 |
Papa, azaz a mama férje,
akinek akkor egyszer hallottuk a hangját,
amikor utolsó nap megkérdeztük, hogy mit ültet
(hortenziát) |
 |
| Most tehén vagy kutya? |
Ezen a napon kellett elhagyni a szállást. Kicsit tartottunk tőle, hogy mama előáll megint valami stiklivel, például, hogy mégsem annyi a szobaár, mint amennyiről tudomásunk volt. De ment minden, mint a karikacsapás.
Az idő megint szürke volt, nem az az ígéretes gomolygó köd, hanem valami masszív szürke felhőréteg fogta el előlünk a napot. Bepattantunk a kocsikba, igazán katonásan, senkire nem kellett várni, és elindultunk a Hallstättersee felé. A cél a Dachstein csúcsa volt.
A magam részéről óvatosan pedzegettem, hogy ha ilyen szürke idő van idelent, akkor fentről majd csak a felhőket látjuk, de szerencsére a lamentálásomra nem nagyon hederített senki.
Többféle kombinált jegy közül lehetett választani a pénztárnál. mi a sima átszállásos jegyet vettük a felvonóra, jégbarlangba és mammutbarlangba nem akartunk menni (csak Zoliék).
A csúcsra egy átszállással jutottunk fel. Fent meleg és szikrázó napsütés várt minket és egyáltalán nem csak a felhőkre láttunk rá, ahogy én azt képzeltem, hanem a környező hegycsúcsokra, gleccserre is. Maga a fenti táj pedig kifejezetten szines volt, a törpefenyők mélyzöldje és a fű sárgászöldje között vastag fehér hófoltokat láttunk. Távolban a hegyek kéklettek, a barna színt a padok, nyugágyak, egy-két kis házikó képviselte.
 |
| A felhők fölé kerültünk |
Itt a csúcson két látványosság volt, az egyik a Fünf Fingern névre hallgató kilátó. Ez az építmény a meredély fölé kinyúló vasszerkezet, valóban, mint egy nyitott tenyér, öt ága van, mint öt ujj. Mindegyik ág valami meglepetéssel várja a látogatót. Leglátványosabb az első, itt az ujj végében egy vakkeret van, mögé lehet mászni és fényképeckedni.
Egy másikban távcső volt, aztán lyuk lefelé, rálátással a szakadékra, majd üvegjárólapok ugyanebből a célból. Az egyik középsőn pedig ugródeszka volt, pontosabban ugrókő nyúlt ki az ujjon túlra, talán bázisugráshoz. Ezt sosem próbálnám ki.
Innen visszakapaszkodtunk a csúcsra, a Welterbespirale-hoz. Ez egy modern, fémesen csillogó, modern építmény, melyről 360 fokos kilátás nyílik az egész világörökségi területre (az UNESCO Kulturális és Természeti Világörökség része Hallstatt / Dachstein / Salzkammergut.). Van itt webkamera, meg a szokásos "mi-milyen távolságra van innen és merre" térkép. Azt is meg lehet nézni, hogy a környező csúcsok közül melyik micsoda.
A spirál körül relax mezőt létesítettek, ahol mindenféle hullámzó fekhelyeken lehet sütkérezni a napsütésben. Mi is hevertünk egyet. Valahol azt olvastam, hogy szép-szép a környezet, meg minden itt fönt, de olyan tömeg van állandóan, hogy nem lehet élvezni igazán a természeti szépségeket. Nos, nekünk szerencsénk volt, a Dachstein tetején alig-alig találkoztunk más kirándulókkal.
 |
| A Welterbespirale |
 |
| a másik oldalról |
 |
| KRIPPENSTEIN 2108 m |
A felvonó harmadik állomása már lejjebb volt, ide sajnos nem mentünk le, pedig ennél az állomásnál egy étterem is van. Ilyen környezetben jó lett volna benyomni egy ebédet, de hát a többség dönt, ugye.
Visszamentünk hát a szürkeségbe a felhők alá, még annyi történt, hogy Zoliéktól elbúcsúztunk a közbülső állomáson, mert mentek megnézni a jégbarlangot.
Hazafelé Obertraun fölött megint kisütött a nap, majd kicsit később hatalmas, orrunkig érő ködbe keveredtünk, ami eltartott egészen hazáig, mert aznap este itthon is ködbe burkolózott minden, pedig ez nálunk sokkal ritkábban fordul elő (sajnos).
 |
| Obertraun fölött, hazafelé |
