Baps Shri Swaminarayan Hindu Mandir
Singin' in the rain
 |
| A Baps Shri Swaminarayan Hindu Mandir őrzője |
Lájtos, de élménydús napnak néztem elébe. Ebből az élménydús mindenképpen bekövetkezett, a lájtos, márminthogy kevésbé fáradságos, mint az előzőek, csak részben.
Ezen a napon Z-val London egyik külső kerületébe kirándultunk a 206-os busszal. A metróbérlet ide már nem volt érvényes, mert kívül esett az 1-2-es zónán. Neasdenbe mentünk, a
Baps Shri Swaminarayan Hindu Mandir-t kerestük fel. Ez egy új építésű hindu templom. Hihetetlenül szép, fehér márvány és mészkő faragások díszítik kívül-belül, ami olyan, mint a csipke. Sajnos csak kívül készíthettünk néhány felvételt.
Az épületbe egy dúsan faragott fa bejáraton keresztül léptünk be. Biztonsági ellenőrzés következett, mint a reptéren, majd megváltunk a cipőnktől, ahogy az már ismerős volt még Indiából. Utána jutott eszünkbe WC-re menni, de semmi gond, a WC-ben, ami egyébként még londoni léptékkel is ragyogó volt (hát még indiai), szóval a WC-ben ki volt készítve néhány pár papucs erre a célra.
Ezután megnéztük a templomot az első emeleten, útközben süppedős, gyönyörű kék színű szőnyegen haladtunk át. A templom is csodálatos volt, az istenségek erős szinein kívül minden kőcsoda és díszítés fehér volt padlótól padlásig. A terem közepén egy felfújt műanyag játékmedence terpeszkedett eléggé oda nem illő módon. Valószínűleg az aznap délben tartott fesztivál miatt került oda, erre a fesztiválra egy indiai pasas hívta fel a figyelmünket, hogy mindenképpen várjuk meg. Szóval sejtettük, hogy a medence a fesztivál miatt került oda, valószínűleg valamilyen tavat, folyót, de legalábbis vizet szimbolizált, E biztos meg tudta volna mondani.
A vicces az volt, hogy a medencében nem csak műanyag lótuszok ringatóztak a vizen, hanem két játékhajó is, amit két pasas próbált távirányítani. Hogy ennek mi köze volt a valláshoz, azt nem bírtuk kitalálni.
Volt egy helyiség a földszinten is, ahol szintén különböző istenségeket láttunk és itt több hívővel is találkoztunk. Engem ez a helyiség az amritsari hindu barlangtemplomnak arra a helyiségére emlékeztetett, ahol épp az istenségeket tisztogatták.
Mivel délig még jócskán volt idő, Z-val azon tanakodtunk, hogy mitévők legyünk. Végül úgy döntöttünk, hogy keresünk egy internet kávézót, mert ki kellett nyomtatni a beszállókártyámat és a délutáni színházjegy-utalványomat, ezt majd a maga idejében elmesélem. Z ismeri a környéket, mert dolgozott errefelé, így elindultunk. Hát itt jött a nap fáradságosabb része, mert a hindu fesztivál miatt időben akartunk visszaérni és emiatt ki kellett lépni.
A feladatot kissé lihegve teljesítettük. Amikor visszaértünk, már több iskolás csoport ücsörgött a műanyag medence körül a földön, nekünk is megmutatták, hogy a nők hova üljenek. Leültünk egy csomó iskoláslány közé. Elöl a fiúk ültek. Volt jópár száris asszony és férfiak is, de az érdeklődők zöme nem hívő volt, hanem iskolás.
Maga a "fesztivál" olyan rövid ideig tartott, hogy igazából nem is tudom, mi volt benne fesztivál. Nekem inkább csak egy közös imának tűnt. Volt elöl pár narancssárga leples férfi, azok közül egy, vagy tán kettő folyamatosan hasravágta magát egyik irányba, aztán egy idő után a másikba. Ezután mindenki felállt és először a férfiak/fiúk, majd a nők tettek egy kört egy folyosón. Aztán lehetett szétszéledni.
Utólag megtaláltam a régi honlapjukon az időpontot, ez volt az:
Murti-pratishtha at Memaka (Women's Mandir) |
| Errefelé van a Wembley Stadion is |
Mi lementünk a szuvenírshopba nézelődni, majd átmentünk a parkolóban lévő büfébe (étterem és üzlet is) inni egy kávét. A büfében szinte kizárólag autentikus indiai dolgokat lehetett kapni, ezért a kávén felül ettünk szamószát és Z valamilyen gombócot is. Ami a nagy meglepi volt, az a darjeelingi kedvenc édességünk ikertestvére volt, aminek nagyon megörültem. Le is ellenőriztük azonnal, hogy az volt-e és igen, az volt. Elhatároztam, hogy E-nek feltétlenül ilyet kell vinnem ajándékba.
 |
| Ismerős édesség Darjeelingből |
Délután újabb remek szórakozás várt rám, színházba mentem! Mint már említettem, sok népszerű darabot akár 10-15 évig is folyamatosan játszanak Londonban, ilyenek a Shrek, Wicked, A nyomorultak, Kabaré, Csókolj meg, Katám!, Ének az esőben, stb. A színházi negyed a Shaftesbury Avenue és környéke. Sok színházban délutáni előadás is van.
A jegyemet interneten foglaltuk le előző nap. Alig tudtam választani a sok jó darab közül, végül az egyik nagy kedvencet, az Ének az esőben-t (
Singin' in the rain) választottam, amit a Palace színházban játszanak, nem messze a Piccadillytől. Fél órával kezdés előtt kellett átvennem a jegyet a színháznál.
Nemsokára már a helyemen ültem a kakasülő közepén. Ez a színház legfelső nézőtere (
balcony), most hirtelen nem ugrik be, hogy nálunk ezt hogy hívják. Tériszonyosoknak nem ajánlom, mert nagyon meredek. Valamint magasaknak sem, mert a lábukat nem tudnák hova tenni.
Volt időm körbebámulni. Furcsállottam, hogy italt műanyag pohárban be lehet vinni a nézőtérre, erre külön felhívták a büfében a figyelmet. Ráadásul sört is mértek a büfében. Lelki szemeimmel már láttam, ahogy a szűk helyen a helyükre furakodó nézők az alattuk ülők nyakába öntik a pohár tartalmát. Mi lehet itt teltházkor, eljátszottam egy kicsit a gondolattal.
Nagy izgalommal vártam az előadás kezdetét.
A darab a film alapján készült, amit jól ismerek. Nyilván azért igyekeztek némiképp színpadra adaptálni a filmbéli jeleneteket, de nem volt erőltetett. A színészek jól énekeltek és táncoltak. Érdekes volt, hogy a férfi főszereplő teljesen más karakter volt, mint Gene Kelly, szőke és magas, viszont a hangszíne nagyon hasonló volt. Kíváncsian vártam, hogy milyen lesz a főhős barátja, akit a filmben Donald O'Connor alakított, aki még Gene Kellyt is lepipálta a tánctudásával és felülmúlhatatlan komikus volt szerintem. Az ő szerepét biztos, hogy nagyon nehéz eljátszani. Nos, ezzel sem volt semmi probléma, megtalálták hozzá a megfelelő embert és koreográfiát. Z-éktól kaptam egy távcsövet, azzal a szereplőket közelről is szemrevételezni tudtam.
Amikor foglaltuk a jegyet, a darabnál felhívták a figyelmet, hogy vigyázat, a földszinti első sorokban előadás közben vizes lehet az ember. Méghogy vizes! Inkább bőrig ázhat! A legfergetegesebb jelenet az egész előadásban az volt, amikor a színpad teljes szélességében és mélységében elkezdett ömleni az eső (a híres esős jelenet) és a főszereplő jócskán rugdossa kifelé a nézőkre a vizet tánc közben. Ez volt a szünet előtti zárójelenet, utána egész szünetben a színpadot szárítgatták. Ugyanezt az ötletet kissé átalakítva (tánckar + főszereplők és sok szines esernyő) az előadás végén is felhasználták és az első sorokban ülő nézők ugyanúgy megkapták a magukét. Nagyon vicces volt.
Ezen az oldalon:
http://www.palacetheatrelondon.org/singin-in-the-rain/ középtájon van egy hivatalos videó és ha azt megnézi az ember, akkor előjön még pár, köztük van az esős jelenet is a vízrugdosással. Érdemes megnézni, mert végigmutatják a számot. :) /Vigyázat, több videó van, nem mindig jön elő az esős jelenet./
Vacsira éppen hazaértem Z-ékhoz.
 |
| A Palace Theatre előadás után |
