Azért nem teljesen, mert már itthonról írok.
Ma reggel kinéztünk az ablakon és sűrű ködöt láttunk csak. Ment minden, mint a karikacsapás, reggeli, bepakolás a bőröndökbe, kocsiba, rendrakás a szálláshelyen. Pontosan indultunk. Útközben érdekesen és egészen meglepő módon változott az időjárás, egyik pillanatról a másikra eltűnt a köd és a sötétség és ragyogóan kisütött a nap.
Bledben a tóparton álltunk meg a kocsival és szétoszoltunk a part mentén fotózni. Ezen a szakaszon már erdő volt, majd egy kőkerítés és buja park, ahogy közeledtünk a város felé. Ismertük a helyszínt, mert előző alkalommal is itt álltunk meg. Amikor kifotóztuk magunkat és a kedélyek is lenyugodtak, elindultunk kocsival a tó fölött magasodó várba. Szerencsére nem kellett gyalog mászni felfelé, mert műúton elérhető volt a vár bejárata (7 euro, ebből 1,5 felhasználható a vár kávézójában).
Nem volt sok látogató, de azért érzékeltük, hogy szombat van. A vár nagyon rendben van, a falak fehérek, a vadszőlő égővörös volt a falakon. Kis múzeum is volt, majd kiültünk a teraszra egy cappuccino mellé sütkérezni. A vár alatt terült el a Bledi-tó, közepén a kis szigettel, az egyre szaporodó csónakok kis hangyának látszottak fentről és teljes erővel tűzött a nap. Elég kerek volt a világ...
Maradt még annyi időnk, hogy ezután beiktassunk egy kitérőt Skofja Lokába, mielőtt hazaindulunk. Ez egy elég híres kisváros Szlovéniában, olyannak gondolom, mint nálunk Szentendrét. Ljubljanához van közel, tehát szerencsére nagyjából útba is esett, különben szóba sem jöhetett volna. Talán kicsit korábban jöttünk le az autópályáról, mint szerettünk volna, bár nem biztos, mindenesetre jópár falun át kellett hajtani mindaddig, amíg el nem értük a kiszemelt várost. Az út mellett minden egyes porta előtt dísztökökkel megrakott szekerek álltak festőien.
Elértük hát Skofja Lokát végre és ekkor ütött be a krach. Hirtelen dugóba kerültünk és elég reménytelennek látszott a helyzet. Nem tudtuk mire vélni a szombat kora délutáni dugót az úton, amikor már itt voltunk a célban, mindaddig, amíg meg nem hallottuk egy mentő szirénáját. Nagy valószínűséggel baleset történt. Több kocsi előttünk átlavírozott a szembesávba és elindult visszafelé. Mivel túl sok időnk nem volt e célra, ezért mi is követtük a példájukat, mert nem volt értelme tovább araszolni a sorban. Így hát Skofja Loka elmaradt.
Innentől kezdve már hazafelé tartottunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése