Szicília 2018 - Etna-túra

Első teljes napunkon rögtön belevágtunk a közepébe. Még itthonról lefoglaltunk egy egész napos Etna-túrát. A szolgáltatás arra is kiterjedt, hogy háztól-házig vitt minket a túrás cég. Giuseppe jött értünk Aci Castellóba a szállás elé kocsival. Giuseppe egyetemista, történelemtanárnak készül. 

Elindultunk az Etna déli oldalán fölfelé. Az utolsó városkák egyike Nicolosi volt.

Először egy magányos barlangot tekintettünk meg. Kicsit elbizonytalanodtam, amikor megérkeztünk a barlang bejáratához, mert csak egy kis lyuk volt a földben, sűrű gyommal a környezetében. Számomra szinte hihetetlen, hogy egy hivatalos túra során ilyen elhagyatott helyekre vezetik a túristákat. Kaptunk sisakot és lámpákat és lemásztunk a barlangba. A barlang faláról vízcseppek potyogtak a fejünkre.

Giuseppe elmagyarázta a barlang kialakulását. Körbe-körbe világítottunk, de nem sokat láttunk az egészből. Az azért világos volt, hogy nem túl nagy barlangról van szó. Hamarosan kimásztunk a szűk nyíláson a szabad levegőre.

Idei utazásunk során maradtunk az Etna körüli területeken, ami azt jelentette, hogy bármerre mentünk, hacsak jóidő volt (márpedig szinte végig jóidő volt), mindig ráláttunk az Etna csúcsára, ami minden egyes alkalommal csodálattal töltött el engem.

A barlangos kitérő után indultunk tovább az Etnára. Célunk a Rifugio Sapienza (menedékház) volt. 

Útközben nagyon érdekes, a láva által lepusztított tájon haladtunk keresztül, egyszer ki is szálltunk. Olyan volt, mint valami nagy, sötét, friss salakhányás. Egyáltalán nem tűnt természetesnek, inkább olyan volt, mint valami óriáskohónak az udvara a salakhányásaival. Azért tűnt frissnek, mert teljesen egyenetlen terület volt, méterenként salakvölgyek és hegyek váltogatták egymást. Többször is kérdeztem Giuseppét, hogy ez a lávafolyás milyen időszakból való és az volt rá a válasz, hogy többszáz éves (az 1600valahányas kitörés során keletkezett). Pedig az egyenetlensége, "karcossága" miatt inkább nagyon is frissnek tűnt. Növény csak olyan helyen volt közte, amit a láva elkerült. Ezek a területek élesen elkülönültek a körülöttük levő "salakhányástól". Amikor mászkáltunk rajta, nagyon kellett vigyázni, mert nem összefüggő sziklaalakzat volt, hanem igencsak törmelékes, gurulós darabokból állt. Ezért is volt annyira furcsa, hogy évszázadok alatt sem volt képes a terület kiegyenlítődni.

Ez az épület a láva martaléka lett

Itt már néhány helyen hó is volt a vulkáni törmelék között. Az autóút kifejezetten jó minőségű volt, Giuseppe szerint erről gondoskodott az Etna, mert minden kitörés után újjá kellett építeni.

Az utolsó kilométereket lépésben tettük meg, akkora volt a forgalom. A szicíliaiak gyerekként örültek a hónak, vasárnap is volt, a családok nekiindultak szánkókkal, EZsuzsa szerint popsi-tepsikkel élvezni a csúszkálást az Etna havas lejtőin. (EZsuzsánk is volt és SzZsuzsánk is, ezért írom így.)
Lassan megérkeztünk a Rifugio Sapienzához, nemsokára parkolóhelyet is találtunk a tömegben. Itt már szinte minden havas volt. Giuseppe összecsukható túrabotokat ajánlott fel a mászáshoz.
Nagyon kicsi kirándulást tettünk felfelé a legközelebbi magaslatra. Ha jól emlékszem, ez volt a felső Silvestri kráter. Kb. annyit kellett mászni, mintha a Gellérthegyre mentünk volna felfelé. Innen nem csak az alsó Silvestri kráterre lehet rálátni, melyen apró hangyaként köröztek a kráter peremén a nálunk is lekvárabb túristák, hanem további kisebb-nagyobb kráterekre is. A látvány csodálatos volt, különösen most, hogy hó fedte a környező magaslatokat. Fent fütyült a szél, a túrabot lyukain keresztülsüvítve szabályosan muzsikált, először nem is értettem, mit hallok. A kabátot szorosra cippzáraztuk, a nap viszont szikrázóan sütött.
Állítólag ez a legkönnyebb kirándulás, egyesek kóstolónak tartják az Etnából. Nekem csodálatos élmény volt, egyben megkönnyebbülés, hogy nem kellett többet menni. Innen még fel lehet menni felvonóval jóval magasabbra is a csúcshoz sokkal közelebb, de ezt már csak itthon olvastam.

Erre másztunk fel

Ezt a krátert jártuk fent körbe

Indultunk vissza a télből a tavaszba. Útközben még megálltunk néhányszor fotózni a hihetetlen lávarombolta tájat.

Egy réges-régi lávafolyás az út mellett

Utolsóként Giuseppe egy kőbányába vitt el minket, ahol a lávakőzet különböző formációit vehettük szemügyre. Itt megfigyeltem, hogy a felszíni töredezett salak alatt milyen egybefüggő és teljesen más kőzet látható, ennek még utána kellene nézni.

Szicília 2018 - Catania

Idén nem sok időt töltöttünk Cataniában, csak az első nap estefelé mentünk be Aci Castellóból. 

Mihelyt a nap lement, elég hűvös lett, jólesett a bélelt dzseki.

Szombat lévén elég nagy volt a forgalom Cataniában (vagy tán máskor is, gondolom), nehéz volt parkolót találni a dóm közelében, de azért sikerült.

Ahogy szivárogtunk lefelé a dóm felé, szinte beleütköztünk egy ókori amfiteátrum romjaiba a belvárosban. 

Ha már itt jártunk, bekukkantottunk az érdekes nevű Chiesa di San Biagio o Sant'Agata alla fornace (San Biagio templom vagy Sant'Agata a kemencében) nevű templomba is. Itt úgy néz ki, minden templomnak valamilyen módon köze van Sant'Agatához (Catania védőszentje, tavaly volt szó róla).

Újabb őrületet árulnak a dómnál

Idén be tudtunk menni a dómba (Cattedrale di Sant'Agata). Itt azonnal beleütköztünk egy elég megrendítő modern alkotásba a védőszentről:

A dóm egyik sarkában matracok és egyéb használati tárgyak voltak felhalmozva. Először azt hittem, hogy adományok, de a lányok szerint ezek a hajléktalanoknak voltak előkészítve. Megrendítő volt, hogy még babakocsi és babaágy is volt köztük. Mellette a padra friss süteményt rakott valaki. Mást is láttam, hogy sütikkel ment be a templomba.

Szicília 2018 - Aci Castello

Március 3-án érkeztünk Szicíliába, Catania Fontanarossa nevű repülőterére. A tavalyihoz képest pikk-pakk hozzájutottunk a bérelt autóhoz. Ahhoz képest, hogy egy elég nagy Audink volt, alig fértünk el a csomagokkal, mert a csomagtere nem volt túl nagy. A csomagokból jutott bőven az utastérbe is, ami nem kis kényelmetlenséget okozott a gyakori szállásváltások miatt. Időnként amiatt is izgultunk, hogy a csomagokkal telezsúfolt autó nem lesz-e célpontja kirándulás közben bizonyos rossz elemeknek, de előre elárulom, semmi ilyesmivel nem találkoztunk. 

Első pillantás az Etnára, még a repülőről

Már a reptéren édességgel kezdtem

A Küklopsz sziklák

Aci Castello, az első szálláshelyünk, Cataniától északra található tengerparti városka. A választás a parttól nem messze a tengerben elhelyezkedő Küklopsz sziklák miatt esett rá, milyen jó lesz ezeket majd fotózni hajnalban vagy napnyugtakor. 

Maga a szállás egy domboldalon volt gyönyörű panorámával a tengerre és a sziklákra. A szobánk előtt egy terebélyes, öreg és hatalmas fikuszféle fa terpeszkedett, alatta a teraszon asztal, székek, remek reggelizőhely. Egyetlen problémánk az volt, hogy a szobához nem tartozott konyha. Ja, és a rendelkezésre álló ágyak egyike egy emeletes ágy volt, ami főleg a rozoga létrája miatt okozott kellemetlenséget. Amúgy tökéletesen tiszta, ahogy azt már megszoktuk az olasz szálláshelyeknél.

Szállásadónk, Pupi, egy barátságos, igencsak bőbeszédű fickó volt. Nagyon jól beszélt angolul. Azonnal eldicsekedett a házával, amiben nem csak nászutas lakosztály volt, hanem egy ún. "rövid együttlétre" szolgáló szoba is, amit büszkén meg is mutatott nekünk. Egyáltalán nem zavarta, hogy körbefotóztuk ámulatunkban a ritkán látható szerelmi fészket, aminek egyik jellegzetessége a falakon körben található 20-30 különböző méretű tükör volt. A legnagyobb tükör a plafonra volt felszerelve. 

A ház elég nagy volt sok szobával, a tetején egy tetőterasz is volt szuper kilátással. A ház körül pedig többszintes kert található, benne mindenféle délszaki növény.

Pupi azonnal tett néhány látszatintézkedést az emeletes ágyunk létrája ügyében, abszolút hasztalanul. Másnapra viszont a ház karbantartó fickója valóban megjavította a rendetlenkedő létrát.

2 éjszakát töltöttünk itt.

Első este lementünk vacsorázni a partra egy étterembe, de nem volt túl sikeres, a hőn áhított tésztavacsora nem nagyon ízlett. Ezek után úgy alakult, hogy az éttermeket eléggé hanyagoltuk a hét folyamán, nem úgy, mint a cukrászdákat és a büfé-jellegű egységeket, amik jóval olcsóbbak voltak, viszont teljesen rákattantunk a hatalmas választékra. Pl. az arancinóra, ami egy bundában kisütött, töltött rizsgombóc és akkora nagy, hogy bőven elmegy egy étkezésnek. Többféle ízesítésű is van, nekem a raguval töltött ízlett a legjobban, ez különben a klasszikus arancino.
A sütikről meg egyszerűen csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Annyi cukrászda van Szicíliában, mint égen a csillag, érdekes, hogy ez tavaly nem annyira tűnt fel. Cukiba bezzeg minden nap mentünk legalább egyszer. Annyiféle finom, friss, könnyű sütit még az életben nem ettem, mint most Szicíliában.

A Normann kastély Aci Castello tengerpartján

A második éjszaka hajnalára időzítettünk egy napfelkeltés fotózást, de pechünkre egész éjszaka, hajnalban is, ömlött az eső, a hajnali fotózás így kútba esett.
Bezzeg mire felcihelődtünk reggel, már hétágra sütött a nap, lehetett reggelizni a verőfényes teraszon.
A fotózás azért nem maradt el, bár a déli kemény fényekben nem volt ugyanaz. Azért elég sokat elszöszögtünk így is a parton, mielőtt továbbindultunk a következő szálláshelyünk felé.

Búcsú Pupitól

Study tour a Magas-Tátrába

A nagy érdeklődésre való tekintettel röviden vázolom, hogy miért mentünk a Tátrába.

Persze nyilván fotózni, de mivel nem voltunk még arra, úgy gondoltuk, hogy első kirándulásunk alkalmával felderítjük a terepet is a későbbi fotózások érdekében. Télen amúgyis elég kiszámíthatatlan az időjárás, a fotózás emiatt elég bizonytalan volt. Tehát nem csak a terepismeret hiányzott, hanem az időjárás is beleszólt a dolgunkba.

1. nap

5-kor indultunk Piroskáék háza elől. 5-en voltunk egy kocsiban. A szállásunkat én már korábban lefoglaltam egy éjszakára. Miskolcon keresztül mentünk, így az út valamivel hosszabb volt km-ben, de időben viszont valamivel rövidebb.

Egyenesen Tátralomnicra (Tatranska Lomnica) tartottunk, innen pedig kabinos lanovkával fel Skalnaté Pleso-ra (Kőpataki tó). Felnőtt jegy: 22 euro + 2 euro deposit, nyugdíjas jegy 18 + 2. A 2 euro visszajár, ha az utazás után visszaadod a plasztik jegyet a pénztárnál.

Féltünk, hogy a hétvége miatt tömeg lesz, volt is, de nem volt vészes. A tömeg 99%-a síelő volt. 

A Kőpataki tóból semmi nem látszott, ezt tudtuk előre, mert megállt rajta a hó, de a hegyek gyönyörűek voltak. Esett a hó, mondtam is, hogy most töltekezem, olyan régen láttam már rendes hóesést. A felhők jöttek-mentek, néha semmi nem látszott a hegyekből, de néha azért fel-felbukkantak. Innen átszállással tovább lehet menni a Lomnici csúcsra lanovkával, de azt mi most kihagytuk. 

Mászkáltunk jobbra-balra, kattintgattunk, aztán beültünk az étterembe kicsit iszogatni (forralt bor 3,50 euro). Ott azért elég sokan voltak, ebédidő volt. Mi hamar végeztünk, aztán amikor kimentünk, volt egy pár perc, amikor halványan még a nap is kisütött.

Elég korán indul vissza az utolsó lanovka (15:30-kor), igyekeznünk kellett, nehogy fent rekedjünk.

A parkoló felé menet estem egy jó nagyot a vadonás új, lánctalpas hótaposó-bakancsomban. Nem történt semmi baj, pedig a fényképező is ott lifegett a nyakamban. A combizmomat húztam meg kicsit. A fényképező megúszta.

Innen kb. 15-20 perc volt kocsival a szállás Nová Lesnán (most nem jut eszembe, mi a magyar neve). Pazar, mindennel felszerelt, tágas apartman volt 2 hálószobával. Mivel mi öten voltunk, én bevállaltam a nappaliban való alvást a kanapén. Az az egy nem volt túl kényelmes, meg is írtam később a szállásadónak. Amúgy remek volt a szállás minden szempontból. Képek a szállásról (is):

http://kepek-kirandulasok.blogspot.hu/2018/01/tatra-werk.html

Elhelyezkedés után elindultunk gyalog vacsorázni egy közeli helyre, amit odafelé szúrtunk ki a kocsiból.

Útvonal:

Alul látható az a kis telep, ahol a szállásunk volt,
a pontozott útvonal másik vége a Raimund nevű kajálda/panzió.

http://www.penzionraimund.sk/
Ennél jobb vacsorázóhelyet nem tudtunk volna kifogni sehol sem. Megkóstoltuk a Tatra teát (iszonyat erős likőr), lángot vetett tőle a torkunk, utána majdnem mindannyian omlós őzet ettünk knédlivel.

2. nap 

Nem keltünk korán, csak 6:20-kor, mert nem volt érdemes rohanni, az első lanovka 8:30-kor indul.

Aznap a Csorba-tótól akartunk fellanovkázni már nem tudom, hova. De mivel esett a hó és a hegyekből semmi nem látszott, megálltunk Ótátrafüreden (Stary Smokovec), mert előző nap egy beszédes lengyel fickó a lanovkában javasolta, hogy nézzük meg a jégszobor-kiállítást (Tatransky Dom) Hrebienokon. Ide siklóval, vagy gyalog lehet felmenni, de gyalog elég hosszú kirándulás lett volna, főleg télen. Azért sokan bevállalták, láttuk a siklóról.

Érdekes volt a jégszobor-kiállítás, majd kb. egy óra múlva visszasiklóztunk a kocsihoz és irány a Csorba-tó. A tavat itt is hó fedte, a hegyekből meg továbbra sem látszott semmi. Sétáltunk egy kellemeset, ha már itt vagyunk, aztán elindultunk hazafelé. 

Eperjesen (Presov) álltunk meg estebédelni.