Vasárnap hagyományos Irish breakfast volt a reggeli: tükörtojás, kétféle hurka, kolbászkák, sült bacon, meleg paradicsomos bab, mindez pirítóssal és mindenből repetával.
Erre a napra Zs-ék hosszabb közös kirándulást terveztek a Wicklow hegységbe.
Glencree
Először Glencree-t kerestük fel, amit az internet segítségével így lehet összefoglalni:
Glencree egy festői völgy Írországban, a Wicklow-hegységben, Dublin közelében.
Név eredete: Az ír Gleann Crí (vagy Gleann Criothach) névből származik, ami „a remegő láp völgyét” jelenti. (Nagyon tetszik a név jelentése!)
Békeközpont: Itt működik a Glencree Centre for Peace and Reconciliation, Írország első számú békeépítő és konfliktusmegoldó központja, amelyet 1974-ben alapítottak.
Ez utóbbinál parkoltunk le.
A Glass Peace Wall (Üveg békefal) a belfasti
születésű szobrászművész, Gerard Boyle alkotása,
ami egy törékeny, átlátszó üvegszerkezet,
és rajta Észak-Írországból származó emberek
1000 kézlenyomata látható.
A telep bejáratánál található
Szent Kevin templom
A templom melletti parányi temető
Grotto a Glencree patak völgyében
A Grottótól induló kis gyalogoshídon
keresztül is fel lehet kapaszkodni a német
katonai temetőbe, de mi körbementünk.
Német katonai temető
Az 1961-ben megnyitott sírkertben 134 katona és civil nyugszik: 6 fő az első, 128 fő pedig a második világháború áldozata, többségük a német légierő (Luftwaffe) és haditengerészet (Kriegsmarine) elhunyt tagja. Több, jellegzetes kelta stílusú kereszttel ellátott sírnál kis QR kódos tábla látható, ezt megnyitva részletes beszámolót lehet olvasni az abban a sírban eltemetett személyekről. A temető fölötti magaslaton kelta kőkereszt magasodik.
Útközben
Nagyon vártam már, hogy meglássam, milyen a Wicklow-hegység. Kopár-sziklás tájra gondoltam, elsősorban olyanra, amilyet Kerryben és a Burrenen keresztülautózva láttam. Egy félnapos autókázástól persze nem lettem tudós a témában, de itt a benyomásom más volt, mint a felsorolt helyeken. Először csak az tűnt fel, hogy sehol nem látok fákat (nem mintha más hegységben olyan sok lett volna), aztán meg egybefüggő bokros-cserjés területekre lettem figyelmes. Legjobban az lepett meg, ilyet még sosem láttam Írországban, voltak olyan részek, ahol az út mellett igen sűrűn elhelyezett táblák figyelmeztették az arra járót, nehogy véletlenül rátévedjen a táblák mögötti lápos területre, mert nagyon veszélyes. Kértem M-t, álljon meg valahol, de mire találtunk egy parkolót (az út nem volt alkalmas a megállásra), addigra a táblák elmaradtak. Látszólag a táj nem változott az előzőhöz képest, nem is mertem rámenni, de nyilván ez itt már feleannyira sem lehetett olyan veszélyes.
Nagyon vártam már, hogy meglássam, milyen a Wicklow-hegység. Kopár-sziklás tájra gondoltam, elsősorban olyanra, amilyet Kerryben és a Burrenen keresztülautózva láttam. Egy félnapos autókázástól persze nem lettem tudós a témában, de itt a benyomásom más volt, mint a felsorolt helyeken. Először csak az tűnt fel, hogy sehol nem látok fákat (nem mintha más hegységben olyan sok lett volna), aztán meg egybefüggő bokros-cserjés területekre lettem figyelmes. Legjobban az lepett meg, ilyet még sosem láttam Írországban, voltak olyan részek, ahol az út mellett igen sűrűn elhelyezett táblák figyelmeztették az arra járót, nehogy véletlenül rátévedjen a táblák mögötti lápos területre, mert nagyon veszélyes. Kértem M-t, álljon meg valahol, de mire találtunk egy parkolót (az út nem volt alkalmas a megállásra), addigra a táblák elmaradtak. Látszólag a táj nem változott az előzőhöz képest, nem is mertem rámenni, de nyilván ez itt már feleannyira sem lehetett olyan veszélyes.
UPDATE: kezdek elbizonytalanodni a táblák ügyében, biztos, hogy voltak, biztos, hogy DANGER volt rájuk írva, de a többit nem tudtam elolvasni a mozgó kocsiból.
Luggala
Újabb állomásunk a Luggala csűcs volt. Innen lehet rálátni a Lough Tay-re (vagyis a Guinness-tóra), amelynek sötét vizét és fehér homokos partját úgy alakították ki, hogy egy pint sörre emlékeztessen. A hegy oldalában áll a történelmi Luggala birtok, amely a Guinness család tulajdona volt. A tó fölötti hegyoldalból (ahova egyébként tilos a belépés) lehet rálátni és ami az érdekesség, hogy csak néhány méterre lehet belátni a füves-köves területet, de ha az ember előrébb megy, akkor megint ugyanez a helyzet. Mindig olyan érzés, mintha utána szakadék következne, aztán mégsem.
Újabb állomásunk a Luggala csűcs volt. Innen lehet rálátni a Lough Tay-re (vagyis a Guinness-tóra), amelynek sötét vizét és fehér homokos partját úgy alakították ki, hogy egy pint sörre emlékeztessen. A hegy oldalában áll a történelmi Luggala birtok, amely a Guinness család tulajdona volt. A tó fölötti hegyoldalból (ahova egyébként tilos a belépés) lehet rálátni és ami az érdekesség, hogy csak néhány méterre lehet belátni a füves-köves területet, de ha az ember előrébb megy, akkor megint ugyanez a helyzet. Mindig olyan érzés, mintha utána szakadék következne, aztán mégsem.
Panorámakép a Luggaláról a Guinness-tóra
Roundwood
Egy kis városka a Wicklow-hegységben, amiről nevezetes, hogy M itt dolgozott 2 éven keresztül.
Egy kis városka a Wicklow-hegységben, amiről nevezetes, hogy M itt dolgozott 2 éven keresztül.
Különösebben nem voltunk éhesek (R-t leszámítva, aki már éhen akart halni... 💓), de abban mindannyian megegyeztünk, hogy a vacsora még messze van, nem ártana valamit harapni. Ezúttal Zia és én hívtuk meg a társaságot. Finom és válogatott töltött pékáruk, egyebek közül választhattunk. Én a Soup of the day iránt érdeklődtem, amivel eddig is mindig jó tapasztalataim voltak. Jelen esetben kókuszos paradicsomlevest kínáltak a friss kenyérszelet és isteni vaj mellé. Jól hangzott, Zia is csatlakozott. Na, de arra nem számítottunk, hogy egy egész tál sűrű levest kapunk fejenként! Már megint túlettük magunkat.
Kókuszos paradicsomleves isteni vajaskenyérrel
Ezeket a többiek ették...
Itt ettünk: The Roundwood Stores
Vartry Reservoir
Roundwood mellett található mesterséges víztározó-rendszer. Fő feladata Dublin városának és környékének ivóvízzel való ellátása, M itt dolgozott korábban.
Roundwood mellett található mesterséges víztározó-rendszer. Fő feladata Dublin városának és környékének ivóvízzel való ellátása, M itt dolgozott korábban.
Az alsó tározót még a 19. században hozták létre a Vartry folyó felduzzasztásával, hogy javítsák Dublin gyenge közegészségügyi helyzetét. Később egy felső tavat is kialakítottak tőle 3,5 kilométerrel feljebb, amely 1923-ban készült el. A tisztított víz csővezetéken jut el Dublinba és naponta lakosok százezreit látja el.
Az alsó víztározó vizsgáló- és szeleptornya, azaz a Lower Draw Tower egy 1868-ban átadott, viktoriánus kori műszaki műemlék. A viktoriánus mérnöki munka mesterműve, amely a gát alatt futó alagúton keresztül szabályozza a vízkivételt.
Az alsó víztározó vizsgáló- és szeleptornya, azaz a Lower Draw Tower egy 1868-ban átadott, viktoriánus kori műszaki műemlék. A viktoriánus mérnöki munka mesterműve, amely a gát alatt futó alagúton keresztül szabályozza a vízkivételt.
Szemben vele, az út túloldalán látható a víztisztító telep.
Lower Draw Tower
Víztisztító telep
Ezen a napon a vacsora időpontja jócskán el lett halasztva a délutáni eszegetésünk következményeként, lehetett kártyacsatázni megint. De aztán amit kaptunk, attól meglepő módon újra munkához láttak az emésztőnedveink: CHICKEN PIE! Személyenkénti kiszerelésben!
