Horvátország 2015/3 - kirándulás északi irányban

Első kirándulásunk még mindig az ismerkedés jegyében zajlott. (Persze melyik nem?)

Északra indultunk el, Dalmácia legfestőibb panorámaútján. Nem volt különösebb célunk, gondoltuk, megyünk egy darabig, aztán amikor úgy gondoljuk, akkor visszafordulunk.

Már rögtön Ploče után muszáj volt megállni. Jobbra az út mellett csodálatos tóvidéket láttunk. Az út magasan vezetett, fentről láttunk rá a kisebb-nagyobb tavak szövevényére. Habár a Bačina tavak összeköttetésben vannak a tengerrel, ezek alapvetően édesvizi tavak. Innen a tenger nem látszik, tán nem is baj, az ember jobban tudja élvezni a látványt.

Aztán az út kikanyarodott a tenger fölé és nagyon hosszan nagyon szép látvány tárult a szemünk elé. Nekünk külön szerencsénk volt, a változékony időjárás gondoskodott a fehér bodros bárányfelhőktől kezdve a haragos viharfelhőkig mindenről és mivel messze elláttunk, mindez egyszerre látszott a tenger és a szemben lévő szigetek fölött. Itt még sütött a nap, ott meg egy sötét sávban éppen esett.
Ezen a részén az Adriának szinte a parton kezdenek tornyosulni a hegyek, nem sok helyet hagynak a településeknek. Hiába ez az egyik legszebb (és legdrágább) rész Horvátországban, aki itt akar nyaralni, az számoljon a nagy szintkülönbséggel. Persze azért kipróbálnám.

Amikor érkezéskor kiértünk a tengerpartra végre, Ploče környékén nagyon érdekes területet láttunk. Ezt most visszaútban igyekeztünk szemrevételezni, a kiadós, ámde kései ebéd után a Teta Olga nevű helyen.
Ez itt a Neretva folyó torkolatvidéke. Hatalmas, sakktáblaszerű vízszintes terület, háttérben a tengerrel. Át-, meg átszövik a kisebb-nagyobb csatornák. És a sakktábla minden mezője más képet mutat. Ez itt narancsliget, az ott zöldséges, amaz ott megint másfajta gyümölcs, vagy zöldségültetvény. Órákig el tudnám nézegetni.

Hazafelé sem panaszkodhattunk a látványra