Provence, 2011. szeptember 19.

hétfő

Marseille
Cassis

Itt jóval később világosodik, mint nálunk ugyanebben az időszakban. Hajnalban tök sötétben felébredtem és kinyitottam a spalettát. Hideget érzékeltem és ragyogó csillagos égboltot láttam, pedig a félhold éppen fent volt és a fényében erős árnyékot vetett az ablakom melletti tányérantenna. Reggel teljesen tiszta, ám még mindig igen csípős hideg időre ébredtünk. A nap ezerrel sütött (túl kemény fények), a szél még mindig viharos volt és ez így maradt egész nap.
Kb. egy óra alatt értünk Marseille-be. Aztán még kb. fél óráig tartott a külvárosból bejutni a yachtkikötőig. Marseille nagyon érdekes város, az utcák feketékkel, hosszú ruhás, fátylas arab nőkkel, férfiakkal van tele, franciát alig látni. Volt éppen elég időnk megfigyelni, amíg eljutottunk a kikötőig. A yachtkikötő lenyűgöző, hatalmas!

Leraktuk a kocsit és felsétáltunk a Szent Miklós erődbe (Fort Saint-Nicholas), ahonnan belátni a kikötőt és a partmenti egyéb létesítményeket, valamint a város jó részét.
Olyan szerencsénk volt, egész nap gyönyörű felhők kergették egymást az égen.
Amikor az erődből lejutottunk, muszáj volt keresni egy pisilőhelyet, ami úgy látszik, nem is olyan egyszerű ebben a városban. A parkolóházban be volt zárva a WC, ezért továbbsétáltunk, hogy keressünk egy kajáldát, ahol a kávészükségletünket is ki tudtuk volna elégíteni egyúttal. Kicsit beljebb már biztos lettek volna ilyen helyek, de ahol mi parkoltunk, ott nem voltak. Katáék jöttek a hírrel, hogy itt feljebb egy utcával van egy alkalmas hely. Végül egy retrókocsmaszerűséget találtunk. Nem volna muszáj ezt ilyen részletesen leírni, de olyan rendes volt a tag, akivel itt szóba elegyedtünk, hogy megérdemli. Szóval mint kiderült, zárva vannak, holnap nyitnak, pech! Ámde a pasas kérésünkre teljes természetességgel felajánlotta a klotyóját. És azt is mosolyogva tűrte, hogy néhány megszállott magyar körbefotózza a kocsmáját. Ezek olyan szívmelengető dolgok. Megjegyzem, volt mit fotózni, mert a kocsma a legkülönbözőbb csetreszekkel volt tele.
Innen kocsival felmentünk a Notre Dame de la Garde bazilikához, ami magasan a város fölé emelkedik. Hatalmas templom, ahonnan az egész város és a környező szigetek is láthatók, többek közt az a kicsi sziget, amin If vára található. Itt a bazilikánál mindig fúj a szél. Morten mesélte, hogy amikor mistral van, szabályosan rá lehet feküdni a szélre, olyan erős.

A harangtorony tetején egy kb. 10 méter magas, aranyozott madonna-szobor van, ami messziről látható. Belül a templomban a mennyezetről kisméretű hajók lógnak lefelé, ezek mind fogadalmi ajándékok. A hajók között van két repülőgép is.
Marseille-ből kijutni sem volt egyszerű feladat.
A nap további részét egy Cassis nevű kisebb tengerparti városban töltöttük. Ekkor már kezdett egész jóidő lenni, lekerült a pulcsi rólunk. Megbámultuk a kikötő egyik kis terén pétanque-ozó idős franciákat, nőket-férfiakat vegyesen. Sétáltunk a finom melegben a pasztellszinű házak között, rácsodálkoztunk a csónakok falloszt formázó szines orrdíszére.
Áááááá, nagyon jó volt!
Hazafelé aztán megint át kellett verekedni magunkat Marseille-en. Menet közben be is vásároltunk egy Sparban vacsorára (sült kolbász krumplipürével, friss salátával, amin bazsalikomos olivaöntet volt, citromlé és oregano, 3,5 euro / Kopf).
Marseille-ben van egy nagyon hosszú, az egész város alatt húzódó közúti alagút, ezen haladtunk mi is keresztül, ami nagy élményt jelentett. Olyan volt, mint egy számítógépes játék.

Provence, 2011. szeptember 18 - további képek

Márti és Peti Salon de Provence-ban. A cipőboltnak meglepő neve van.

Momo Katát fotózza Saint Rémy-ben, a Van Gogh múzeum kertjében.

Képnézegetés Van Goghnál, de saját.

 

Balra néztem...

... aztán meg jobbra néztem.

Kis csacsi szomszédaink

Provence, 2011. szeptember 18.

Itt laktunk

vasárnap

L'Isle sur la Sorgue
Salon de Provence
Saint Rémy en Provence
Le Baux de Provence

Ma hajnalban esőre ébredtem. Az ablakom alatt van a konyharész teteje, ezért jól becsuktam éjszakára az ablakot és a spalettákat is, de reggel már nem volt olyan sötét, ezért kinyitottam, hogy bejöjjön a friss levegő. Érdekes módon valaki akkor kezdett el mászkálni a konyhában és még a papucsa surrogását is hallottam, ami furcsa volt, lévén, hogy ez egy régi provence-i ház akar lenni, amelynél alapból feltételezi, ugye, az ember a vastag falakat. Reggelinél aztán megegyeztünk abban, hogy ez csak egy régi...es ház.
Sajnos az eső újból és újból rákezdett és ez így ment egész nap.

Először L'Isle sur la Sorgue város piacát kerestük fel. Jó sokan voltak az eső ellenére is a piacon. Utólag közösen megállapítottuk, hogy az árusok itt is milyen mosolygósak voltak, mint mindenhol külföldön, ehhez mi, magyarok, sajnos nem szoktunk hozzá. Franciaországban egyébként a boltok nincsenek nyitva vasárnap, szerencsére észnél voltunk és még a piacon beszereztük az esti vacsorához valókat.

Aztán Salon de Provence következett, ahol Morten rájött, hogy rossz helyen járunk, mert nem is ezt akarta megmutatni. :) Nem baj, azért itt is kicsit körülnéztünk. Ettem egy halas-olivabogyós sütit, nagyon finom volt.

Ilyen volt Van Gogh szobája

Van Goghot két évig egy Saint Rémy en Provence nevű város elmegyógyintézetében kezelték halála előtt. Ezen a hétvégén valami kulturális napok, vagy mi keretében ingyenes volt a múzeum látogatása, amit nagy megelégedéssel vettünk tudomásul. A hely ma is gyógyintézményként működik, ennek egy része a Van Gogh múzeum. Eredetileg az épület egy XII. szd-i kolostor volt. Pici kerengő, középen az udvar szines virágokkal teleültetve. A nem túl gazdag múzeum az emeleten található. Eredeti festményt egyet sem láttam. Fent két kis szoba van kialakítva, de az sem derült ki, hogy ezekben van-e valami eredeti bútor Van Gogh idejéből, vagy csak érzékeltetni akarták a miliőt, amiben dolgozott. Ez a korszaka nagyon termékeny volt. A falakon magyarázó szöveg, ami érdekesnek nézett ki, de nem volt türelmem angolul végigolvasni. Főleg az életéről írtak, erről van otthon egy könyvem. Magáról a múzeumról majd keresek a neten részleteket. A hátsó kert is szép látványt nyújtott odafentről. Végre láttunk levendulasorokat, bár a levendula már nem virágzik. Sajnos!

Le Baux de Provence egy hegy tetején található múzeumfalu (város). Rengeteg a túrista és a szuvenírüzlet és szép magasak az árak. A városka alsóbbik részét jártuk be. Tiszta kő az egész, részben romos, hiszen ez egy régi erődítmény, de azért van néhány lakóház is. Nagyon szép panoráma nyílik a környező jellegzetes hegyvidékre.
Az utakat sok helyen hosszú platánsorok szegélyezik, áááá, azok valami gyönyörűek. Szerencsére ezeket nem nyirbálják meg, ahogy azt a városokban szokták a franciák és ahogy azt korábban Böskéékkel tapasztaltuk.
A szállásunk közelében van egy csacsifarm. Momóval lementünk egy kicsit fotózni őket. Ma estére kisütött a nap, bár elég hideg volt. Kellett volna hozni zárt cipőt és zoknikat, ha másért nem, azért, hogy elűzzem velük a hideget. Most már késő este van és ahogy hallom a zárt spalettán keresztül, elég erősen fúj a szél.
A vacsora ratatouille (francia lecsó) volt és Edit főzte (2,40 euro / Kopf). Utána vörösboroztunk (1,50 euro / Kopf).

Saint Rémy en Provence

Le Baux de Provence

Provence, 2011. szeptember 17.

szombat

Les Borrys

2 dolgot még elfelejtettem az első nappal kapcsolatban megemlíteni.

Az egyik a szőlő. Itt is kordonon nevelik a szőlőt, de a sorokra merőlegesen fémszálak vannak kihúzva és a szőlő ezekre is rá van futtatva. Van, ahol már egész lugas alakult ki a szőlőben. Ezt én nem értem teljesen, akkor hogy szüretelnek? Ugyanis az egész nem túl magas. És hogy éri nap a szőlőfürtöket? Vagy Olaszországban van elég nap így is?

A másik dolog Júlia házával kapcsolatos Veronában. A bejárat és az udvarra vezető kis folyosó tele van ragasztva rágógumikkal. Ezek pedig sűrűn telefirkálva mindenféle szövegekkel, aláírásokkal, üzenetekkel, szivekkel. Az udvar és az erkély utána már teljesen rendben van, de ez a bejárat elég meglepő.

Peti és Juice

Korán reggel fegyelmezetten kiugrottunk az ágyból, bepakoltunk az utánfutóba, kaptunk reggelit a szálláson (főleg édes sütemények voltak, plusz egy kevés nagyon finom sonka és sajt, persze mindenki arra ugrott rá, a magyar gyomrunk ezt kívánta, utána részemről igazi olasz espresso kávé) és már indultunk is Franciaország felé. Kicsit összefolyik az egész nap, végig autópályán voltunk (drága az olasz is, de a francia még inkább). Néha szunyókáltam, vagy dőltünk a röhögéstől. Az autópálya ezen a szakaszon már tele van alagutakkal.  Elkaptunk egy dugót is az alagútban. 

A határhoz közel elromlott az idő, még esett is, a magas hegyek tetején nagy felhők ücsörögtek, aztán megint kisütött a nap és mi csak mentünk-mentünk egész nap. Egyszer, még olasz részen megebédeltünk az autópálya melletti önkiszolgáló étteremben. Lestem és meg is találtam egy pillanatra azt a parkolót, ahol Böskéékkel az éjszakát töltöttük Perpignan felé menet még 2003-ban.

Az utolsó órák tűntek a leghosszabbnak.

Este 7-re értünk a szálláshelyünkre, egy igazi, rusztikus provence-i házba. A ház egy kis településtől van nem messze (Les Borrys), már gyakorlatilag az erdőben. Szomszéd azért van, de alig-alig. A ház emeletes, van egy csomó vendégszoba, nagy konyha, nagy nappali kandallóval, nagy terasz asztallal, székekkel. Az egész azokra az olasz aziendákra hasonlít, amiket annyira szeretek.

Teréz

Minden ajtó és ablak előtt kifelé egy erős spaletta van, ami belülről csukható. Ezek a spaletták nem engedik át a fényt, hanem tömör fából vannak és a mistral ellen védenek. Most nincs mistral szerencsére.

A háziúr és a felesége már várt minket (utólag kiderült, hogy unokatesók). Szerencsére Peti és Kata tudnak franciául, mert a háziak csak mondták a magukét. Morten mesélte, hogy akkor is így tettek, amikor tavaly nem volt a társaságban senki, akivel beszélni tudtak volna. Csak nyomták a franciát, mindent végigmutogattak franciául, majd távoztak és egy hét múlva, hazainduláskor jelentkeztek újra. Ez a bizalom jólesik az embernek. 

A vacsorát gyorsan összedobtuk még Olaszországban vásárolt alapanyagokból (spagetti készen vett raguval, sajttal, 1,40 euro / Kopf), miután kiválasztottuk a nekünk tetsző szobát. Én az emeleti folyosó végén egy kis gyerekszobát tudok magaménak. Maci és baba is van a szobában, bár a ház többi része is tele van mindenféle khmmm... porfogóval, csetresszel. De talán ettől olyan hangulatos. A konyhában van pl. egy csomó porcelánkacsa. Meg az egyik WC-ben isch.

Egy baj van ezzel a házzal, hogy nincs benne internet.
(A ház további helyiségeiről a Picasára rakok majd fel képeket.)

Ez a szobám. Volt még benne egy másik hasonló asztal székkel és egy fotel is.

nappali

A konyha a terasz felől. 3 bejárata volt, 2 a teraszok felé, 1 a nappali felé.

megbeszélés

Kilátás a szobám ablakából

A terasz, amit nem nagyon használtunk ki, mert túl hűvös volt reggel és este, amikor elindultunk, ill. hazaértünk.