Róma 2024, 3. nap

15588 lépés

Időjárás

Az időjárásról még nem ejtettem szót. Hónapokig figyeltük és tárgyaltuk előtte, hogy milyen ruhákat vigyünk, milyen lesz az időjárás Rómában. Nos, sokkal melegebb volt, mint vártuk, egy vékony póló, térdnadrág és szandál lett volna az ideális viselet. Végig napos, nagyon kellemesen meleg idő volt, egyedül reggelente volt picit csípős, de azt is ki lehetett védeni egy vékony plusz réteggel, ami később elfért a hátiban és még a vállunkat sem húzta. A hosszú nadrág még elment, de a zárt cipőbe belefülledt a lábunk. 

Ezen a reggelen a szálláson nyammogtam el a vásárolt pizzám felét, R nem reggelizett. A jó olasz eszpresszót már útközben dobtam be valamelyik kávézóban a környéken. 

A Campo de' Fiorira igyekeztünk. A buszról a Ponte Sistónál szálltunk le a Tevere partján. Rögtön elbűvölt a környezet, vad fotózásba fogtunk. Amerre néztünk, mindenfelé hangulatos kis utcákat és sikátorokat láttunk, a Tevere partja a híddal pedig csodálatos volt a reggeli napfényben.
Kezdtünk arra is rájönni, hogy érdemes korán indulni, mert ilyenkor még nincs akkora tömeg. Mindenszentek napja volt, családokat láttunk szépen felöltözve, szerintem misére igyekeztek. Ezen a napon több nevezetes templomba sem sikerült bemennünk, vagy legalábbis nem azonnal, valószínűleg az ünnep miatt.
De a séta felejthetetlen volt az ódon házak között.

A Campe de' Fiorin az árusok nyugiban szöszöztek, alig volt még valaki a piacon. Körben a kávézók közül is néhány még csak ébredezett. Mi kiszúrtuk szerintem a legjobbat, igazi romkocsmát, ráadásul ünnepi Halloween köntösben és kiültünk a szélső sorban elhelyezett fotelekbe, ahonnan, mint páholyból, lestük a piaci életet. Kávé, cappucino mellett. Ez a nap is jól indult.

Giordano Bruno fentről szemléli
szótlanul a piaci történéseket.

Ideje volt indulni a Pantheonhoz. Most is a telós Google maps alapján tájékozódtunk. Egyetlen hibája, hogy elég gyorsan lemeríti az akksit. 

Már nem is csodálkoztam, hogy a Pantheon is zárva volt. Kicsit futkorásztunk jegyért (de nem találtuk a kasszát), mert azt mondták, hogy a templom kora délután lesz nyitva. A tér közepi szökőkút persze, hogy körbe volt állványozva.

Jó, akkor menjünk tovább a Piazza Navona felé. Útbaejtettük a Contarelli kápolnát, de a templom zárva volt, azt hiszem, mise miatt. Jó, majd visszajövünk.

Piazza Navona: mindhárom szökőkút ponyvák mögött, a szokásos műanyag borítású ablakokon keresztül leshettük a víz nélküli, ámde felállványozott szökőkutakat.

Még szerencse, hogy olyan sok templom van Rómában, ezekben mindenhol meg lehet pihenni, ha már az utcákon nem kényeztetnek el padokkal.

Körbejártuk a teret, ami messziről sem hasonlított arra a Piazza Navonára, amit én már láttam egyszer. Benéztünk a San Giacomo degli Spagnoli templomba, aztán visszamentünk a San Luigi dei Francesi templomhoz, ahol a Contarelli kápolna van a három Caravaggióval és ahol már kígyózó sor fogadott és a templom már valóban nyitva volt. Észrevettem egy gyanús táblát valami kiírással, meg akartuk kérdezni a sor elején rendezkedő koordinátort, hogy most akkor mi van, mire elkezdett hunyorogva integetni, hogy álljunk be a sor elejére. Pedig nem is kuncsorogni akartunk! De végülis mindegy volt, mert ahogy beértünk, azonnal kiderült, hogy a Contarelli zárva a Caravaggiókkal. 

Hát jó, körbejártunk, aztán kis tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy a Pantheonhoz sem megyünk vissza, inkább folytatjuk a sétát a környéken.

Ez a San Giacomo degli Spagnoli templom a Piazza Navonán

A Teveréhez közeledtünk ismét nagyon hangulatos utcákon keresztül. A partra kiérve azonnal eldöntöttük, hogy most az Angyalvár következik.

Az Angyalvárba a Roma Pass-szal mentünk be 2 másodperc alatt, habár anélkül sem tartott volna sokáig, mert nem volt sor. Nagyon élveztem az ottlétet, igaz, én már voltam itt korábban is. Szerencsére nem volt tömeg, nem is értem, miért. "Pincétől a padlásig" mindent végignéztünk. Volt egy időszakos Marcello Mastroianniról szóló kiállítás korabeli fotókkal. Több képen feltűnik Sophia Loren és Fellini is. Aztán a kilátás, amit nem lehet megunni. Hihetetlen egy város ez a Róma, amerre néz az ember, mindenhol templomtornyok és kupolák láthatók, szinte mintha több lenne a templom, mint a lakóház.
Kerestem a kávézót az emeleten, de csak hűlt helyét találtam. A fölé futtatott lugasszerű vadszőlő unokái viszont még ott voltak. 

Az Angyalvárat a felállványozott Angyalhídon keresztül hagytuk el.

Ezen a napon kora délután ettünk meleget a belváros közepén, egy kellemes utcai étteremben (Ristorante Antica Taverna). A mellettünk levő asztalnál olyan PINSÁ-kat ettek (nem pizza, csak hasonlít), hogy folyt a nyálunk. Én a magam részéről újabb bolognai típusú tésztát rendeltem, R hasonlót, de azt hiszem, lasagne tésztával. Akkor még nem láttuk, hogy mit kapnak a franciák mellettünk. A mienk is nagyon finom volt egyébként. Érdekes, most megnéztem az étlapjukat és már teljesen mást láttam, mint ott a helyszínen.

Ezen a délutánon végre találtunk egy Caravaggiót, amit meg is lehetett nézni! El sem hittem. Alig voltak a Sant'Agostino templomban, de azért mindig akadt valaki, aki bedobta a fémpénzt, hogy bekapcsolja a világítást. 

Caravaggio (Michelangelo Merisi): Loretói Madonna
1604-1606 k., olaj, vászon, 250 × 150 cm
Szent Ágoston Bazilika, Róma

Innentől kezdve csak arra emlékszem, hogy összevissza mászkáltunk, nem találtuk a kinézett buszmegállót, aztán mintha fel is szálltunk volna valamire, de ott kinyomták a belünket (belvárosban életveszély felszállni egy buszra). Valahogy a Largo di Torre Argentina-n kötöttünk ki. Emlékeztem, hogy itt van egy cuki, azt hiszem, végül sikerült is abba beülni és ettünk 1-1 hatalmas tiramisut. 2-2 kiskanalat adtak hozzá, máig sem értem, miért.

Utána valahogy hazaértünk, szerintem ez a buszozás volt római tartózkodásunk mélypontja. Amikor már végre a Termini közelébe értünk, felnyomakodott néhány ellenőr a buszra és valami istentelen erővel végigküzdötték magukat a tömegen, ahelyett, hogy a végállomáson az ajtóhoz álltak volna és úgy ellenőrzik végig a jegyeket leszálláskor.

A tiramisuk úgy eltömítettek, hogy aznap már gondolni sem akartunk evésre. Ivásra viszont annál inkább, úgyhogy kerestünk a közelünkben egy jó kis éttermet és kértünk 2 üveg Peroni sört befejezésnek.