18374 lépés
Úgy terveztük, hogy ezt a napot Caravaggióval indítjuk. Annál is inkább, mert az eddigi tapasztalatok alapján arra jutottunk, hogy legjobb, ha mindenhova metróval megyünk, ahova csak lehet, mert az az egyetlen elfogadható közlekedési eszköz. (Illetve a buszokra lehetőleg a végállomáson kell felszállni, mert akkor még le lehet ülni. Ilyen szempontból is jó volt, hogy a Termininél laktunk.)
Szóval a maradék két Caravaggio, amelyeket még nem kíséreltünk meg "bevenni", a metróval könnyedén elérhető Piazza del Popolón álló Basilica Parrocchiale Santa Maria del Popolo (ezt többet nem írom le, olyan hosszú) székesegyházban található.
A teret amúgy is szerettem volna látni megint, mert 14 évvel ezelőtt egy nagy politikai tömeggyűlés végébe csöppentünk bele és kíváncsi voltam, most hogy fest.
A Flaminio metróállomásig kellett utazni, itt az utcán fillérekért (2€) tudtam venni 3 vékony szálú pamutzoknit, ennek külön örültem.
Szombat volt és reggel, a téren alig kószáltak néhányan, a középen álló szökőkút NEM volt felállványozva, a közepén álló obeliszk aljába le lehetett ülni sütkérezni. Ez volt eddig a jó hír, a rossz, hogy a Santa Maria teljes egészében zárva volt benne a Caravaggiókkal. R még megkísérelt beosonni egy oldalajtón, hasztalan. Itt volt kitéve az egyértelmű tábla az ideiglenes zárásról. A pedellus bácsi csúnyán nézett.
"A Piazza di Santa Maria del Popolón, az azonos nevű bazilikában a művész két másik nagyszerű remekműve is megcsodálható: Szent Pál megtérése és Szent Péter keresztre feszítése. Az utolsó műben a keresztemelés közben ábrázolt férfiak inkább elfoglalt munkásoknak, semmint hóhéroknak tűnnek. Ismét a realizmus uralja a jelenetet, és megindító drámai hatást biztosít."
Délután járt le a ROMA PASS, ezen a napon muszáj volt felhasználni az ingyenes belépési lehetőséget, ha már megvettük. Ezért célirányosan és előre átgondoltan a Trasteverére kellett eljutnunk, mert a sok lehetőség közül a Palazzo Corsini-ra esett a választásunk, ha már aznap úgyis a Trasteverén akartunk bóklászni. A Trasteverés napot nagyon vártam, mert igen kellemes emlékek fűződtek hozzá.
Elmetróztunk a Valle Aurelia metróállomásig. Itt éppen a Google maps-et tanulmányoztuk, hogy hogyan tovább, amikor megszólított egy fiatal lány magyarul és közölte, mennyire örül, hogy magyar szót hall. Sajnos azt nem tudta megmondani, hogy merre menjünk tovább, mondta, nem tudja, félrevezetni meg nem akar. Ment dolgára, mi meg kerestünk egy buszmegállót, ahol még padok is voltak, ezt nagyon értékeltük. A busz (280-asra emlékszem) hamarosan jött és tömegnyomor nélkül (igaz, szombat délelőtt volt) eljutottunk a Palazzo Corsini közelébe.
Szűk kis utcák, sok étterem között 5 percig sem tartott a kiszemelt hely megközelítése, amikor R felfedezte, hogy a botanikus kert (Orto Botanico di Roma) közelében járunk, gyakorlatilag a Corsini mögötti területről van szó. Döntöttünk és a növényeket választottuk, legalábbis sorrendileg. Ennek utólag is nagyon örülök!
 |
| A Corsini kerítése |
Ez az ólomvirág és ahogy felfuttatták a botanikus kerthez vezető utcában.
Nem ismertem eddig ezt a növényt.
A botanikus kert után kötelességszerűen bepróbálkoztunk a Palazzo Corsinival, de nem mentünk vele semmire, az épületben semmi élet nem volt. Az utca túloldalán, egy másik palazzóhoz állt egy hosszú sor, de valami egészen más kiállításhoz, nekünk viszont semmiféle kiállításhoz nem volt kedvünk.
Addigra a népek is feléledtek és a kis utcákban és éttermekben kezdett teltház lenni.
Bekukkantottunk a Chiesa di Santa Maria della Scala templomba és milyen jól tettük, mert a szokásos templomi díszítésen felül itt egymás hegyén-hátán lógnak a csillárok, nagyon érdekes látvánnyal szolgálva a látogatónak. A rengeteg csillár felfüggesztésének okát egyelőre nem találom, de találtam valami mást, ami érdekes:
"Laerzio Cherubini ügyvéd Caravaggiótól rendelt egy festményt a Santa Maria della Scala kápolna oltárképének. Ez volt a Szűz halála. A pletykák szerint Caravaggio prostituáltat használt modellként a halott nő megfestéséhez, ezért a karmeliták 1606-ban elutasították a festményt, amelyet aztán Vincenzo Gonzaga, Mantova hercege vásárolt meg." A mű jelenleg a Louvre-ban található. Megnézném.
Közben megéheztünk és 1-1 jó pizza reményében (az előző napi szomszéd-pinza nagyon ínycsiklandó volt) beültünk a templommal szemközti utca sokat ígérő ristorantéjába (Dar Poeta - Pizzeria Forno A Legna). A "beülést" mindig az utcai asztalokhoz kell érteni, ilyen jó időben vétek lenne zárt helyen enni.
R gombás pizza mellett döntött, én pedig Pizza Napoli-t kértem. Sajnos utólag derült ki, hogy a várt articsókás pizza helyett szardellás pizzát rendeltem egy szerencsétlen félrefordítás következtében. Nem volt ez sem rossz, de az összes közül biztos, hogy utolsónak kértem volna a szardellásat, mivel a sós íztől nem nagyon éreztem a pizza finom paradicsomos aromáját. Azért elfogyott ez is, én pedig örökre megtanultam, hogy az anchovy (angol) nem articsókát jelent.
Sétáltunk tovább, de valahogy azt a régi Trasteverés fílinget nem éreztem. Ennél sokkal többet vártam. De az is igaz, hogy most nem ugyanott voltunk, mint korábban és a most bejárt terület egyébként sem volt túl nagy. 14 évvel ezelőtt szinte emberrel sem találkoztunk, most túl nagy volt a nyüzsgés. De nem is ugyanabban a napszakban sétálgattunk, régen reggel voltunk itt, most kora délután.
Közben az idő is szorított, mert még érvényes jeggyel akartunk hazaérni. Emlékeztünk, hogy 3 nappal azelőtt olyan 4 óra körül érvényesítettük a bérletet.
Volt megint egy kis kavar a buszokkal, a buszmegállóban ki volt írva a Termini, hurrá, de kiderült, hogy az éjszakai járat. Volt egy megálló az úttest közepén is, onnan valaki váltig állította, hogy jó helyen állunk. Közben jött egy busz, rohantunk az útközepi megállóba, még jó, hogy nem volt nagy forgalom, sikerült elkapnunk.
A közlekedési kalamajka az "írógép"-nél (Vittoriano) folytatódott. Leszálltunk és kerestünk egy padot, hogy kiderítsük, merre és főleg mivel kell menni tovább. Nagyon szerettük volna, ha van egy metróállomás a közelben. Az orrunk előtt több buszmegálló is volt. Felszállás. A buszon egy fiatal srác kérdésemre azt felelte, hogy van metróállomás a közelben és el is kezdte magyarázni. Utólag jöttünk rá, hogy a Colosseo állomásról beszél, amit mi is tudtunk, de messzinek tartottuk. Lepattantunk és újra végigcaplattunk a Forum Romanum ingyenes részén a metró felé, ami a Colosseummal szemben található. Eléggé kiléptünk, még a lábfájásomról is elfeledkeztem. Jól tettük a rohanást, mert a Terminihez néhány perccel a jegy lejárta előtt érkeztünk. Persze az indulás számít, nem az érkezés (ki tudja?), de mindenesetre kicentiztük.
Bementünk a Tigrébe vacsorát venni és utána hazavánszorogtunk lerogyni az ágyra.
Pihenés, vacsora és jó csomó édesség befalása után már képesnek éreztük magunkat arra, hogy még aznap este kiderítsük, honnan megy a busz másnap a reptérre. Annyit tudtunk, hogy a Terminitől, de ez a pályaudvar nagyon nagy! Elindultunk körbe, persze juszt is pont az átellenes oldalról indultak a reptéri járatok. Sírva azért nem fakadtunk, jó helyen laktunk, na.
Egyikünk sem bízott teljesen az olasz szervezésben, ezért minél több információt szerettünk volna beszerezni.
Találtunk egy jegypénztárt, ahol a pasi azt tanácsolta, hogy inkább a buszon vegyünk jegyet, mert többféle járat van, ő csak egyfélére tud jegyet adni. Akkor már megtudtuk az időpontokat is. Mi mégis kértünk jegyet, azt tartottuk biztosnak.
