhoz. A kezdetben kihalt utcák egyre zajosabbak lettek. A dóm közelében találtunk egy papírmasé műhelyt, ami nyitva is volt és főleg mesebeli kis jelenetekkel volt tele.
 |
| papírmasé műhely |
 |
| papírmasé műhely |
 |
| utcai játékárus |
A római amfiteátrumhoz közelítve, ahol éppen egy előadásra készülődtek, számos épületen fedeztem fel a leccei barokk stílusjegyeit. Ha tudom, hogy innen már csak pár lépés a Santa Croce, ami ennek a stílusnak a legszebb épülete a hozzáértők szerint, addig erősködök, amíg azt is meg nem látogatjuk. Így viszont ez is legközelebbre marad.
Nézegettük az óránkat, mert a Dóm térre vissza akartunk érni a beharangozott körmenetre. Még volt szabad ülőhely a dóm lépcsőin, úgyhogy viszonylag kényelmesen tudtuk követni a felvonulást, aminek végállomása a dómmal sréhen szemközti papi szeminárium épülete volt. A Dóm tér érdekessége, hogy teljesen körbe van építve és mindössze egy bejárata van. Ezt védelmi célokból alakították így. Szintén hozzáértők szerint ez a tér a leccei barokk egyik legszebb alkotása.
Megemlítenék még egy másik kaput, a Porta Napolit. Gyönyörő leándersor vezeti a szemet az óvárosba vezető kapu ívére.
 |
| Porta Napoli |
Hazafelé akadt némi probléma a kocsival. Először próbáltunk rájönni a titokzatos füstszagra, amit érezni véltünk, aztán felfigyeltünk egy folyamatosan égő sárga lámpára (gyertya-probléma), majd kissé beizgultunk a piros lámpa miatt (akksi-probléma). Zia nevetőgörcsöt kapott az idegességtől, Marcsi szegény egyre idegesebb lett. Megkönnyebbültünk, amikor Grottagliét elértük, a lehető leggyorsabban leparkoltunk és a hátralevő utat sétálva tettük meg a szállásunkig. Útközben jól bevált panzarottét vásároltunk vacsorára az üzletben, ami csak este van nyitva, akkor viszont sokáig, hálisten. Az izgalmakat és ezt a szép délutánt, mert az volt, egy sörrel öblítettük le, mint amolyan őslakosok, a közeli bárban.
