Hajókirándulás a Kornati Nemzeti Parkba 1. rész

Másnap korán keltünk, nehogy lemaradjunk a hajókirándulásról. A hajónk a 10 km-rel odébb levő Biogradban várt ránk. 

Biogradban zajlott az élet, ilyenkor látszik, hogy helyi emberek is élnek a tengerparton, mindenki tette a dolgát, sietett a munkába. Minden úgy történt, ahogy az utazási irodai kedves nő elmondta. Sikerült parkolóhelyet találnunk egészen közel a kikötőhöz. Én elmentem napi parkolójegyet venni, majd megkerestük a kis piros katamaránunkat, amely pontosan ott várt ránk, ahol ígérték. Mondanom sem kell, az elsők között voltunk, akik odaértek.

Danka, a piros katamarán.
Ez az elülső fedélzet, mögötte a kormányfülke.

Lassan gyülekezett a többi utastárs is, sok család kisgyerekekkel. A hajó személyzete pakolta be a friss reggelinekvalót a hajó belsejébe. Ante, a kapitány, mindenen rajta tartotta a szemét. Beszálláskor mindenkit besegítettek a hajóba. Később a fiatal srác, akit mi hajósinasnak néztünk, jól kikapott a kapitánytól, mert nem volt ott a késő utasok beszállásánál. 

Mi az alsó fedett részben foglaltunk helyet, ahol asztalok is voltak. Az, hogy "fedett" csak a tetőre vonatkozik, mert oldalt nyitott volt ez a rész is. Efölött volt a felső fedélzet, amit sokkal jobban ért a nap, de a szél is és itt volt a kormányfülke is. A kormányfülke előtt még volt egy elülső fedélzet is a hajó elején. Más hajókon ezt az elülső fedélzetet nem szokták átengedni az utasoknak, de itt oda is szabad volt a kijárás. A vicces az volt, hogy ide csak a kormányfülkén keresztül lehetett kimászni egy nem is olyan veszélytelen oldalsó lépcsőn keresztül, de ez láthatóan nem zavarta a személyzetet. M majdnem az egész utat itt töltötte, ahonnan legjobban lehetett követni, hogy merre is tartunk. Mi B-vel alul maradtunk, csak néha tettünk egy kört a katamaránon.

Ez így elmondva egész komoly nagy hajónak tűnik, pedig nem volt az. 

8:30-kor indultunk Biogradból. A kapitány több nyelven kihirdette, hogy nemsokára megállunk Pakoštane-ban további utasokat felvenni. Kicsit megrettentünk, amikor a következő kikötőben megláttunk egy csomó embert, ezek mind ide akarnak felszállni?

Apró sziget kápolnával Pakoštane-val szemben

És elkezdtek beszállni. Nem tudom, hogy csinálták, de egyszercsak elosztlott a sok ember a hajón. 

Jött egy terhes kismama babakocsival és egy kisgyerekkel, akit később a kormányfülkében láttam heverni a lócán. Lassan kiderült, hogy Ante kapitány elhozta a családját is. Beszállt egy magyar család is két kislánnyal.

Amikor mindenki elhelyezkedett, köszöntés következett több nyelven, majd kaptunk páleszt, hogy koccintani tudjunk. (Juteszembe, előre tisztáztam az utazási irodában, hogy ugye, nem lesznek hülye játékok a hajón?? megnyugtattak, hogy nem.) Ásványvíz, üdítő és bor ki volt rakva, mindenki annyit fogyasztott, amennyire szüksége volt. Ezután jött a reggeli szendvics.

Hajósinas a pult mögött

A kapitány köszönti a vendégeket

Közben már bent jártunk a szigetek között a sötétkék tengeren. Ante elmagyarázta egy nagy térképen, hogy merre fogunk menni és adott egy magyar nyelvű könyvet, amelyben részletesen minden le volt írva a Kornati Nemzeti Parkról. Sajnos a végigolvasáshoz sok lett volna, de így is rengeteg mindent megtudtunk belőle. Abban bíztam, hogy majd megtalálom a neten ugyanezt a kiadványt, de egyelőre sehol nem lelem.

Megtudtuk, hogy a Kornati szigetvilág eredetileg nem volt ennyire kopár. A szigetek faállományát évszázadokkal ezelőtt kitermelték és elvitték Velencébe. A maradék növényzetet pedig a kecskék és birkák emésztették fel. A szigeteken nincsen édesvíz és jelenleg is magánkézben vannak. A kisebb szigeteknek általában egy tulajdonosuk van, a nagyobbaknak több. Ezért a nagyobbakat valahogy fel kellett osztani. Erre szolgáltak a szárazon rakott kőkerítések, amelyek jópofán a legtöbb szigeten tengerparttól tengerpartig húzódnak, vagyis kettészelik a szigetet. Azt olvastam a könyvben, hogy a kerítésnek 3 követelménynek kell megfelelnie. Ebből egyet elfelejtettem, a másik kettő: 

- legyen olyan magas, hogy egy birka ne tudja átugrani,

- legyen olyan erős, hogy a természeti erőknek ellent tudjon állni.

A szigeteknek nincs állandó lakosságuk és csak néhány öbölben látni egy-egy épületet. A szigetekre lépni - tudomásom szerint - csak engedéllyel lehet. Ez nyilván nem a szervezett kirándulókra vonatkozik, mint mi, hanem az olyan szerencsésekre, akik saját szakállukra vitorlázgatnak fel-alá a nemzeti parkban.

Érdekes "kerteket" láttunk egynémelyik szigeten. Szabályos alakú, kőkerítéssel körberakott négyzetek, ezeken belül sűrűn ültetve olajfák. Érdekes kontrasztot alkotott a kertek zöldje a környező kopársággal.

Kőkerítéssel körülölelt "kert". Itt nincs sok fa benne.

Soha nem voltunk egyedül a vizen, kirándulóhajók,
vitorlások, gazdag yachtok között navigáltunk.

Itt kezdődik az egyik kőkerítés...

... és itt folytatódik (alul a fák vonala fölött).
Két másik pedig fent szeli át a szigetet.

Villámügyintézés Sveti Filip i Jakovban

Egész héten azt tervezgettük, hogy el kellene menni a Krka vízeséshez. Aztán valahogy felvetődött a Kornati hajókirándulás ötlete is, talán B agyából pattant ki. Mivel internetünk nem volt, az informálódás és ügyintézés miatt pedig utaznunk kellett volna, ezért lemondtunk a kirándulásokról és a parti henyélést céloztuk meg elfoglaltságnak a maradék napokra.

A Krkáról teljesen lemondtunk, de a Kornati hajókirándulás csak ott motoszkált bennünk. Felkerestük a falu egyetlen információs irodáját, ami egyébként az iskola épületében székelt, hátha tudnak valamit mondani.  Annyit sikerült megtudnunk, hogy legközelebb az 5 km-re levő Sveti Filip i Jakov nevű városkában foglalkoznak szervezéssel.

B-vel felkerekedtünk és déli meleg ide vagy oda, adtunk még egy esélyt a hajókirándulásnak.

Sveti Filip i Jakov (SFJ-nek rövidítem, mert túl hosszú a neve...) barátságos, családias üdülőváros. Itt azért már van centrum, vannak parkolók, szuvenírárusok, igazi kikötő. (Szemben a mi kedves kis porfészkünkkel, ahol hálisten ilyenek nem voltak, bár SFJ még így is megütötte a mércét.. :) 

Lesétáltunk a kikötőbe, ahol azonnal megláttuk a hajókirándulás hirdetését. A túristairodában azonban már nem tudtak helyet biztosítani a másnapi kiirándulásra. Annyi ötletük volt, hogy este 6-tól próbálkozzunk a kikötőben a hajóknál, hátha.

Addig már nem akartunk várni, lemondtunk a hajókázásról. Kicsit még sétálgattunk, nézegettük a hajóhirdetéseket, aztán úgy terveztük, hogy hazamegyünk. Utunkba akadt a központi túristainformáció, inkább csak érdekelt, hogy mit tudnak mondani. Ajánlottak másik 3 irodát. Az egyik útbaesett a kocsi felé, nézegettük a kirakatát, meg azt, hogy fél óráig még zárva van, szieszta.

Egyszercsak megjelent egy fiatal nő, kirakta az OPEN táblát (idő előtt) és kinyitotta az ajtót. És attól kezdve ment minden, mint a karikacsapás.

Van másnapra Kornati hajókirándulás? Már kérdezte is telón a kapitányt, VAN! 

Megbeszélnénk a 3. társunkkal, nem fogy el a hely? NEM, van elég.

Lehet itt pénzt váltani? LEHET!

Mi a teendőnk? Miből áll a program? Nagyon kedvesen és nagyon részletesen MINDENt elmagyarázott. Biograd térképet nyomtatott, onnan indul a hajó, a kikötő melyik csücskéből. Hol lehet parkolni, hánykor menjünk oda, napijegyet vegyünk inkább, mert olcsóbb. Ha van még idő, hol igyunk meg egy kávét. Mit kapunk a hajón, milyen ruhát vigyünk, mert a menetszél még a nyári melegben is hűvös. Merre megy a hajó, hol mennyi időt töltünk. Ki a kapitány, mi a telószáma. Satöbbi, satöbbi, türelmesen, vidáman mondta a magáét. Később jött a hasonszőrű helyes, vidám kolléganője. Én még ilyet nem láttam, pedig eleget dolgoztam az idegenforgalomban.

SFJ városkája nem hazudtolta meg az első benyomást.

Megtaláltam a neten az irodát, ahol mindezt intéztük, megérdemlik, hogy ide is kirakjam az elérhetőségüket és a két képet, amit találtam. Sajnos én nem készítettem róluk fotót.

Travel agency *Agena* 
Rogovski pristan 8
23207 Sv. Filip i Jakov
HRVATSKA
http://www.agena-tours.hr/

Kirándulás Šibenikbe

Šibenik esetében már okosabbak voltunk, később indultunk, nem a nagy déli hőségben. Az út a mi kis falunktól kb. 1 óra hosszat tartott. Kis keresgélés után végül egy egész jó helyen, a kompkikötőnél találtunk egy őrzött parkolót, ami a látszat ellenére nem is volt olyan messze az óvárostól. 

Šibenikben kivételesen nincsenek római romok, ahogy a legtöbb dalmát város ilyesmivel is büszkélkedhet. 1991-ben, Horvátország megalakulásakor nagy harcok dúltak, ennek következtében jelentős sérüléseket szenvedett a város, erre utaló jeleket szerencsére már nem sikerült felfedeznünk.

A šibeniki óváros nagy és nagyon szép. Engem állandóan Velencére emlékeztetett a szűk sikátoraival, a szárnyas oroszlánjaival, díszes homlokzataival. Ez persze nem véletlen, hiszen Velence többször is fennhatósága alá vonta Šibeniket a múltban. Láttunk stílusában régies, de újnak tűnő kőfaragványokat a kapuk fölött. Lehet, hogy nem így van, de én azt feltételezem, hogy ezek a legutóbbi háborúban megsérült vagy elpusztult díszítések lehettek, amiket gondos munkával állítottak helyre az eredeti alapján. Talán ez volt az egyetlen dolog, ami eszembe juttatta a rombolást, amit a város nem is olyan régen elszenvedett.

A Szent Ferenc templom és kolostor udvara

Középkori mediterrán kert az óváros szívében

Temető az óváros tetején,
a Szent Mihály erőd mellett (ahova nem mentünk be)

Kolostorcserép és ablak

Grotto a ferences Sv Lovre templom tövében:
egy lourdes-i barlang mintájára épült,
ahol Szűz Mária 1858-ban megjelent egy helyi leányzónak.

A Világörökség részét képező Szent Jakab székesegyházhoz
ereszkedünk le az óváros felől.

A Szent Jakab székesegyház  nagy várakozással töltött el minket, ehhez képest kicsit csalódtunk. Nem a látnivalók, hanem a látnivalók hiánya miatt, ugyanis a székesegyházban szinte minden le volt takarva, fel volt állványozva. Hiába kaptunk részletes, magyar nyelvű ismertetőt, ha egyszer nem tudtuk megnézni a felsoroltakat. Amit láttunk és tetszett, az a következő két dolog volt:
- A keresztelő kápolna az alagsorban, Juraj Dalmatinac alkotása, mint oly sokminden szerte Dalmáciában. Többek közt a székesegyhéz maga is főleg az ő nevéhez fűződik. Annyiban kiemelendő ez itt, mert a keresztelő kápolna egyes tárgyait, pl. a keresztelőmedencét Dalmatinac sajátkezűleg faragta. A keresztelő kápolnában nem folynak munkálatok, hálisten. Nem lehetett fotózni, de azóta láttam (vakus) képeket róla, amelyek egyáltalán nem emlékeztettek arra az élményre, amit ott kaptam. Valószínűleg a megvilágítása volt annyira szerencsés, hogy rögzülni tudott a retinámon.
A kapott magyar nyelvű ismertető így ír róla:
"A horvát szakrális művészet drágakövét, a keresztelőkápolnát a helyi születésű Juraj Matejev Dalmatinac tervezte és kivitelezte az 1440-es években. Mesterien kihasználva a lejtős terep adottságait, a déli szentély alá helyezte a lóhere alakú keresztelőkápolnát. Az építés során újszerű összeillesztési megoldást alkalmazott, melynek köszönhetően a keresztelőkápolna boltozatásnak elemei egyben a déli szentély padlózatát is alkotják. Ugyanezt a módszert alkalmazva építi meg később Nikola Firentinac a kupolát.
A keresztelőkápolna teljes felső részét csipkeszerűen Juraj kőfaragványai díszítik, amely a giccses késő gótikus stílust az új, antik által ihletett reneszánsz formákkal ötvözi. Szobrai és angyal-domborművei, beleértve az északi homlokzaton találhatókat, melyek vallásos feliratú pergamen papírt tartanak, tele vannak gyermeki játékossággal és derűvel - a horvátországi reneszánsz első szobrainak tekinthetők.
A bordás fésűkagylókkal fedett (Szent Jakab kagyló) sekély fülkék fölött gótikus kőcsipkék találhatók, közöttük baldachinokkal, melyekből kettő még megőrizte az ószövetség alakjainak szobrait: Krisztus ősét, Dávid királyt és Simeont. A baldachinok a boltövekben folytatódnak, melyek a kupola a zárókőben hullámokban összefonódó bordáját alkotják. A zárókő az Atyaisten markáns képét ábrázolja, aki körbevéve az angyalok kórusával, a Szent Lélek galambjával együtt leszáll a Mennyekből, hogy részt vegyen a Fia megkeresztelésén - valójában minden új gyermek keresztelkedésén, aki így csatlakozik a hívők közösségéhez. Ez a jelkép olyan erőteljesen van itt jelen, mint sehol máshol az európai szobrászatban.
A keresztelőkút, az egész kompozíció központja, pirosas színű rab-i breccsából (törmelékkőből) készült, melyet Juraj 3 puttó angyalkája tart természetes és nyugalmat sugárzó pózban, egymásnak támaszkodva.
A keresztelőkápolnát a nemrégiben elvégzett megőrző munkálatok során aprólékosan megtisztították az évszázadok során lerakódott szennyeződéstől és füsttől."
- A másik műtárgy a keresztelőkápolna mögött, eléggé eldugott helyen áll, ez Szent Péter reneszánsz faszobra. Lehet, hogy a restaurálási munkálatok befejezése után majd közelről is meg lehet nézni, most nem lehetett.

Utcai zenészek a Szent Jakab melletti téren,
Juraj Dalmatinac szobra (nem látszik) mellett.

Ez a tekintélyes, déli erőt sugárzó, kávéháznak tűnő épület
az ernyők mögött maga a Városháza.
Kár, hogy erre csak utólag jöttem rá, mindjárt más szemmel
(és objektívvel) néztem volna az épületre.
Ez is a Szent Jakab mellett található.

Juraj Dalmatinac szobra

Mobiltelefonos képek:

Kirándulás Zadarba

2014.08.12.

Az első éjszaka szúnyoginváziója miatt másnap első dolgunk volt szúnyogriasztó után nézni a kisboltban. Mivel ott nem találtunk megfelelő kütyüt, ezért ebédkor elhatároztuk, hogy a dolog fontosságára tekintettel bemegyünk a legközelebbi ismert nagyvárosba (Zadar), ahol szupermarketek is vannak. És ha már ott vagyunk, körül is nézünk.

Kis gondolkodás után úgy döntöttünk, jobb ezt minél hamarabb nyélbe ütni, ezért azonnal elindultunk a déli hőségben. Rossz döntés volt.
Zadar 20 percre van Sveti Petartól és a számomra meglepően nagy város szélén azonnal be is szereztük, amiért mentünk.
Ezután megkerestük az óvárost és a Tengeri Kapun keresztül léptünk be a hangulatos, rendezett, fényes utcaköves régi városrészbe. Az egész óváros nem nagy, ehhez képest elég sok templom van benne, köztük a leghíresebb, a Szent Donatus templom. Egyedi megjelenése miatt nálam is viszi a pálmát, nagy, zömök épület ("Zadar leghíresebb templomát Donát püspök építette a 800-as évek elején. Donát püspök fontos történelmi szerepet játszott Bizánc és a Frank birodalom közti közvetítésben. A 27 m magas bizánci stílusú rotunda  a horvát preromán építészet legszebb emléke."). Nem mentünk be, csak bekukucskáltunk az ajtaján. A templomok mellett különálló harangtornyokat láttunk, mint Olaszországban.
Közvetlenül a Szent Donatus előtt térdigérő római romok találhatók. Ez volt a mértani alapon kialakított római katonai állomáshely fóruma.
Itt már nagyon melegünk volt, a város kövei csak úgy ontották a déli meleget magukból. Még a fagyi sem hozott enyhülést. Kimentünk a pár lépésre lévő tengerpartra, ez az óvárosi félsziget másik oldala. Mi M-val elindultunk a tengeri orgona felé, B az árnyékos fák alatt pihegett. A félsziget csúcsán találtunk egy nagy, kerek, 22 méter átmérőjű valamit a földön, amiről azt feltételeztük, hogy az a tengeri orgona. Füleltünk, de semmit nem hallottunk, illetve a part felől néha megütötte a fülünket valamiféle mély hang nagyon haloványan, de nem tudtuk beazonosítani, hogy honnan jön. Megnézegettük a nagy kék kört, megállapítottuk, hogy valószínűleg forogni is szokott, aztán inkább otthagytuk és nem keresgéltünk tovább. Utólag persze kiderült, hogy nem a tengeri orgonát találtuk meg, hanem a Nap köszöntése c. túristalátványosságot. Szívesen visszamennék egyszer este, mert a Nap köszöntése a napelemeinek köszönhetően este fényjátékot produkál.

"A Nap köszöntése (A Nap emlékműve)
A világhírű tengeri orgona után egy újabb látványossággal bővült Zadar óvárosa. Az építmény a tengeri orgonán is túl, a sétány legvégén található. Tervezője ugyanaz a Nikola Basic, aki a néhány méterrel lejjebb található tengeri orgonát is megálmodta.
Alakja egy 22 m átmérőjű kör. Több mint 300 többrétegű üveglemez és napelem alkotja. A Nap köszöntése alkotás célja, hogy mutassa a természettel való kommunikáció és együttélés fontosságát. Míg a tengeri orgona hangot képez a természet erejéből, addig a Nap köszöntése fények - fényjáték - formájában szimbolizálja a természet fontosságát és erejét.
Nappal a napelemek magukba szívják a nap energiáját, ami sötétedés után látványos fényjáték keretében ad ki magából. A látványos fényjátékon túl elektromos energiát is termel az alkotás, melyet a fogyasztók felé továbbít. Gyakorlatilag nemcsak a fényjátékra jutó energiát képes megtermelni, de az egész partvidék ezt a bioenergiát használja. Ez a bioenergia háromszor olcsóbb, mint a hagyományosan előállított mesterséges energia.
Érdekes egybeesés, mivel egyesek szerint itt Zadarban van a világ legszebb naplementéje. Valóban csodálatos látvány, ahogy a nyári nap szép hossza eltűnik a szemben található Ugljan sziget mögött. Ahogy leereszkedik a nap, egészen vörös színben világítja be az Ugljan sziget mögötti szigetvilág megannyi aprócska és nagyobb szigeteit. A naplemente közben hosszan hallgathatjuk a Tengeri orgona morajló hangját, majd a Nap köszöntése fényjátékait tekinthetjük meg."

A nap nagy tanulsága volt, hogy déli melegben semmi értelme városnézésre indulni.
Visszatérve a szúnyogproblémánkra, a háziasszonyunk is adott még aznap szúnyogriasztó kütyüket és bele való tablettákat, úgyhogy triplán is be lettünk biztosítva. Később pedig, amikor felfedeztük, hogy több kisbolt is van a környéken, egy másikban kütyüt is lehetett kapni. Mindegy, én azért örülök, hogy láttam Zadart, a nagy meleg ellenére is.

A Szt Donatus és a fórum maradéka

A zadari egyetem épülete a parton

Ennek a szuvenírárudának az az érdekessége,
hogy egy üres templomban kapott helyet.

A Nap köszöntése

A Szt Anasztázia székesegyház, itt nem látszik a hatalmas harangtornya

Újra a Szt Donatus, mellette a Szt Anasztázia harangtornya

A Szt Mária templom a fórum másik oldalán

Én ezt egy szárnyas oroszlánnak néztem, de lehet, hogy tévedek...