Továbbra is holdbéli tájon haladtunk - mondanám, ha nem az Adrián hajóztunk volna. Sok kisebb-nagyobb kopár, szabályos kúp alakú szigetet láttunk magunk körül, amerre csak néztünk. A hosszúkás szigetek legtöbbje pedig több kúpot formázott egymás mellett, nagyon érdekes volt. Az is, ahogy a gyér növényzet alól kilátszott a kőzet vonala, mindenhol másképp.
Lassan megközelítettünk egy kis öblöt, ahol néhány épület húzódott meg a parti fák árnyékában. A kikötőben a víz olyan tiszta volt és olyan türkizszínű, amilyet még az életben nem láttam. Azt hittük, hogy megérkeztünk, de nem. A személyzet több ládát, káposztafejekkel teli kosarat rakott ki a partra. Ebből már sejtettük, hogy ez lesz az ebédünk. Most csak az anyagot szállítottuk ide, rakodás után továbbálltunk, amíg Ante emberei elkészítették számunkra a szigeten a déli betevőt.
Utólag megkerestem a Google mapsben, ez volt az Otok Katina, vagyis a Katina sziget:
 |
| Ott van az ebéd a ládákban. |
 |
| Csodavíz a csodasziget kikötőjében. |
 |
| Távolodunk a Katinától, de csak egy rövid időre. |
A Kornati szigetvilág nyílt tenger felőli oldalára igyekeztünk, ahol a belső szigetek lágy lankáival ellentétben meredek sziklafalak jellemzik a partot:
Útközben kisebb-nagyobb világítótornyokat láttunk...
... és a Tányér nevű szigetet:
Ezután visszatértünk a Katinára. A szőlővel befuttatott lugas alatt voltak az asztalok, a grillezett húst és halat arrébb szabadtűzön készítették. Kávét is lehetett inni (becsületkassza!).
Volt még fél óránk, ezalatt a kapitány javaslatára fel lehetett mászni a dombtetőre. Volt, aki fürdött egyet a kristályos vizű tengerben. Mi B-vel fel akartunk mászni a dombra. Ez nem jött össze, az aljnövényzet valami szúrós dologból állt, ami szétkaszabolta a csupasz lábunkat, út meg nem volt, úgyhogy hamarosan visszafordultunk és inkább a szomszéd két épületet szemléltük meg. Egyik be volt zárva, a másikban egy privát buli volt éppen.
A mi ebédünk is hamarosan elkészült. 10 hosszú. asztalt számoltam össze a lugas alatt, mindegyiknél kb. 10 ember foglalt helyet, ami azt jelenti, hogy legalább 100 embert tudtak egyszerre megetetni. Vendégül látni, na! Ehhez képest minden nagyon flottul ment.
A menü a következő volt: (persze ami igazán fontos, azt sosem fotózom le)
minden tányér közepére felhalmoztak egy kupac kásposztasalátát, ennek egyik oldalán egy szelet grillezett karajt helyeztek el, a másik oldalán pedig egy egészben sült makrélát. Volt bőven utánpótlás is, aki kért. Nagyon finom volt az ebéd, különösen a makréla!
Persze a 100 ember nem mind a mi hajónkon utazott, a képeken is látszik, hogy 2 hajó volt a kikötőben. Valószínűleg kicsit csúsztunk az ebéddel, mert alig tettük le a villát, már szedték össze a tányérokat és tereltek be a hajóba minket. Ránéztem az órára, délután 2 óra volt. Jött a következő turnus, kellett a hely.
