Csütörtökön hatalmas heti piac van Grottagliében. Amitől tartottam, beigazolódott, ez a piac sem különbözött az összes többi zsibvásártól, amit, hát, nem nagyon imádok. A legemlékezetesebb darab számomra egy szörnyű aranyozott komód volt. Ha az aranyozást leszámítom, akkor amúgy mutatós darab lett volna.
A heti piacon volt egy zöldséges rész is, ahol "helyi naspolyát" kínált megkóstolásra egy árus. Ez egy sárgabarack-színű gyümölcs, viszonylag erős héjjal, ami viszont könnyen lehúzható. A gyümölcs húsa jóízű és kifejezetten üdítő, belül 2-3 nagy mag van benne. Megkockáztattunk egy fél kilót.
A piacozás után üdítő változatosságként belátogattunk a megszokott zöldségeseinkhez, pékségünkbe, szatócsunkhoz és a nagy melegre való tekintettel jó kis salátás-sonkás-mozzarellás ebédet rittyentettünk magunknak, majd a társaság 2/3-a álomra hajtotta a fejét. Én meg tettem egy újabb kört ezalatt az óvárosban. Lejutottam egészen a Magyar Mártírok útjáig. Nem tévedés, tényleg így hívják: Via Martiri d'Ungheria.
 |
| ebéd |
 |
| egy modern épület az óváros szélén, belebotlottam véletlenül a neten (eladó), belül is nagyon egyedi és mutatós |
 |
| újabb és újabb pumók |
 |
| akármerre mész, a dóm mindig előkerül valahonnan |
 |
| Ha ezek az oroszlánok mesélni tudnának... |
A délutánt újra a Jón-tenger partján töltöttük, ezúttal a "dűnés részen". A homok nem volt a legtisztább, de érdekes növények lakják, a víz viszont meleg és tiszta volt megint, leszámítva egyes részeken a hullámzás által kisodort algákat, amiket én nem tekintek szemétnek. Ezen a parton is ott árválkodtak a nyugágyak, napernyők, egyelőre nem volt túl nagy mozgás.
Nem volt véletlen az aznapi laza program, mert este színházba voltunk hivatalosak a Cisternino nevű városkában. Ezt a programot már itthon előre elterveztük. Zia találta a neten: http://www.iltaccodibacco.it/puglia/eventi/58257.html A firenzei operaesten buzdultunk fel ennyire, amit 2010-ben láttunk és nagyon-nagyon tetszett. Vágytunk egy hasonlóra Pugliában is.
Egy igen fiatal moderntánc-csapat adta elő a Carment ügyes modern koreográfiával. Nagyon érdekesnek tartottam a színpad változó bevilágítását is. Amit az előadáson kívül legjobban élveztünk, az a közönség számos "olaszos" megnyilvánulása volt. Először is úgy gyülekeztek, mint egy moziban, hangoskodtak, hordták be a kólákat, zörgős zacsiban a rágcsát. Aztán nekiálltak vakuval fényképezni, majd ami feltette a koronát az egész estére, az az volt, amikor a finálét nem bírták végigvárni, hanem erőteljes tapsba kezdtek és éljenzésbe az utolsó akkordok alatt. Ehhez persze az is hozzájárulhatott, hogy az előadó fiataloknak szemmel láthatóan sok ismerőse és családtagja volt jelen az előadáson. Nem bírtuk ki nevetés nélkül az egészet.
 |
| A jobboldali kockás inges srác hihetetlenül jól mozgott. |
