Igazából még nem Skócia, hiszen London Lutonra érkeztünk repülővel reggel 8 óra körül és a nap utazással telt el végig Anglián.
De előtte még át kellett venni a bérelt kocsit, találkozni kellett Gabóékkal, hogy együtt induljunk tovább.
Kiderült, hogy a mi autókölcsönzőnk nem a reptéren van, hanem el kell buszozni egy "airpark"-ig és ott kell átvenni a kocsit. Utólag már egyszerűnek tűnik a dolog, mert van egy közvetlen és ingyenes buszjárat oda, de ha az ember nem is tudja, hova készül, akkor azért televan izgalommal, hogy nehogy eltévedjen. Elég lehangoltan kerestük a buszmegállót az ömlő esőben, a reptéri forgatagban.
Végül sikerült frankón megtalálni a parkolót a kölcsönzővel. Nem részletezem az átvétel körüli bonyodalmakat és egyebeket, dél is elmúlt, mire el tudtunk indulni, pedig akkor már az eredeti terv szerint York közelében kellett volna lennünk, ahol ebédszünetelni akartunk és kicsit körül is nézni, ha már ott vagyunk.
János hamar belejött a jobbkormányos vezetésbe.
Az időjárás nagyon változékony volt, hol eleredt az eső, hol kisütött a nap, a felhők kergették egymást az égen. Az egyik benzinkútnál akkora trópusi záport kaptunk el, hogy bőrig áztunk, mire a kocsiig levő pár métert megtettük.
Az úton meglepően nagy volt a forgalom ahhoz képest, hogy szombat délután volt.
Csak elértük Yorkot is olyan délután 6 körül, ahol persze rögtön el is hagytuk egymást, ahogy többször is az út folyamán. De aztán meglettünk.
Megkerestük a katedrálist, ami fürdött a napfényben. Bemenni nem lehetett, de a kb. félórában, amit magunknak engedélyeztünk Yorkra, nekem sikerült megtalálnom a kijáratot és nem jellemző módon sikerült beszivárognom az épületbe, hogy legalább egy pillantást vethessek a katedrális monumentális belsejére. Rendesek voltak, nem szóltak rám, hogy hova megyek visszafelé, ahol a sok turista éppen kifelé tart.
A katedrális környéke lehet az óváros. Apró, girbegurba utcákon keresztülsietve próbáltam találni egy mosdót, ugyebár. Találtam is, ahogy utunk során később sem volt soha gond, mert mindenhol ingyenes volt a WC és bárhova mentünk be, étterembe, szállodába, természetes volt, hogy felkeresheted a mellékhelyiséget. Mondtam is több alkalommal, hogy de jó, sehol egy vécésnéni.
Mire letelt a félóra, az eső is eleredt megint.
Skócia felé közeledve egyre zordabb lett a táj, majd köd szállt a vidékre, amit sajnos csak akkor egyszer láttunk. Nem is köd volt, hanem sejtelmes vízpára a sok esőtől. Ebbe burkolózva láttunk egy útszéli temetőt, folyt a nyálunk, hogy meg kellene állni egy fotó kedvéért, de több okból sem lehetett. A fő ok az volt, hogy akkor megint elvesztettük volna egymást a másik kocsival. Meg sietni is kellett.
Falkirkben volt az első szállásunk, itt csatlakozott hozzánk Bea.
A szállásokat mindenhol fel fogom tüntetni, mert később is hasznos lehet.
Szállás: Metro Inns Falkirk
2 ágyas szobákban laktunk, ár: 14,75 GBP/fő.
A szoba teljesen rendben volt, egy kényelmes emeletes ágy volt benne és mosdó.
A WC-fülkék és az egyszemélyes zuhanyozókabinok a folyosóról nyíltak. Kicsit repülőfílingjük volt. Leszámítva az emberi hanyagságot (nem húzza le maga után a WC-t), ezek is rendben voltak, főleg ilyen árért.
 |
| York, ezt csak a kocsiból láttuk. |
 |
| A yorki katedrális |
 |
| Katedrális belülről |
