 |
| Reggel a Temze partján |
Pénteken Brightonba kirándultunk ketten Z-val. A vonat a London Bridge-től ment 9:40-kor, az állomásra csak érvényes jeggyel lehetett belépni. A mi jegyünkkel, amit Z az interneten intézett, csak legkorábban 9:30-ra volt engedélyezve a belépés, ez az én mindent túlbiztosítós énemet kissé zavarta, de erről hamar elfeledkeztem, mert a hátralevő időben így körül tudtunk nézni a környéken a nagy, csilivili modern épületek között, melyek fölé magasodott kedvencem, a Shard. Emlegettük Z-val megint a
hírhedt rókát, "aki" ott tanyázott a Shard tetején, sokat cikkeztek róla. Z mesélte, amikor nagyon csodálkoztam, hogy Londonban nem ritka a róka, éjszaka könnyen beléjük lehet botlani az utcán. És ha már a londoni faunáról beszélünk, ne feledkezzünk meg az egerekről sem. Londonban iszonyú sok egér él, én magam is találkoztam egy egérkével a metrólépcső előterében. Azon meg betegre vihogtam magamat, hogy Z-ék egy korábbi szomszédja nem azért költözött el, mert egér volt a lakásában, hanem mert TÚL SOK egér volt benne. Z-éknál egyébként nincs egér, nem kell megijedni.
 |
| A Shared a sinek mellől |
Elindultunk hát Brightonba a szinte üres vonaton. Egy óra múlva már szálltunk is kifelé az angol melegfővárosban. (A meleg bárokat szivárvánnyal jelölik, innen a heterókat időnként kinézik. :)
A nap éppen sütött, ennek nagyon örültünk, mert nem tudtuk még, hogy ezen a napon az 5percnapsütés-5perceső tipikus időjárásban lesz részünk. Ami egyébként nem mindig baj, mert ennek köszönhetően meglehetős szép fényviszonyok képesek kialakulni.
Azonnal lementünk a partra, a tengerhez. A víz már a tengerpartra merőleges utcában is jól látszott, ahol sétáltunk lefelé. Nagyon izgatottak voltunk, szerintem még Z is, pedig ő már nem egyszer járt errefelé.
A brightoni tengerpart nagy kavicsos. Néhány szép nagy szálloda is itt van a parton, de nincs saját strandjuk, hanem a tengerpart végig bejárható. A parti kis üzletek, amelyek úgy néznek ki a kis szines bejárati ajtajaikkal, mintha sorpincék lennének (tulképp azok is), már jórészt mind be voltak zárva. A parton alig lézengett valaki. A tenger a nap, illetve az időnként eleredő eső függvényében változtatta a szinét, az égen nagy fekete felhők kergették egymást.
 |
| Brighton, első pillantás a tengerre az utca végén |
 |
| Brighton, egy magányos mólószerűség a vízben |
 |
| Brighton |
 |
| Brighton, a Grand Hotel |
 |
| Brighton |
 |
| Brighton |
 |
| Brighton, üzlet a parton |
 |
| Brighton |
Ezután visszamentünk a városba a
Royal Pavilionhoz. Kívülről is már meglepő hagymakupolás külsejével, de belülről... Hát én még ilyen szépet nem láttam. A Pavilion teljes pompájában látható. Minden helyiség teljesen helyre van állítva. Semmi nem hagyományos, hanem gyönyörű, elegáns és egyedi keleties stílusú. (A berendezés egy részét a királynő kölcsönözte a Pavilionnak.) Megy az ember teremről teremre és csak hüledezik. Z kapott egy fejhallgatót és onnan közvetítette a tudnivalókat nekem is. A legfontosabb tudnivalók kis táblákon is olvashatók. Egy kisiskolás csapatot kerülgettünk, mindegyik kezében volt egy ilyen fejhallgatós guide, mint megtudtam, van direkt gyerekeknek szóló ismertető is.
IV. György, akkor még régensherceg, szerette a pompát és jó ízléssel volt megáldva. Nem sajnálta a pénzt a kor legmodernebb berendezéseire sem. Imádott nagy vacsorákat adni, ennek megfelelően gyönyörű és modern konyhája is volt a kastélynak, amire György olyan büszke volt, hogy még a vendégeinek is megmutogatta. A konyhában látható pl. egy önműködő grillcsirke-sütő berendezés is (XIX. szd. eleje!).
Szóval teljesen elaléltunk attól, amit láttunk, Z is most volt itt először. Meg is beszéltük, hogy ezt M-nak is látnia kell. Sajnos fotózni nem lehetett. (Egyszerűen nem találok a neten olyan képeket, amik visszaadnák azoknak a termeknek a szépségét, amiket láttunk.)
A Pavilionban van egy időszakos kiállítás az elfeledett hercegnőről (
Charlotte, the Forgotten Princess). Charlotte IV. György egyetlen gyermeke volt, aki a trón várományosa lett volna, ha nem hal meg 21 éves korában. Nagy népszerűségnek örvendett, halála sokkolóan hatott a közvéleményre. Személyét párhuzamba szokták állítani Dianával, mert hasonlóan kedvelték és gyászolták, mint Dianát. Érdekesség, hogy ha Charlotte valóban elnyeri a trónt, akkor Victoriából nem lett volna majd' 64 évig uralkodó királynő, nem lett volna viktoriánus kor s még lehetne elmélkedni, hogy mi minden alakult volna másképp a brit és a világtörténelemben.
 |
| Royal Pavilion, Brighton |
 |
| Zenész a Pavilion kertjében |
 |
| ua |
 |
| szintén zenész! |
Ezután kibuszoztunk egy közeli bájos kis faluba,
Rottingdean-be. Ezzel volt egy kis baj, az információnk szerinti busz nem a tengerparton ment ki a faluba (kb. 5 perc alatt), hanem előtte bejárta a fél környéket, ezzel értékes időt veszítettünk. Ráadásul valami dugóba is belekeveredtünk. Mire Rottingdeanbe értünk, eleredt az eső. Van ott egy szép, falakkal körülvett viktoriánus kert, a Kipling Gardens. Nem véletlen az elnevezés, Rudyard Kipling itt élt 5 éven keresztül. Úgy kell elképzelni, mintha egy ház különböző szobáit járnánk végig, mindenfajta kert (rózsakert, fűszerkert, stb.) külön falakkal van körbevéve, lugasok, eldugott romantikus padok és abszolút rend uralkodik mindenhol. Nagyon-nagyon szép, csak sajnos az eső miatt kénytelenek voltunk végigrohanni az egészet.
 |
| Rottingdean, Kipling Gardens |
 |
| Rottingdean, Kipling Gardens |
 |
| Rottingdean, elkülönített sportpálya a Kipling Gardens-ban |
 |
| The Rottingdean Club |
 |
| Rottindean, the Olde Cottage |
 |
| Rottindean, the Olde Cottage |
 |
Rottindean, the Olde Cottage,
Apple Crumble és répatorta |
A falu határában van egy
szélmalom, de erre is csak egy pillantást tudtunk vetni messziről, aztán bemenekültünk Z-ék kedvenc helyére, a
The Olde Cottage-ba. Nagyon pici kis étterem ez egy csinos, öreg házban, apró helyiségekkel, kockás terítős asztalkákkal, kis ablakocskákkal. Lehet meleg ételt is fogyasztani, mi sütiket néztünk ki magunknak. Z a szokásos répatortát (Carrot Cake), úgy látszik, ennek sehol nem tud ellenállni, én meg egy tipikus angol édességet (Apple Crumble served with custard), amilyet a TV Paprikán már többször láttam és sosem tudtam elképzelni, hogy ebben mi a finom. Olyan, mintha egy almatortát szétmorzsolnának és a morzsát nyakonöntik vaníliakrémmel. Hatalmas adagot hoztak, finom íze volt és örülök, hogy kipróbáltam. Egyszer megvolt, de máskor azért mást kérnék. :)
Berohantunk még egy régiségboltba körülnézni, a hölgy éppen indult zárni az ajtót. Gyorsan vettem egy kerámia tyúkocska-szettet, annyira aranyosak voltak, hogy nem lehetett otthagyni őket.
Reményünk sem volt ezután körülnézni, vagy a partra kimenni az eső miatt, viszont jött egy busz és percek alatt visszafuvarozott minket Brightonba, immár a parton. Most már tudjuk, hogy a 27-es busszal kell a falut rövid úton megközelíteni.
 |
| Brighton |
 |
| Brighton |
Brightonban már megint sütött a nap. Leszálltunk a parton fotózni, aztán nem győztünk rohanni, hogy elérjük a vonatot.
 |
Hay's Galleria
a Temze partján |
Sötét volt már, mire Londonba értünk. Mivel közel volt a London Bridge pályaudvar a Tower-hez, pont elcsíptünk egy hídfelnyitást, aztán tettünk egy kört a Tower Bridge-en át és a kivilágított Tower mögül száguldottunk hazafelé metróval. Van Londonban egy gyorsmetró, a
Metropolitan Line, most azzal mentünk. A Metropolitan párhuzamosan fut a normál metróval, csak kihagy egy csomó állomást és így sokkal gyorsabb. Az utazás úgy van megszervezve, hogy ahol viszont megáll, ott lehetőség van azonnal a normál metróra átszállni, lépcsőzés, meg alagutakban futkározás nélkül. A szervezés diadala, ezt már szeretem! Pillanatok alatt hazaértünk.Vacsorára a GBK-be ültünk be burgert enni, nyámm!
Képek a Tower Bridge-ről:
 |
| Tower |
