Hajókirándulás a Kornati Nemzeti Parkba 3. rész, befejezés

A kicsit gyorsított behajózás után otthagytuk a barátságos kis Katina szigetet. Szívem megszakadt, annyira jó hely volt. Tovább kalandoztunk a Kornati szigetvilágban. Nagyon jó érzés volt szelni a habokat és gyönyörködni a tájban. Integettünk más hajók túristáinak, megfigyeltünk egy böhönc nagy yachtot, ahogy szeli a hullámokat.

A Dugi Otok nevű sziget felé igyekeztünk, ahol nagyobb megállásról volt szó. A Dugi Otoknak a Kornat felé eső oldala is még része a Kornati Nemzeti Parknak, de itt már sűrű zöld növényzettel találkoztunk. A szárazföld felőli oldalon van egy védett öböl, a Telašćica, itt szálltunk ki. A kikötő népszerű a túristák körében, kiszálláskor sok kisebb-nagyobb, különféle hajót láttunk hosszan a part mentén horgonyozni. Ide települt már némi vendéglátás is, szerencsére egyelőre nem vitték túlzásba. Valószínűleg azért, mert természetvédelmi terület. Kávét azért lehetett kapni, aminek viszont örültem.

A mi kis katamaránunk a Telašćica-öbölben

Két nevezetesség van, amit itt mindenképpen fel kell keresni. Mi először felmásztunk a sziget tetejére. A Dugi Otok hosszú, keskeny sziget, nem sok erőfeszítés kell hozzá, hogy egyik oldalról a másik oldalra átérjen az ember, jelen esetben a nyílt tengeri oldalra. Ezen az oldalon meredek, sziklás a part, ahogy azt már ebéd előtt is láthattuk a hajóból a szigeteknek ezen az oldalán. A kilátópontra gyönyörű pínealigeteken vezet fel az út. És mondanom sem kell, micsoda kilátás nyílik onnan.

A sziklák oldalában megkapaszkodó növényzet

Píneák

Innen átsétáltunk egy belső tóhoz. Vizének sótartalma jóval magasabb, mint a tengervízé. Kerestünk egy csendesebb helyet és azon morfondíroztunk, hogy fürödjünk-e. Nem nagyon akaródzott, mert a sziklás-kavicsos tengerparthoz képest, itt a part jóval "földesebb" volt, ami azonnal felkavarodott és narancssárga-opálossá tette a vizet, amikor beleléptünk. Úgyhogy csak álldogáltunk a nagyjából hűs vízben és nézegettük a rákokat és csigákat. Nem sok idő maradt a tóra, talán ez is visszatartott a megmártózástól, hogy esély sem lett volna megszáradni.
Volt azért ember, aki megmártózott. Egy társaság pédául azzal szórakozott, hogy beljebb a víz felszínén lebegtek, mert a nagy sótartalom miatt ebben a tóban elég nehéz elsüllyedni.

Elég magas lehet itt a vastartalma a földnek.

Ante világosan megmondta, hogy 4-kor indul a hajó. És meg is tette, azt figyeltem, hogy nem is néz hátra, 4:00-kor "felszedtük a horgonyt" és eltávolodtunk a parttól. Aki késett, az úgy járt, nem várta meg senki. :)
Még kb. 2 óra hajókázás volt hátra, amíg a Dugi Otokról visszaértünk Pakoštane érintésével Biogradba. Kiszálláskor a kapitány segített ki mindenkit a hajóból és mindenkitől a saját anyanyelvén búcsúzott el. Le a kalappal, hogy meg tudta jegyezni, ki honnan jött.
Hihetetlenül jó volt ez a hajókirándulás. Csodálatos volt a táj, jó volt a szervezés, az ellátás meg pláne. Az az ebééééd! Meg az a sziget! El kell még ide jönni. Sokszor!

Ante mindenkivel kezet fogott és mindenkitől
az anyanyelvén búcsúzott el.

Hajókirándulás a Kornati Nemzeti Parkba 2. rész

Továbbra is holdbéli tájon haladtunk - mondanám, ha nem az Adrián hajóztunk volna. Sok kisebb-nagyobb kopár, szabályos kúp alakú szigetet láttunk magunk körül, amerre csak néztünk. A hosszúkás szigetek legtöbbje pedig több kúpot formázott egymás mellett, nagyon érdekes volt. Az is, ahogy a gyér növényzet alól kilátszott a kőzet vonala, mindenhol másképp.

Lassan megközelítettünk egy kis öblöt, ahol néhány épület húzódott meg a parti fák árnyékában. A kikötőben a víz olyan tiszta volt és olyan türkizszínű, amilyet még az életben nem láttam. Azt hittük, hogy megérkeztünk, de nem. A személyzet több ládát, káposztafejekkel teli kosarat rakott ki a partra. Ebből már sejtettük, hogy ez lesz az ebédünk. Most csak az anyagot szállítottuk ide, rakodás után továbbálltunk, amíg Ante emberei elkészítették számunkra a szigeten a déli betevőt.

Utólag megkerestem a Google mapsben, ez volt az Otok Katina, vagyis a Katina sziget:

Ott van az ebéd a ládákban.

Csodavíz a csodasziget kikötőjében.

Távolodunk a Katinától, de csak egy rövid időre.

A Kornati szigetvilág nyílt tenger felőli oldalára igyekeztünk, ahol a belső szigetek lágy lankáival ellentétben meredek sziklafalak jellemzik a partot:

Útközben kisebb-nagyobb világítótornyokat láttunk...

 ... és a Tányér nevű szigetet:

Ezután visszatértünk a Katinára. A szőlővel befuttatott lugas alatt voltak az asztalok, a grillezett húst és halat arrébb szabadtűzön készítették. Kávét is lehetett inni (becsületkassza!).
Volt még fél óránk, ezalatt a kapitány javaslatára fel lehetett mászni a dombtetőre. Volt, aki fürdött egyet a kristályos vizű tengerben. Mi B-vel fel akartunk mászni a dombra. Ez nem jött össze, az aljnövényzet valami szúrós dologból állt, ami szétkaszabolta a csupasz lábunkat, út meg nem volt, úgyhogy hamarosan visszafordultunk és inkább a szomszéd két épületet szemléltük meg. Egyik be volt zárva, a másikban egy privát buli volt éppen.

 A mi ebédünk is hamarosan elkészült. 10 hosszú. asztalt számoltam össze a lugas alatt, mindegyiknél kb. 10 ember foglalt helyet, ami azt jelenti, hogy legalább 100 embert tudtak egyszerre megetetni. Vendégül látni, na! Ehhez képest minden nagyon flottul ment.
A menü a következő volt: (persze ami igazán fontos, azt sosem fotózom le)
minden tányér közepére felhalmoztak egy kupac kásposztasalátát, ennek egyik oldalán egy szelet grillezett karajt helyeztek el, a másik oldalán pedig egy egészben sült makrélát. Volt bőven utánpótlás is, aki kért. Nagyon finom volt az ebéd, különösen a makréla!

Persze a 100 ember nem mind a mi hajónkon utazott, a képeken is látszik, hogy 2 hajó volt a kikötőben. Valószínűleg kicsit csúsztunk az ebéddel, mert alig tettük le a villát, már szedték össze a tányérokat és tereltek be a hajóba minket. Ránéztem az órára, délután 2 óra volt. Jött a következő turnus, kellett a hely.

Hajókirándulás a Kornati Nemzeti Parkba 1. rész

Másnap korán keltünk, nehogy lemaradjunk a hajókirándulásról. A hajónk a 10 km-rel odébb levő Biogradban várt ránk. 

Biogradban zajlott az élet, ilyenkor látszik, hogy helyi emberek is élnek a tengerparton, mindenki tette a dolgát, sietett a munkába. Minden úgy történt, ahogy az utazási irodai kedves nő elmondta. Sikerült parkolóhelyet találnunk egészen közel a kikötőhöz. Én elmentem napi parkolójegyet venni, majd megkerestük a kis piros katamaránunkat, amely pontosan ott várt ránk, ahol ígérték. Mondanom sem kell, az elsők között voltunk, akik odaértek.

Danka, a piros katamarán.
Ez az elülső fedélzet, mögötte a kormányfülke.

Lassan gyülekezett a többi utastárs is, sok család kisgyerekekkel. A hajó személyzete pakolta be a friss reggelinekvalót a hajó belsejébe. Ante, a kapitány, mindenen rajta tartotta a szemét. Beszálláskor mindenkit besegítettek a hajóba. Később a fiatal srác, akit mi hajósinasnak néztünk, jól kikapott a kapitánytól, mert nem volt ott a késő utasok beszállásánál. 

Mi az alsó fedett részben foglaltunk helyet, ahol asztalok is voltak. Az, hogy "fedett" csak a tetőre vonatkozik, mert oldalt nyitott volt ez a rész is. Efölött volt a felső fedélzet, amit sokkal jobban ért a nap, de a szél is és itt volt a kormányfülke is. A kormányfülke előtt még volt egy elülső fedélzet is a hajó elején. Más hajókon ezt az elülső fedélzetet nem szokták átengedni az utasoknak, de itt oda is szabad volt a kijárás. A vicces az volt, hogy ide csak a kormányfülkén keresztül lehetett kimászni egy nem is olyan veszélytelen oldalsó lépcsőn keresztül, de ez láthatóan nem zavarta a személyzetet. M majdnem az egész utat itt töltötte, ahonnan legjobban lehetett követni, hogy merre is tartunk. Mi B-vel alul maradtunk, csak néha tettünk egy kört a katamaránon.

Ez így elmondva egész komoly nagy hajónak tűnik, pedig nem volt az. 

8:30-kor indultunk Biogradból. A kapitány több nyelven kihirdette, hogy nemsokára megállunk Pakoštane-ban további utasokat felvenni. Kicsit megrettentünk, amikor a következő kikötőben megláttunk egy csomó embert, ezek mind ide akarnak felszállni?

Apró sziget kápolnával Pakoštane-val szemben

És elkezdtek beszállni. Nem tudom, hogy csinálták, de egyszercsak elosztlott a sok ember a hajón. 

Jött egy terhes kismama babakocsival és egy kisgyerekkel, akit később a kormányfülkében láttam heverni a lócán. Lassan kiderült, hogy Ante kapitány elhozta a családját is. Beszállt egy magyar család is két kislánnyal.

Amikor mindenki elhelyezkedett, köszöntés következett több nyelven, majd kaptunk páleszt, hogy koccintani tudjunk. (Juteszembe, előre tisztáztam az utazási irodában, hogy ugye, nem lesznek hülye játékok a hajón?? megnyugtattak, hogy nem.) Ásványvíz, üdítő és bor ki volt rakva, mindenki annyit fogyasztott, amennyire szüksége volt. Ezután jött a reggeli szendvics.

Hajósinas a pult mögött

A kapitány köszönti a vendégeket

Közben már bent jártunk a szigetek között a sötétkék tengeren. Ante elmagyarázta egy nagy térképen, hogy merre fogunk menni és adott egy magyar nyelvű könyvet, amelyben részletesen minden le volt írva a Kornati Nemzeti Parkról. Sajnos a végigolvasáshoz sok lett volna, de így is rengeteg mindent megtudtunk belőle. Abban bíztam, hogy majd megtalálom a neten ugyanezt a kiadványt, de egyelőre sehol nem lelem.

Megtudtuk, hogy a Kornati szigetvilág eredetileg nem volt ennyire kopár. A szigetek faállományát évszázadokkal ezelőtt kitermelték és elvitték Velencébe. A maradék növényzetet pedig a kecskék és birkák emésztették fel. A szigeteken nincsen édesvíz és jelenleg is magánkézben vannak. A kisebb szigeteknek általában egy tulajdonosuk van, a nagyobbaknak több. Ezért a nagyobbakat valahogy fel kellett osztani. Erre szolgáltak a szárazon rakott kőkerítések, amelyek jópofán a legtöbb szigeten tengerparttól tengerpartig húzódnak, vagyis kettészelik a szigetet. Azt olvastam a könyvben, hogy a kerítésnek 3 követelménynek kell megfelelnie. Ebből egyet elfelejtettem, a másik kettő: 

- legyen olyan magas, hogy egy birka ne tudja átugrani,

- legyen olyan erős, hogy a természeti erőknek ellent tudjon állni.

A szigeteknek nincs állandó lakosságuk és csak néhány öbölben látni egy-egy épületet. A szigetekre lépni - tudomásom szerint - csak engedéllyel lehet. Ez nyilván nem a szervezett kirándulókra vonatkozik, mint mi, hanem az olyan szerencsésekre, akik saját szakállukra vitorlázgatnak fel-alá a nemzeti parkban.

Érdekes "kerteket" láttunk egynémelyik szigeten. Szabályos alakú, kőkerítéssel körberakott négyzetek, ezeken belül sűrűn ültetve olajfák. Érdekes kontrasztot alkotott a kertek zöldje a környező kopársággal.

Kőkerítéssel körülölelt "kert". Itt nincs sok fa benne.

Soha nem voltunk egyedül a vizen, kirándulóhajók,
vitorlások, gazdag yachtok között navigáltunk.

Itt kezdődik az egyik kőkerítés...

... és itt folytatódik (alul a fák vonala fölött).
Két másik pedig fent szeli át a szigetet.

Villámügyintézés Sveti Filip i Jakovban

Egész héten azt tervezgettük, hogy el kellene menni a Krka vízeséshez. Aztán valahogy felvetődött a Kornati hajókirándulás ötlete is, talán B agyából pattant ki. Mivel internetünk nem volt, az informálódás és ügyintézés miatt pedig utaznunk kellett volna, ezért lemondtunk a kirándulásokról és a parti henyélést céloztuk meg elfoglaltságnak a maradék napokra.

A Krkáról teljesen lemondtunk, de a Kornati hajókirándulás csak ott motoszkált bennünk. Felkerestük a falu egyetlen információs irodáját, ami egyébként az iskola épületében székelt, hátha tudnak valamit mondani.  Annyit sikerült megtudnunk, hogy legközelebb az 5 km-re levő Sveti Filip i Jakov nevű városkában foglalkoznak szervezéssel.

B-vel felkerekedtünk és déli meleg ide vagy oda, adtunk még egy esélyt a hajókirándulásnak.

Sveti Filip i Jakov (SFJ-nek rövidítem, mert túl hosszú a neve...) barátságos, családias üdülőváros. Itt azért már van centrum, vannak parkolók, szuvenírárusok, igazi kikötő. (Szemben a mi kedves kis porfészkünkkel, ahol hálisten ilyenek nem voltak, bár SFJ még így is megütötte a mércét.. :) 

Lesétáltunk a kikötőbe, ahol azonnal megláttuk a hajókirándulás hirdetését. A túristairodában azonban már nem tudtak helyet biztosítani a másnapi kiirándulásra. Annyi ötletük volt, hogy este 6-tól próbálkozzunk a kikötőben a hajóknál, hátha.

Addig már nem akartunk várni, lemondtunk a hajókázásról. Kicsit még sétálgattunk, nézegettük a hajóhirdetéseket, aztán úgy terveztük, hogy hazamegyünk. Utunkba akadt a központi túristainformáció, inkább csak érdekelt, hogy mit tudnak mondani. Ajánlottak másik 3 irodát. Az egyik útbaesett a kocsi felé, nézegettük a kirakatát, meg azt, hogy fél óráig még zárva van, szieszta.

Egyszercsak megjelent egy fiatal nő, kirakta az OPEN táblát (idő előtt) és kinyitotta az ajtót. És attól kezdve ment minden, mint a karikacsapás.

Van másnapra Kornati hajókirándulás? Már kérdezte is telón a kapitányt, VAN! 

Megbeszélnénk a 3. társunkkal, nem fogy el a hely? NEM, van elég.

Lehet itt pénzt váltani? LEHET!

Mi a teendőnk? Miből áll a program? Nagyon kedvesen és nagyon részletesen MINDENt elmagyarázott. Biograd térképet nyomtatott, onnan indul a hajó, a kikötő melyik csücskéből. Hol lehet parkolni, hánykor menjünk oda, napijegyet vegyünk inkább, mert olcsóbb. Ha van még idő, hol igyunk meg egy kávét. Mit kapunk a hajón, milyen ruhát vigyünk, mert a menetszél még a nyári melegben is hűvös. Merre megy a hajó, hol mennyi időt töltünk. Ki a kapitány, mi a telószáma. Satöbbi, satöbbi, türelmesen, vidáman mondta a magáét. Később jött a hasonszőrű helyes, vidám kolléganője. Én még ilyet nem láttam, pedig eleget dolgoztam az idegenforgalomban.

SFJ városkája nem hazudtolta meg az első benyomást.

Megtaláltam a neten az irodát, ahol mindezt intéztük, megérdemlik, hogy ide is kirakjam az elérhetőségüket és a két képet, amit találtam. Sajnos én nem készítettem róluk fotót.

Travel agency *Agena* 
Rogovski pristan 8
23207 Sv. Filip i Jakov
HRVATSKA
http://www.agena-tours.hr/