23785 lépés
Marsaxlokk
Másnap vasárnap volt, ezért mi Marsaxlokkot céloztuk meg, mert kíváncsiak voltunk a halpiacra, amit R fedezett fel egy leírásban.
 |
| A mi szűk utcánk a szállás felől fotózva. (A mi ajtónk gyönyörű égőpiros színű volt.) |
 |
| Szemben a Cafe Rouge bejárata. És ebben a buszmegállóban kezdődött minden napunk. Jobbra már a kikötő van, csak nem látszik. |
Marsaxlokk
Másnap vasárnap volt, ezért mi Marsaxlokkot céloztuk meg, mert kíváncsiak voltunk a halpiacra, amit R fedezett fel egy leírásban.
Bormlából 20-25 perc volt a vallettai buszpályaudvar. Az itteni átszállásunknak újabb előnyét fedeztük fel: az egyik bódéban ftirát árultak. A ftira egy kenyértésztához hasonlító hatalmas buci, amit tonhalsalátával töltenek meg. Majdnem minden reggel beszereztünk fejenként egy friss ftirát, ami aztán szinte egész napra elég volt.
Marsaxlokk városa a sziget délkeleti részén található, a tengerparton. Nekem nagyon kellemes emlékeim fűződnek hozzá 2009-ből. Itt a leglátványosabbak az öbölben ringatózó szines csónakok. A parton akkor régen igen nagyot ejtőztünk egy étterem teraszán. Élveztük a csendet és a nyugalmat és nagyon jókat ettünk.
Hát, ez a nyugalom most nyomokban sem volt megtalálható. Igaz, piacnap volt, nem csak halpiac, hanem mindenféle egyebet is árultak, a gyümölcsöktől a bóvliig mindent. A sátrak dupla sorban álltak a tengerpart félkaréjában. A szines csónakok ugyanúgy ringatóztak a vizen, de ebből most nem sokat lehetett élvezni.
Belevetettük magunkat mi is a forgatagba. Akkora szerencsém volt, mindjárt az elején be tudtam szerezni egy dioptriás napszemüveget, ami után itthon hiába szaladgáltam az indulás előtt. Sokféle halat is kínáltak az árusok, és ami még nagyon tetszett, hogy rengeteg finom sütit, amiből mindenhol ajánlgatták a falatkákat.
A piac másik végén már csöppet nyugisabb volt a helyzet. Kisétáltunk egy földnyelvre, ami messzire benyúlt az öbölbe, errefelé nem nagyon jártak emberek.
Visszafelé benéztünk a parti templomba, ahol picit le is tudtunk ülni. Éppen vége volt a misének. A pihenést a templom oldalánál lévő kocsmai asztaloknál folytattuk 1-1 korsó CISK-kel. Ezt a helyi sört már nem először kóstolgattuk, mert előző nap a vacsorához is dukált egy korsóval. Az asztaloknál főleg jó hangos helyiek üldögéltek nagy csoportokban, néha tévedt csak be pár túrista.
Azért itt a napon már elég meleg volt.
Újabb adalék a közlekedéshez.
Indultunk vissza Vallettába. A legközelebbi buszmegállóban már páran vártak a buszra. Jött a busz és szó nélkül elhúzott mellettünk megállás nélkül. A sok ember csak tekergette a fejét. Mi rutinosan fogtuk magunkat és azonnal az eggyel hátrébb lévő végállomáshoz sétáltunk. Jól sejtettük, hogy ha már ott megtelik a busz, amire elég nagy esély volt, akkor a következő megállóban megint nem fog megállni. És így is lett. Mi viszont akkor már fent ültünk a buszon. Azt nem mondom, hogy kárörvendve, mert sajnáltam a várakozó embereket. Viszont a saját vállunkat gondolatban boldogan veregettük.
Valletta
Első sétánk alkalmával inkább csak kóstolgattuk Vallettát. Mindketten jártunk már itt korábban.
A máltai parlament egy csodálatos modern épület. A társkatedrális zárva volt. A Casa Rocca Piccola is, ez nem ért váratlanul, megjegyeztük a nyitvatartást, mert ide vissza akartunk jönni valamelyik nap. A Nagymesterek Palotájával szembeni nagy felfordulás is már rég eltűnt és kellemes, modern teret alakítottak ki a helyén.
Elsétáltunk az Alsó Barakka Gardenbe, onnan a Felső Barakkába. Az Alsónál kimentünk a Háborús Emlékműhöz.
Képek az Alsó Barakka Gardenről, amely nekem mindig is jobban tetszett a Felsőnél:
(a Felsőnél viszont találtunk egy ingyen WC-t)
Elég sokszor futottunk bele esküvői fotózásokba, először itt, Vallettában:
Azért itt a napon már elég meleg volt.
Újabb adalék a közlekedéshez.
Indultunk vissza Vallettába. A legközelebbi buszmegállóban már páran vártak a buszra. Jött a busz és szó nélkül elhúzott mellettünk megállás nélkül. A sok ember csak tekergette a fejét. Mi rutinosan fogtuk magunkat és azonnal az eggyel hátrébb lévő végállomáshoz sétáltunk. Jól sejtettük, hogy ha már ott megtelik a busz, amire elég nagy esély volt, akkor a következő megállóban megint nem fog megállni. És így is lett. Mi viszont akkor már fent ültünk a buszon. Azt nem mondom, hogy kárörvendve, mert sajnáltam a várakozó embereket. Viszont a saját vállunkat gondolatban boldogan veregettük.
Valletta
Első sétánk alkalmával inkább csak kóstolgattuk Vallettát. Mindketten jártunk már itt korábban.
A máltai parlament egy csodálatos modern épület. A társkatedrális zárva volt. A Casa Rocca Piccola is, ez nem ért váratlanul, megjegyeztük a nyitvatartást, mert ide vissza akartunk jönni valamelyik nap. A Nagymesterek Palotájával szembeni nagy felfordulás is már rég eltűnt és kellemes, modern teret alakítottak ki a helyén.
Elsétáltunk az Alsó Barakka Gardenbe, onnan a Felső Barakkába. Az Alsónál kimentünk a Háborús Emlékműhöz.
Képek az Alsó Barakka Gardenről, amely nekem mindig is jobban tetszett a Felsőnél:
(a Felsőnél viszont találtunk egy ingyen WC-t)
 |
| Ez a Háborús Emlékmű az Alsó Barakka Garden közelében |
 |
| Egy óceánjáró éppen távozik Málta szigetéről |
Elég sokszor futottunk bele esküvői fotózásokba, először itt, Vallettában:
 |
| Vittoriosa (Birgu) és Senglea (Isla) látványa a Felső Barakka Garden felől. Senglea mellett jól látszanak azok az oszlopszerűségek az öbölben (jobbra), amelyek mindig tájékozódási pontként szolgáltak számunkra. |
 |
| Hangulatkép a két Garden között |
 |
| Valletta bejárati hídjáról lehet rálátni erre a várárokra. Rögtön mellette van a modern parlament-épület, amit nem fotóztam le :) |
