(Óriási segítségre bukkantam, megtaláltam egy Toscanás fórumban a beszélgetős élménybeszámolónkat a 2005-ös utunkról (most 2021 van). Nem emlékeztem, hogy ez is megvan valahol, bár rémlett 1-2 írásbeli dolog, de azt hittem, hogy emailes beszámolókra emlékszem.
A süllyesztő mégsem működik, hálisten.
Csak a saját szövegeimet fogom itt a blogban felhasználni. A szöveget csak a legszükségesebbekkel fogom kiegészíteni, ha muszáj, hogy ne másítsam meg az akkori gondolataimat. Ha tévedés van benne, vagy olyan információ, ami már elévült, benne hagyom.
Huhh, ez így nagyon izgi. :) Lassan fogok haladni, mert a fórumban ide-oda csapongtunk, mindenkinek eszébe jutott valami és mondta. Nem baj, van időm és nagyon élvezem.)
2005. 10. 23.
Érkezés, szállás
Egy kocsival mentünk négyen, ideális egy tekergős, néhány napos utazáshoz. Egyikünk sem járt még Toscanában.
Firenzétől keletre foglaltam szállást egy ismerősünk javaslatára, aki korábban már lakott itt egyszer. Egy kőből épült, egyemeletes parasztház alsó lakása volt a miénk 2 szobával, konyhával, fürdővel. Szuper, minden szükségessel felszerelt apartmanunk volt.
Nem ismertük a terepet, csak akkor szembesültünk a szállásunk nem túl jó elhelyezkedésével, amikor először mentünk el kirándulni. A szállást a Consuma-hágó választotta el Firenzétől és minden egyéb úticélunktól is, hiszen az összes helyre Firenzén keresztül vezetett az út. Így esett, hogy noha közel laktunk Firenzéhez. legalábbis toronyiránt, mégis egy óra hosszat tartott az út oda, egy óra hosszat vissza. Mivel hamar sötétedett és az út igen szerpentines volt (lassan lehetett haladni), ezt mindig bele kellett kalkulálnunk az útitervünkbe. Plusz N-t, aki a kocsit vezette, jól lefárasztotta az oda-visszaút a hágón keresztül.
2005. 10. 24.
FIRENZE
Az első 2005-ös bejegyzésben már előreszaladtam Firenzével kapcsolatban, mert nem tudtam, hogy teljes útleírással fogok szolgálni. Így hát nem titok, első napunkat Firenze megismerésével szándékoztunk eltölteni. Először jártunk Toscanában, először Firenzében és csak néhány napra jöttünk. Ilyen esetben szóba sem jöhet több óráig tartó csatangolás múzeumokban, képtárakban, úgyhogy eleve elhatároztuk, ilyesmivel nem töltjük a drága időt. Így mondtunk le az Uffiziról, a Pitti Palotáról és hát az eredeti Dávid megtekintéséről az Accademián.
A pályaudvaron jegykiadó automaták működnek, könnyű eligazodni rajtuk.
Aztán amikor kilépünk a pályaudvarról, rögtön ott tornyosodik egy szép nagy templom, nahát, milyen érdekes, úgy hívják, hogy Santa Maria Novella!
 |
| A vasúti pályaudvarról kilépve a Santa Maria Novellának tulajdonképpen a hátulját lehet megpillantani |
 |
| Ez a túloldal, a S. Maria Novella homlokzata |
Nem nagyon tudtunk felkészülni Firenzéből előre, de azt tudtuk, hogy a Dómot meg kell nézni. A térképet fölösleges elővenni, a Dóm ott kukucskál az egyik kis utcában... Firenzében minden látnivaló egyrakáson van, nem kell sokat mászkálni egyiktől a másikig.
 |
| Így láttuk meg először a Dómot Firenzében. |
Piazza del Duomo
Az irány tehát már megvolt, nem esett nehezünkre megtalálni a Piazza del Duomót, ahol a Dómon (Santa Maria del Fiore) kívül a Campanile (Giotto harangtornya) és a Battistero di San Giovanni (Szent János Keresztelőkápolna) is látható.
A tér már szinte zavaróan szűkös, a nevezetességek egymás hegyén-hátán állnak.
Azt már leírtam, hogy ezután jött a futkorászás részemről memóriakártya után, majd a Dóm kupolájának megmászása S-val. N-ék nem jöttek velünk, ők a Campanilébe másztak fel, miután megnézték belülről a Dómot. (Itt hiányos a leírás, de szerintem jól emlékszem.)
 |
| Campanile |
 |
| A Paradicsomi kapu a Battistero oldalában |
 |
| A Dóm kupolája oldalról |
 |
| Ezen a képen a Dóm mintázata tükröződik az ablakban |
Piazza della Signoria
A Signoria felé indultunk el. Már a Dóm kupolájából kiszúrtuk a Dávid szobrot (másolatot). Nem először látok Dávid másolatot, az elsőt Moszkvában a Puskin múzeumban sikerült megpillantani. Középiskolás korunk sokat emlegetett hátsója, minden fiút ehhez hasonlítottunk!
Mint kiderült, csak Firenzében is több helyen megtalálható egy-egy másolat. Az eredeti az Accademián van, de hát arról szó nem lehetett, sokkal előbb kellett volna a jegyet beszerezni.
Ha Dávid fenekétől sikerül elszakadni, akkor közvetlenül mögötte be lehet kukkantani a Palazzo Vecchio-ba (Városháza)...
... valamint a téren körbenézve valami irdatlan mennyiségű műalkotást láthatunk - szerintem kissé agyonnyomják egymást.
 |
| Palazzo Vecchio |
Néhány portré még a Piazza della Signoriáról:
Gyorsan elsétálunk az Uffizi épülettömbje mellett és már kint is vagyunk az Arno partján, ami most ősszel agyagos, sárgás színt mutat. Az ott a Ponte Vecchio, az aranyművesek hídja, tele ékszer- (és bóvli) boltokkal. :)
Közben az eső is jócskán rákezdte.
Palazzo Pitti
Hm, hol is folytassam. Itt egy kis zökkenő következett. Egyre jobban esett az eső, mi pedig sehogy nem találtuk az Arno túlpartján a balra vezető utat, amerre a Piazzale Michelangelonak kellett lennie, pedig mi oda igyekeztünk (volna)... Csak mentünk egy kifelé vezető úton, sehol egy leágazás...
Viszont találtunk egy palotát, nocsak, hiszen ez a Pitti! Hát, ide sem mentünk be...
A tágas, lejtős teret itt-ott szines-giccses életnagyságú tehenek csúfítják el, hm. Olyan rondák, hogy már szinte szépek. :)
"Mitológia és erotika" kiállítás a Pittiben, ezt megnéztem volna.
 |
| Palazzo Pitti |
Mi viszont kitartunk egészen az Istituto d'Arte parkjáig, ahonnan aztán visszafordulunk a Ponte Vecchio irányába, mint vert és ázott sereg. Elég sok időt és fáradságot elvesztegettünk ezzel a fölösleges kurflival.
Helyette inkább megnéztük a Medici Riccardi Palotát, amely kb. egy percre van a San Lorenzótól és igazából a kertje hívta fel magára a figyelmet, aminek nem tudtam ellenállni:
A Santa Maria Novella sziluettje búcsúztatott Firenzétől. Fél óra vonatozás és még egy óra kacskaringózás várt ránk kocsival a tejfehér ködbe burkolózott Consuma hágón keresztül a szállásunkig.
Otthon aztán találgathattuk, hogy az alant elterülő völgyben vajon milyen városra látunk rá és egyáltalán, merre lehetnek az égtájak. Hiszen reggel még irtózatos ködben indultunk, este pedig nem csak köd volt, hanem sötét is.
Akkor még nem tudtuk, hogy Toscanában nem ritka jelenség a köd, főleg nem ősszel és estétől reggelig, attól tud olyan különlegesen szép lenni - többek közt - a toszkán táj. Hanem inkább saját pechünknek véltük a völgyekben gomolygó vattaszerű felhőket, amitől mi még mindig nem láttunk annyi szépet a tájból, amennyit elindulásunk előtt reméltünk...
 |
| Kilátás a szállástól |
