Kirándulás Zadarba

2014.08.12.

Az első éjszaka szúnyoginváziója miatt másnap első dolgunk volt szúnyogriasztó után nézni a kisboltban. Mivel ott nem találtunk megfelelő kütyüt, ezért ebédkor elhatároztuk, hogy a dolog fontosságára tekintettel bemegyünk a legközelebbi ismert nagyvárosba (Zadar), ahol szupermarketek is vannak. És ha már ott vagyunk, körül is nézünk.

Kis gondolkodás után úgy döntöttünk, jobb ezt minél hamarabb nyélbe ütni, ezért azonnal elindultunk a déli hőségben. Rossz döntés volt.
Zadar 20 percre van Sveti Petartól és a számomra meglepően nagy város szélén azonnal be is szereztük, amiért mentünk.
Ezután megkerestük az óvárost és a Tengeri Kapun keresztül léptünk be a hangulatos, rendezett, fényes utcaköves régi városrészbe. Az egész óváros nem nagy, ehhez képest elég sok templom van benne, köztük a leghíresebb, a Szent Donatus templom. Egyedi megjelenése miatt nálam is viszi a pálmát, nagy, zömök épület ("Zadar leghíresebb templomát Donát püspök építette a 800-as évek elején. Donát püspök fontos történelmi szerepet játszott Bizánc és a Frank birodalom közti közvetítésben. A 27 m magas bizánci stílusú rotunda  a horvát preromán építészet legszebb emléke."). Nem mentünk be, csak bekukucskáltunk az ajtaján. A templomok mellett különálló harangtornyokat láttunk, mint Olaszországban.
Közvetlenül a Szent Donatus előtt térdigérő római romok találhatók. Ez volt a mértani alapon kialakított római katonai állomáshely fóruma.
Itt már nagyon melegünk volt, a város kövei csak úgy ontották a déli meleget magukból. Még a fagyi sem hozott enyhülést. Kimentünk a pár lépésre lévő tengerpartra, ez az óvárosi félsziget másik oldala. Mi M-val elindultunk a tengeri orgona felé, B az árnyékos fák alatt pihegett. A félsziget csúcsán találtunk egy nagy, kerek, 22 méter átmérőjű valamit a földön, amiről azt feltételeztük, hogy az a tengeri orgona. Füleltünk, de semmit nem hallottunk, illetve a part felől néha megütötte a fülünket valamiféle mély hang nagyon haloványan, de nem tudtuk beazonosítani, hogy honnan jön. Megnézegettük a nagy kék kört, megállapítottuk, hogy valószínűleg forogni is szokott, aztán inkább otthagytuk és nem keresgéltünk tovább. Utólag persze kiderült, hogy nem a tengeri orgonát találtuk meg, hanem a Nap köszöntése c. túristalátványosságot. Szívesen visszamennék egyszer este, mert a Nap köszöntése a napelemeinek köszönhetően este fényjátékot produkál.

"A Nap köszöntése (A Nap emlékműve)
A világhírű tengeri orgona után egy újabb látványossággal bővült Zadar óvárosa. Az építmény a tengeri orgonán is túl, a sétány legvégén található. Tervezője ugyanaz a Nikola Basic, aki a néhány méterrel lejjebb található tengeri orgonát is megálmodta.
Alakja egy 22 m átmérőjű kör. Több mint 300 többrétegű üveglemez és napelem alkotja. A Nap köszöntése alkotás célja, hogy mutassa a természettel való kommunikáció és együttélés fontosságát. Míg a tengeri orgona hangot képez a természet erejéből, addig a Nap köszöntése fények - fényjáték - formájában szimbolizálja a természet fontosságát és erejét.
Nappal a napelemek magukba szívják a nap energiáját, ami sötétedés után látványos fényjáték keretében ad ki magából. A látványos fényjátékon túl elektromos energiát is termel az alkotás, melyet a fogyasztók felé továbbít. Gyakorlatilag nemcsak a fényjátékra jutó energiát képes megtermelni, de az egész partvidék ezt a bioenergiát használja. Ez a bioenergia háromszor olcsóbb, mint a hagyományosan előállított mesterséges energia.
Érdekes egybeesés, mivel egyesek szerint itt Zadarban van a világ legszebb naplementéje. Valóban csodálatos látvány, ahogy a nyári nap szép hossza eltűnik a szemben található Ugljan sziget mögött. Ahogy leereszkedik a nap, egészen vörös színben világítja be az Ugljan sziget mögötti szigetvilág megannyi aprócska és nagyobb szigeteit. A naplemente közben hosszan hallgathatjuk a Tengeri orgona morajló hangját, majd a Nap köszöntése fényjátékait tekinthetjük meg."

A nap nagy tanulsága volt, hogy déli melegben semmi értelme városnézésre indulni.
Visszatérve a szúnyogproblémánkra, a háziasszonyunk is adott még aznap szúnyogriasztó kütyüket és bele való tablettákat, úgyhogy triplán is be lettünk biztosítva. Később pedig, amikor felfedeztük, hogy több kisbolt is van a környéken, egy másikban kütyüt is lehetett kapni. Mindegy, én azért örülök, hogy láttam Zadart, a nagy meleg ellenére is.

A Szt Donatus és a fórum maradéka

A zadari egyetem épülete a parton

Ennek a szuvenírárudának az az érdekessége,
hogy egy üres templomban kapott helyet.

A Nap köszöntése

A Szt Anasztázia székesegyház, itt nem látszik a hatalmas harangtornya

Újra a Szt Donatus, mellette a Szt Anasztázia harangtornya

A Szt Mária templom a fórum másik oldalán

Én ezt egy szárnyas oroszlánnak néztem, de lehet, hogy tévedek...

Sveti Petar - vacsoráink házon kívül

2014.08.11-19 

Horvátországban sok helyen sütnek malacot az út mellett az éttermek. Ezt sajnos nem sikerült megkóstolnunk. Az pedig igen elgondolkodtató, hogy egy tenger menti országban miért a hal a legdrágább étel az étlapon...

Pansion Danilo

Első este találtunk rá egy étteremre a parti sétánk során, ahol ugyan csak söröztünk egyet, de szimpatikus helynek tűnt. A fedett terasz tetőgerendái között fecskék fészkeltek. Az asztaloktól közvetlenül a tengerre láttunk rá, éppen ment le a nap.

Szóba jött, hogy itt legyen a búcsúvacsi, de végül mást választottunk, mert másodszor többet számoltak ugyanazért a sörért és ezt zokon vettük.

Restaurant FER

Ez is a parton van, egy magaslaton, nagyon jó elhelyezkedésű étterem. Az ételei viszont csapnivalóak, legalábbis amit mi kértünk. A csevap tuti, hogy fagyasztott bolti étel volt. Nem ugrik be, hogy M mit evett, de az sem volt valami nagy szám.

A képeket a facebookról  szedtem le. A második képen pont a mi strandunk látszik:

100méteres

Mi hívtuk így, mert kb. ennyire volt a szállásunktól a Jadranska magistrala (főút) mentén. Az igazi neve:  Buffet Marin. A nevével ellentétben viszonylag nagy étterem. Kellemes hely, rálátással egy olajfaligetre. Kedves, udvarias pincérek. A bolognai spagettijük és a bécsi szeletük viszont felejthető. 

Mivel Sv. Petarban nem tengenek túl az éttermek, a búcsúvacsoránkat is ide terveztük. Nem bántuk meg, a második kör jobban sikerült az elsőnél. B saslikot evett, M csevapot (ami jóval finomabb volt a FER éttereminél), én pedig egy vegyes grill tálat (mixed grill). Az én kajámhoz hárman kellettünk, hogy elfogyjon, mert mindenből volt benne egy szelet, még felsorolni is sok:  sült máj, sült csirkemell, egy darab csevap, egy rúd saslik, egy szelet sült karaj, egy sült virsli. Emberes nagy adag volt. Az étlapon nem volt savanyúság, csak nagy salátatálak, de a kedvemért összedobtak egy kis paradicsomsalátát.
A képek a Google maps-ből valók, 2011-es felvételek, de a malacsütő most is így áll ott:

Sveti Petar - a part

2014.08.11-19 

Mint említettem, a tengerpart kb. 20 méterre volt a szállásunktól. A teraszról éppen a levezető útra láttunk rá.

A part egy külön szám volt. Apróköves tengerpart volt, de a víz mellett betonjárda lett kiépítve, így a legtöbb helyen lépcsőkön lehetett bemenni a vízbe, vagy fejest ugorva, mert már a partnál sok helyen elég mély volt hozzá a víz. A beton járdákhoz természetes nagy kövek támaszkodtak a víz felőli oldalon. Több helyen a parti apró kövecsek a vízben is folytatódtak, szerintem azt direkt töltötték fel a gyerekek számára. Kicsit arrébb egész kis medencéket alakítottak hasonlóképpen ki, ahol nem csak a víz volt nagyon sekély, de a hullámzást is csökkentette a nyílt víz felőli oldalon kialakított kőgát. Néhány kisebb kikötő is volt éppen ott, ahol az apartmantól leértünk a partra.

A parti növényzet is igen változatos volt. Voltak fügefák, melyekről potyogott lefelé a sok érett füge. Egy idő után enyhe cefreszag lengte be a környéket. Voltak leánderek, nagy fává nőtt tamariszkuszok és kisebb selyemakácok, meg mindenféle virágzó bokor és egynyári virág is. Sokfelé láttunk hatalmas virágzó rozmaringbokrokat. A kisebb fák alatt meg lehetett húzódni az erős napsütésben. Elég sok köztéri pad volt felállítva a part mentén.

Rettenetesen értékeltem, hogy a parton nem volt egyetlenegy árus sem. Semmilyen.

Sokszor volt Gerald Durrell-es fílingem, amikor egy kis motoros dereglye pöfögött el előttünk, vagy B-vel lestük a partról a tiszta vízben a halrajokat és a köveken sütkérező rákokat. Vagy amikor M-val elsétáltunk a parton az egyik irányba és a csigás, lyukacsos köveket, a partra vetődött szivacsot vizsgálgattuk.
Hála a cheap side-nak, ritkán vetődött erre modern, vizet hasító és hangos Jet Ski, amit nagyon utálok. Még a felfújható motoros csónakok sem száguldoztak túl sokat, inkább csak lassan járatták a motort. Bár az nagyon nem tetszett, hogy nem figyelik, ki van előttük a vízben, amikor a part közelében furikáztak.
Az emberek nem lógtak egymás szájába, volt bőven hely az ejtőzésre.
A part mentén nem csak régi házakból átalakított apartmanokat, hanem meglehetős hosszan kempinget is láttunk, amelyeknek a vízközeli sátraiból igazi panoráma nyílt a tenger és a szemben levő Pasman-sziget felé. Arrébb jómódú, csicsásabb apartmanok és magánházak is voltak azért.

Első este a parton:

A mi helyünk:

Védett medence:

***

Sveti Petar - a szállás

2014.08.11-19

Ez a leírás kicsit rendhagyó lesz a többihez képest, mert nem teljesen időrendben számolok majd be a nyaralás történetéről, mivel nem is emlékszem pontosan, mikor mi volt. 

Hárman indultunk útnak, nők, azzal az elhatározással, hogy jól kipihenjük magunkat a tengerparton. Csak az irányt lőttük be előre, úgy terveztük, hogy Zadar környékén keresünk magunknak szállást.

Délután fél 5 körül érhettük el Zadart, onnan csorogtunk lefelé déli irányba. Talán a második megállásunk lehetett és a harmadik falu, és már meg is találtuk, amit kerestünk. Akkor még nem is voltunk vele tisztában, hogy mennyire klassz helyet találtunk.

Ezen a szakaszon a műút egészen közel van a parthoz. Az út és a tengerpart között búvik meg a kis falu, Sveti Petar (Szent Péter) legrégebbi része, amit B csak egyszerűen "cheap side"-nak nevezett, ez aztán rajta is ragadt. A kis kőházak egymás hegyén-hátán állnak, és a legtöbbjük remekül fel van újítva. Mi az úthoz legközelebb eső épület első emeleti apartmanjában laktunk, de így sem voltunk messzebb a víztől 20-30 méternél. Inkább 20. Ez nagyon jól jött, a nap bármely időpontjában felszaladgálhattunk az apartmanba, ha valamire szükségünk volt.

Ami az előnye, az egyben a hátránya is volt a remek apartmanunknak. A parti műúton elég nagy forgalom volt éjszaka is. A zaj megnehezítette az éjszakai nyugalmat, mivel az apartmanban nem volt légkondícionálás. Hiába szereltek fel zajszűrő ablakokat, a meleg miatt tárva-nyitva kellett hagynunk őket. Főleg az első éjszaka volt nyugtalan emiatt, később mindenki úgy védekezett, ahogy tudott, én például áldottam az eszemet, hogy nem hagytam otthon a füldugóimat. De később az éjszakai meleg is alábbhagyott, kicsit beljebb lehetett hajtani az ablakokat. A melegen és a zajon kívül első éjszaka B és M életét a szúnyogok is megkeserítették. Ebből én nem érzékeltem semmit, csak másnap láttam a lábamon egy jó pár csípést, de szerintem az nem szúnyog volt, hanem pók. Másnap beszereztünk szúnyogriasztó kütyüket is, ez a probléma is meg lett oldva, több pókcsípésem sem lett.

A felsorolt kellemetlenségek nem tudták kedvünket szegni. Ez a mi kis cheap side-unk annyira a mi igényeinknek megfelelő volt. 

Az apartmanunk szép tiszta és elég jól felszerelt volt. B és M a hálószobában aludtak, én a "nappaliban" aludtam, ami egyben a konyha is volt. Mivel én késő fekvő vagyok, ez nekem így nagyon is megfelelt. Asztal székekkel nem csak a konyhában volt, hanem a saját teraszunkon is, ahonnan ráláttunk a tengerre és a környező épületek apartmanjainak életére. Főleg kisgyerekes lengyel és szlovák családok laktak a környékünkön, de sok horvátot, szlovént is láttunk. Kora reggel fekete ruhás, fejkendős néni söprögette a járdát, egy másik a tengerpartról hordta vödörben a vizet (nem tudom, azzal mit kezdett). A söprögetős néni az egyik apartmanház tulajdonosa lehetett, mert állandóan ott tett-vett reggel az udvarban és a környékén. Leszedte az érett paradicsomot és lecsipkedte az elszáradt virágokat is.

A bácsi meg egész nap az ajtajuk előtt üldögélt, mindent és mindenkit jól megfigyelt. Nekünk is rögtön a kezdetektől mindig köszönt, még a teraszra is felköszönt, ha látta, hogy ott vagyunk.
A mi háziasszonyunk egy fiatal nő volt, Daniella. Egyik este egy doboz friss fügét találtunk az asztalunkon, azt tőle kaptuk.

Körben mindenhol rengeteg virág volt, nyíltak a leánderek, illatoztak a szegfűk a kőfalakon. Mindenféle pozsgás növény, babér vett körül minket.

Mi viszonylag korán keltünk, fél 7 - 7 körül. Kényelmesen megreggeliztünk a teraszon. Friss kenyeret szemben, az út túloldalán vettünk a boltban, minden egyebet itthonról vittünk, vagy ami hiányzott esetleg, azt az elég sűrűn álló boltok valamelyikében tudtuk beszerezni. Ezután levonultunk a tengerpartra és az időt főleg olvasással, heverészéssel, néha szunyókálással töltöttük. 11-12 körül felmentünk az apartmanba. B ötlete alapján az ebéd mindig valamilyen saláta lett, főbb összetevők: paprika, paradicsom, uborka, amit hol olajos hallal, hol sajttal, főtt tojással kombináltunk. Aztán jött a szieszta, majd 4-5 óra körül újra a tengerpart. A vacsorát vagy a teraszon költöttük el, vagy néhányszor elmentünk egy közeli étterembe, de ezekről egy másik bejegyzésben fogok beszámolni.

Balra a konyharész, jobbra a fekhelyem és a benti asztal.
Hátam mögött egy kis folyosóról nyílt a hálószoba és a fürdő.
Reggeli rendetlenség. A bejárati ajtó a teraszra nyílt, ahol ettünk
és innen volt rálátás a tengerre is.

Kilátás balra a teraszról. Jól látszanak a kőfalakkal kialakított udvarok,
a szomszéd ház alsó terasza velünk nagyjából egy vonalban (feljebb is volt egy)
és a mi lépcsőnk. Jobbra a vízhez levezető út,
ahol az előző képeken a nénik ügyködtek. Alattunk egy üres apartman állt,
amit aztán pár nappal ezelőtt egy szlovén család vett ki.

Kilátás a teraszról jobbra. Ebben a házban laknak (most is)
a sokgyerekes lengyelek és szlovákok.
A parkolással sem volt gond, a szimbiózisban élő szállásadók
ezt is felosztották egymás között, akárcsak a többi területet.