Marseille
Cassis
Itt jóval később világosodik, mint nálunk ugyanebben az időszakban. Hajnalban tök sötétben felébredtem és kinyitottam a spalettát. Hideget érzékeltem és ragyogó csillagos égboltot láttam, pedig a félhold éppen fent volt és a fényében erős árnyékot vetett az ablakom melletti tányérantenna. Reggel teljesen tiszta, ám még mindig igen csípős hideg időre ébredtünk. A nap ezerrel sütött (túl kemény fények), a szél még mindig viharos volt és ez így maradt egész nap.
Kb. egy óra alatt értünk Marseille-be. Aztán még kb. fél óráig tartott a külvárosból bejutni a yachtkikötőig. Marseille nagyon érdekes város, az utcák feketékkel, hosszú ruhás, fátylas arab nőkkel, férfiakkal van tele, franciát alig látni. Volt éppen elég időnk megfigyelni, amíg eljutottunk a kikötőig. A yachtkikötő lenyűgöző, hatalmas!
Leraktuk a kocsit és felsétáltunk a Szent Miklós erődbe (Fort Saint-Nicholas), ahonnan belátni a kikötőt és a partmenti egyéb létesítményeket, valamint a város jó részét.
Olyan szerencsénk volt, egész nap gyönyörű felhők kergették egymást az égen.
Amikor az erődből lejutottunk, muszáj volt keresni egy pisilőhelyet, ami úgy látszik, nem is olyan egyszerű ebben a városban. A parkolóházban be volt zárva a WC, ezért továbbsétáltunk, hogy keressünk egy kajáldát, ahol a kávészükségletünket is ki tudtuk volna elégíteni egyúttal. Kicsit beljebb már biztos lettek volna ilyen helyek, de ahol mi parkoltunk, ott nem voltak. Katáék jöttek a hírrel, hogy itt feljebb egy utcával van egy alkalmas hely. Végül egy retrókocsmaszerűséget találtunk. Nem volna muszáj ezt ilyen részletesen leírni, de olyan rendes volt a tag, akivel itt szóba elegyedtünk, hogy megérdemli. Szóval mint kiderült, zárva vannak, holnap nyitnak, pech! Ámde a pasas kérésünkre teljes természetességgel felajánlotta a klotyóját. És azt is mosolyogva tűrte, hogy néhány megszállott magyar körbefotózza a kocsmáját. Ezek olyan szívmelengető dolgok. Megjegyzem, volt mit fotózni, mert a kocsma a legkülönbözőbb csetreszekkel volt tele.
Innen kocsival felmentünk a Notre Dame de la Garde bazilikához, ami magasan a város fölé emelkedik. Hatalmas templom, ahonnan az egész város és a környező szigetek is láthatók, többek közt az a kicsi sziget, amin If vára található. Itt a bazilikánál mindig fúj a szél. Morten mesélte, hogy amikor mistral van, szabályosan rá lehet feküdni a szélre, olyan erős.
A harangtorony tetején egy kb. 10 méter magas, aranyozott madonna-szobor van, ami messziről látható. Belül a templomban a mennyezetről kisméretű hajók lógnak lefelé, ezek mind fogadalmi ajándékok. A hajók között van két repülőgép is.
Marseille-ből kijutni sem volt egyszerű feladat.
A nap további részét egy Cassis nevű kisebb tengerparti városban töltöttük. Ekkor már kezdett egész jóidő lenni, lekerült a pulcsi rólunk. Megbámultuk a kikötő egyik kis terén pétanque-ozó idős franciákat, nőket-férfiakat vegyesen. Sétáltunk a finom melegben a pasztellszinű házak között, rácsodálkoztunk a csónakok falloszt formázó szines orrdíszére.
Áááááá, nagyon jó volt!
Hazafelé aztán megint át kellett verekedni magunkat Marseille-en. Menet közben be is vásároltunk egy Sparban vacsorára (sült kolbász krumplipürével, friss salátával, amin bazsalikomos olivaöntet volt, citromlé és oregano, 3,5 euro / Kopf).
Marseille-ben van egy nagyon hosszú, az egész város alatt húzódó közúti alagút, ezen haladtunk mi is keresztül, ami nagy élményt jelentett. Olyan volt, mint egy számítógépes játék.
