Gyönyörű idővel indult a következő napunk. Marsala a bora mellett sólepárlóiról is híres, minket főleg ezek érdekeltek. Marsala és Trapani között autóztunk, itt van a legtöbb sólepárló és látványos szélmalom a tengerparton. A szélmalmok mellett nagy fehér kupacokban állt a lepárolt só, melyeket tetőcserepekkel védenek a csapadéktól. De láttunk más érdekességeket is, például a sekély vízben álldogáló flamingókat (újabb tunéziai párhuzam), vagy a közeli szigetek feledhetetlen látványát.
 |
| Ilyen hajóval lehet átmenni a szigetekre, minket is be akartak fűzni, de nekünk más dolgunk volt. |
 |
| A távolban a hegy tetején Erice városa, oda igyekeztünk. |
Trapaniban megkerestük a felvonót, hogy szép kényelmesen jussunk fel a hegy tetejére, Ericébe. Hát az most éppen nem működött, a téli kirándulások hátulütője, ugyebár. Kénytelenek voltunk kocsival felmenni a szerpentinen, ez főleg Csillának volt igen megterhelő.
A parkoló a városon kívül van. Kávészünettel kezdtük. Volt egy vicces öreg a parkolóban, aki a kávézóba is bejáratos volt, az ő javaslatára egy genovesi nevű, kerek, finom krémmel töltött sütit ettem. Azt mondta, az a legjobb és én hittem neki. A város a sütijeiről is híres.
Volt egy nagy sétánk, de jóval több időt is el lehet ebben a városban tölteni. És most viszont hála a télnek, alig járkáltak túristák a városban. Csupa kő az egész, a sikátorokban kutyák szaladgálnak. Van sétány is a város szélén, melyről be lehet látni az egész környéket.
 |
| Genovesi Ericine (netes kép) |
 |
| A dóm |
 |
| Castello di Venere |
 |
| Torretta Pepoli |
 |
| Családi szelfizés, azt hiszem, hogy eljegyzést ünnepeltek |
 |
| A kép aljában Trapani városa |
Természetesen Erice története is az ókorig nyúlik vissza: Wikipédia: Erice
Amiről a Wikipédiában nem olvastam, az az, hogy Garibaldi is járt itt 1862. július 2-án, és beszédet mondott erről az erkélyről az ericei polgároknak. Megjegyzem, a ház egy szűk utcában van, nem értem, miért nem egy valamivel nagyobb teret választott, de biztos megvolt ennek is az oka. Azt hiszem, adományozásra buzdította őket.
 |
| Trapani |
Ez a nap Ericét leszámítva főleg a sóról szólt, indultunk hát le a szerpentinen Trapaniba. Sétáltunk egy órácskát a kikötő környékén, de mi a Zsuzsával már alig vártuk, hogy továbbinduljunk a malmos-sós területek felé.
Kifelé menet Trapaniból megálltunk itt-ott, de igazán érdekes helyet egyelőre nem találtunk, míg végül elérkeztünk egy olyan partrészletre, ahol mindenfelé sólepárlókat láttunk, köztük kis gátakkal és romos, vagy felújított malmokkal. Ezeken túl pedig a tenger volt, időnként beúszott egy hajó is a képbe. Bemásztunk az egyik kerítésen és elkezdtük becserkészni a környéket. A nap is kezdett lefelé vándorolni az égen, nem panaszkodhattunk. Sár itt is volt, sikerült is néha bokáig elmerülni benne. De a látvány mindent megért. Ide visszamennék a környéket felfedezni még párszor.
 |
| Közben Ericére ráült egy felhő a háttérben |
Lassan besötétedett. Az utolsó helyen, ahol megálltunk, már szinte kitapogatni kellett a sót. Itt van állítólag a sómúzeum is. Nagyon fújt a szél és a nappali melegnek a nappal együtt nyoma veszett. Hazafelé út közben vacsoráztunk egy kifejezetten kellemes helyen Marausában, mi voltunk az egyetlen ülővendégek.
