Toscana 2005, Caprese, Arezzo, Siena

 Caprese Michelangelo

Másnapra a Chianti vidék lett kitűzve úticélul kiváló vezetőnk által (Szélvész uraság), ezt fűszereztük meg egy kis kitérővel Caprese-be, aholis Michelangelo Buonarroti született volt.

Michelangelo apja a város főbírája volt abban az időben, amikor a művész világra jött, ennek megfelelően igen előkelő helyen, a város legmagasabb pontján található az épület, amelyben a család akkoriban élt és amely ma múzeumnak van berendezve. Mi pontban 10:00-kor az épület előtt topogtunk, ámde az ajtók zárva maradtak. Hm. Nincs mese, továbbutazunk, nincs időnk várogatni. Ámde alighogy elindultunk lefelé, lóhalálában jött fölfelé egy idős úr a kulccsal, még 5 percet sem késett! Akkor gyerünk vissza.

Maga a szülőház (Palazzo del Podesta)  nem nagy, az alsó részben többnyelvű audio-vizuális tájékoztató megy vég nélkül, a felső rész pedig maga a lakóház, ahogy annakidején kinézhetett.

Itt a domb tetején még két épület van, a Palazzo Clusini (itt található a bejárat és a pénztár az épületegyüttesbe), valamint a korabeli bíróság épülete - ebben nem vagyok azért teljesen biztos, az viszont biztos, hogy jelenleg egy modern művészeti kiállításnak ad helyet (és ingyen lehet benne pisilni...:)).

Arezzo

Arezzóra vonatkozóan csak az alábbi szöveget találtam. Amire még emlékszem most, 2021-ben, az az, hogy a római amfiteátrumtól (Anfiteatro Romano) nem messze sikerült leparkolni, azaz eléggé bent a városban, majd a Corso Italián indultunk föl az óvárosba. Szépen végigsétáltuk, amit egy óra alatt lehetett, de végülis a fő nevezetességeket végig tudtuk járni. Szerintem eredetileg ide nem is készültünk, de jó döntésnek bizonyult körülnézni az óvárosban.

Corso Italia

Piazza Grande

Közben beugrott, hogy a heti piac miatt álltunk itt meg, csak kissé későn érkeztünk.

Én a kirakodóvásárt nem nagyon szeretem, de az tetszett, hogy Arezzoban ezt irtó jópofán oldják meg. Minden szombaton van piac, akkor lezárják az egyik, gyönyörű pineákkal szegélyezett sugárutat, a sátraskocsik szép rendben kipakolnak, megkezdődik az árusítás. Majd déli 12-kor pillanatok alatt összekapják magukat és volt piac - nincs piac, megnyitják a forgalomnak az utat.

 Siena

Hát, Siena nekem ott kezdődik, hogy mozgólépcsőn lehet a parkolóból feljutni a történelmi városközpontba, meg azzal, hogy amíg egymásra várunk, egy sütkérező gyíkot kergetek a S. Vigilio oldalfalánál és növényeket fényképezek a szikrázó napsütésben, miközben  galambok burukkolnak a fejem felett a fal réseiben.

Majd azzal folytatódik, hogy bemegyek egy olyan templomba (S. Vigilio), amelyről alig tesznek említést az útikönyvek és a neten is alig találok valamit, pedig igazán monumentális, ráadásul olyan kék az ég fölötte, mintha nem is október lenne, hanem legalábbis május.

Vadul fényképezünk mindannyian, pedig nem is tudjuk, mi vár még ránk... 

Rövid séta után eljutunk a főtérre és a lélegzetünk is eláll... Ez az Il Campo, jaj, ott valami tömeg szines zászlókat lenget, mintha a Palio-t látnám, pedig az a rendezvény nem most van, hanem a nyár folyamán, kétszer is.

A tér, mint egy fél kagylóhéj, a Városháza felé lejt és mindenhol rengeteg bámészkodó ember! Igaz, szombat van...

Az ikreket szoptató farkas.
A sienaiak Remus_fia Senus leszármazottjainak
tartják magukat.

A Dómot éppen tatarozzák, ezért sűrű függöny takarja a homlokzatot. (Úristen, milyen lehet ez élőben?) Ami viszont látszik, az mind zebracsíkos! 

Ide is még fel kell mászni egyszer.

Toscana 2005, érkezés és Firenze még mindig

(Óriási segítségre bukkantam, megtaláltam egy Toscanás fórumban a beszélgetős élménybeszámolónkat a 2005-ös utunkról (most 2021 van). Nem emlékeztem, hogy ez is megvan valahol, bár rémlett 1-2 írásbeli dolog, de azt hittem, hogy emailes beszámolókra emlékszem.

A süllyesztő mégsem működik, hálisten.

Csak a saját szövegeimet fogom itt a blogban felhasználni. A szöveget csak a legszükségesebbekkel fogom kiegészíteni, ha muszáj, hogy ne másítsam meg az akkori gondolataimat. Ha tévedés van benne, vagy olyan információ, ami már elévült, benne hagyom.

Huhh, ez így nagyon izgi. :) Lassan fogok haladni, mert a fórumban ide-oda csapongtunk, mindenkinek eszébe jutott valami és mondta. Nem baj, van időm és nagyon élvezem.)

2005. 10. 23.

Érkezés, szállás

Egy kocsival mentünk négyen, ideális egy tekergős, néhány napos utazáshoz. Egyikünk sem járt még Toscanában.

Firenzétől keletre foglaltam szállást egy ismerősünk javaslatára, aki korábban már lakott itt egyszer. Egy kőből épült, egyemeletes parasztház alsó lakása volt a miénk 2 szobával, konyhával, fürdővel. Szuper, minden szükségessel felszerelt apartmanunk volt.  

Nem ismertük a terepet, csak akkor szembesültünk a szállásunk nem túl jó elhelyezkedésével, amikor először mentünk el kirándulni. A szállást a Consuma-hágó választotta el Firenzétől és minden egyéb úticélunktól is, hiszen az összes helyre Firenzén keresztül vezetett az út. Így esett, hogy noha közel laktunk Firenzéhez. legalábbis toronyiránt, mégis egy óra hosszat tartott az út oda, egy óra hosszat vissza. Mivel hamar sötétedett és az út igen szerpentines volt (lassan lehetett haladni), ezt mindig bele kellett kalkulálnunk az útitervünkbe. Plusz N-t, aki a kocsit vezette, jól lefárasztotta az oda-visszaút a hágón keresztül. 

2005. 10. 24.

FIRENZE

Az első 2005-ös bejegyzésben már előreszaladtam Firenzével kapcsolatban, mert nem tudtam, hogy teljes útleírással fogok szolgálni. Így hát nem titok, első napunkat Firenze megismerésével szándékoztunk eltölteni. Először jártunk Toscanában, először Firenzében és csak néhány napra jöttünk. Ilyen esetben szóba sem jöhet több óráig tartó csatangolás múzeumokban, képtárakban, úgyhogy eleve elhatároztuk, ilyesmivel nem töltjük a drága időt. Így mondtunk le az Uffiziról, a Pitti Palotáról és hát az eredeti Dávid megtekintéséről az Accademián.

Féltünk a parkolási problémáktól, ezért megbeszéltük, hogy Pontassieve-ben hagyjuk a kocsit és vonattal megyünk be Firenzébe, ami nekem külön élmény volt, megérkezni a Santa Maria Novella pályaudvarra... :)) Még a szemem is elhomályosodott, amikor leszálltunk a vonatról. (Zsenge leánykoromban az IBUSZ-nál számtalan vonatjegyet állítottam ki erre az állomásra. Úgy tekintettem rá, mint egy csodára a Marson, elképzelni sem tudtam anno, hogy valaha eljutok ide. Jártam így más vasúti pályaudvarokkal is a nagyvilágban.)

A pályaudvaron jegykiadó automaták működnek, könnyű eligazodni rajtuk.

Aztán amikor kilépünk a pályaudvarról, rögtön ott tornyosodik egy szép nagy templom, nahát, milyen érdekes, úgy hívják, hogy Santa Maria Novella! 

A vasúti pályaudvarról
kilépve a Santa Maria Novellának
tulajdonképpen
a hátulját lehet megpillantani

Ez a túloldal, a S. Maria Novella homlokzata

Nem nagyon tudtunk felkészülni Firenzéből előre, de azt tudtuk, hogy a Dómot meg kell nézni. A térképet fölösleges elővenni, a Dóm ott kukucskál az egyik kis utcában... Firenzében minden látnivaló egyrakáson van, nem kell sokat mászkálni egyiktől a másikig. 

Így láttuk meg először
a Dómot Firenzében.

Piazza del Duomo

Az irány tehát már megvolt, nem esett nehezünkre megtalálni a Piazza del Duomót, ahol a Dómon (Santa Maria del Fiore) kívül a Campanile (Giotto harangtornya) és a Battistero di San Giovanni (Szent János Keresztelőkápolna) is látható. 

A tér már szinte zavaróan szűkös, a nevezetességek egymás hegyén-hátán állnak. 

Azt már leírtam, hogy ezután jött a futkorászás részemről memóriakártya után, majd a Dóm kupolájának megmászása S-val. N-ék nem jöttek velünk, ők a Campanilébe másztak fel, miután megnézték belülről a Dómot. (Itt hiányos a leírás, de szerintem jól emlékszem.)

Campanile

A Paradicsomi kapu
a Battistero oldalában

A Dóm kupolája oldalról

Ezen a képen a Dóm mintázata tükröződik az ablakban

Piazza della Signoria

A Signoria felé indultunk el. Már a Dóm kupolájából kiszúrtuk a Dávid szobrot (másolatot). Nem először látok Dávid másolatot, az elsőt Moszkvában a Puskin múzeumban sikerült megpillantani. Középiskolás korunk sokat emlegetett hátsója, minden fiút ehhez hasonlítottunk!

Mint kiderült, csak Firenzében is több helyen megtalálható egy-egy másolat. Az eredeti az Accademián van, de hát arról szó nem lehetett, sokkal előbb kellett volna a jegyet beszerezni.

Ha Dávid fenekétől sikerül elszakadni, akkor közvetlenül mögötte be lehet kukkantani a Palazzo Vecchio-ba (Városháza)...

... valamint a téren körbenézve valami irdatlan mennyiségű műalkotást láthatunk - szerintem kissé agyonnyomják egymást.

Palazzo Vecchio

Néhány portré még a Piazza della Signoriáról:  

Gyorsan elsétálunk az Uffizi épülettömbje mellett és már kint is vagyunk az Arno partján, ami most ősszel agyagos, sárgás színt mutat. Az ott a Ponte Vecchio, az aranyművesek hídja, tele ékszer- (és bóvli) boltokkal. :)

Közben az eső is jócskán rákezdte.

Palazzo Pitti 

Hm, hol is folytassam. Itt egy kis zökkenő következett. Egyre jobban esett az eső, mi pedig sehogy nem találtuk az Arno túlpartján a balra vezető utat, amerre a Piazzale Michelangelonak kellett lennie, pedig mi oda igyekeztünk (volna)... Csak mentünk egy kifelé vezető úton, sehol egy leágazás...

Viszont találtunk egy palotát, nocsak, hiszen ez a Pitti!  Hát, ide sem mentünk be... 

A tágas, lejtős teret itt-ott szines-giccses életnagyságú tehenek csúfítják el, hm. Olyan rondák, hogy már szinte szépek. :)

"Mitológia és erotika" kiállítás a Pittiben, ezt megnéztem volna.

Palazzo Pitti

Mi viszont kitartunk egészen az Istituto d'Arte parkjáig, ahonnan aztán visszafordulunk a Ponte Vecchio irányába, mint vert és ázott sereg. Elég sok időt és fáradságot elvesztegettünk ezzel a fölösleges kurflival.

Úgyhogy inkább megkerestük a San Lorenzót, mert fogadalom ide vagy oda, hogy inkább a város levegőjét ízlelgessük, az atmoszféráját szívjuk magunkba, Michelangelóról, Lorenzo di Mediciről és a Medici Kápolna megtekintéséről nem szívesen mondtam volna le. (Olvastam egy vaskos könyvet M. életéről, ezért ha mást nem, a kápolnát mindenképpen látni szerettem volna...) Nos, ez a vágyam csak a jövőben teljesülhet, mert a kápolnát az orrunk előtt zárták be. :(

Helyette inkább megnéztük a Medici Riccardi Palotát, amely kb. egy percre van a San Lorenzótól és igazából a kertje hívta fel magára a figyelmet, aminek nem tudtam ellenállni:

A Santa Maria Novella sziluettje búcsúztatott Firenzétől. Fél óra vonatozás és még egy óra kacskaringózás várt ránk kocsival a tejfehér ködbe burkolózott Consuma hágón keresztül a szállásunkig.

Otthon aztán találgathattuk, hogy az alant elterülő völgyben vajon milyen városra látunk rá és egyáltalán, merre lehetnek az égtájak. Hiszen reggel még irtózatos ködben indultunk, este pedig nem csak köd volt, hanem sötét is.

Akkor még nem tudtuk, hogy Toscanában nem ritka jelenség a köd, főleg nem ősszel és estétől reggelig, attól tud olyan különlegesen szép lenni - többek közt - a toszkán táj. Hanem inkább saját pechünknek véltük a völgyekben gomolygó vattaszerű felhőket, amitől mi még mindig nem láttunk annyi szépet a tájból, amennyit elindulásunk előtt reméltünk...

Kilátás a szállástól