Érkezés, Ashbourne
Megpróbálom összefoglalni azt a sok-sok élményt, amelynek még mindig hatása alatt vagyok.
Valamikor január végén kezdődött a dolog, amikor Zs lányom hazajött látogatóba Írországból. Elkezdtem játszani a gondolattal, mi lenne, ha E-vel mégegyszer kiruccannánk körülnézni a tavasz folyamán. Hosszas vívódás után E úgy döntött, nem jön a vizsgaidőszak és egyebek miatt, én viszont akkor már beleéltem magamat az utazásba. Gyorsan lefoglaltam a repjegyet a Ryanairnél, ezúttal Dublinba, mert arra még nem jártam és elkezdtem szállás után nézni a neten. Terveim szerint 2 napot Dublinban töltök, majd átbuszozok Limerickbe Zs-hez. A további programokkal nem foglalkoztam, az még ráért. Beszereztem egy újabb útikönyvet Írországról, most a Lonely Planet sorozatból, ez már bevált Tunéziában is.
Időközben megemlítettem a terveimet N-nek és megpendítettem, nincs-e kedve velem jönni, részben, mert Írországot látni kell!, plusz akkor autót is bérelhetnénk. Tapasztalatból ismerem autóvezetési képességeit (le a kalappal! - remélem, nem olvassa, mert elbízza magát... :), biztos voltam benne, hogy elboldogul a fordított közlekedéssel - mert arra én magam nem vállalkoztam volna. Aki esetleg olvasta a tavalyi írországi utibeszámolómat, az ismeri a véleményemet a buszos és autós kirándulások közti óriási különbségről, ezért nagyon megörültem, amikor N csatlakozott hozzám.
Mivel az Air Lingusnál kedvezőbb árú repjegyet kínáltak ugyanarra az időpontra, amire nekem volt már foglalásom a Ryanairnél, így történt, hogy szinte azonos időben indultunk Ferihegyről Dublinba, de két különböző járattal.
Az előre megigényelt autót a dublini repülőtéren kellett átvenni. Mire én is megérkeztem (elég sokat késett a gépem), addigra N mindent elintézett és "Zebrina" feliratú táblát lengetve várt a kijáratnál, mint amolyan fontos személyiséget szokás.
Megkerestük a kocsit, ami legnagyobb meglepetésünkre jobb kategóriájú volt, mint amilyet kifizettünk, egy négyajtós, automata váltós Hyundai. Késő este volt már, aznapra már csak egy feladatunk volt, épségben megtalálni a szállásunkat. Úgy döntöttünk, nem megyünk rá az autópályára (a szálloda honlapja arrafelé javasolta az útvonalat), hanem N a kertek alatt jön bele a vezetésbe. Kapóra jött a késő esti időpont. Szerintem a vezetéssel már az első perctől semmi gond nem volt, N csak néha kapcsolta be az ablaktörlőt az index helyett, viszont a szűk utak és a közvetlenül mellettük, mindenféle padka nélkül magasló nyírott sövények elég nyugtalanítónak tűntek így elsőre. Később meg lehetett azért ezt is szokni.
Talán Ashbourne lehetett, ahol megláttunk egy táblát: TESCO 0-24. Ohhh, ide bemegyünk, de azonnalást, mert mardos az éhség. A boldog leparkolást szomorú felfedezés követte: 10-ig volt csak nyitva. A következő táblán mégegyszer meggyőződtünk a nonstop nyitvatartásról. Most akkor mi van? Szerencsére N elhozta az otthoni fél hűtőjét, éhen azért nem haltunk, de ez már csak a szállodában derült ki.
Első két éjszakánkat a tavaly átadott ashbourne-i Marriott szállodában töltöttük. A szálloda kb. 20 km-re van a dublini repülőtértől. A recepciós egy vékonyka kis ír pasas volt, akivel, annak ellenére, hogy egy hangot nem értettem a mondanivalójából, de még szinte azt sem, hogy milyen nyelven beszél (felteszem, angolul, mert ő értette, hogy én mit kérdezek tőle), gyorsan elintéztük a formaságokat. Kicsit elbizonytalanodtam, mi lesz, ha ennyire nem értem a nyelvet, de másnap kiderült, hogy másokat meg lehet érteni, na, akkor jól van.
A szálloda tiszta, kultúrált, csilivili, süppedőszőnyeges modern szálloda, elsősorban üzleti célú utazóknak tárgyalótermekkel, internet-szolgáltatással, mindenféle modern megoldással felszerelve. A szobát kártyával lehet nyitni, amit aztán az ajtó melleti kütyübe kell behelyezni, mert másképp nincs elektromosság a szobában. Ha valaki akksit, telefont akar tölteni, akkor először is legyen egy átalakítója, ami nekünk akkor még nem volt, de a fürdőszobai konnektorba be tudtuk dugni az elosztót. Más kérdés, hogy mihelyt a villanyt lekapcsoltuk, lekapcsolt a töltés is, erre oda kell figyelni. Szokni kell a takarékossággal egybekötött jómódot!
Bent óriási, kényelmes ágy, rajta 6 (azaz hat darab) hatalmas párna, máig azon gondolkodom, minek két embernek annyi, de biztos van magyarázata. Egy biztos, jól mutatott az ágyon. Az ablakok nem nyithatók, légkondícionálás van, ez nem kis gondot okoz a dohányos vendégeknek, mehetnek le a parkolóba bagózni. Az ötödik emeletről!
Minden szálláson, itt is és később a B&B-ben is kávézási-teázási lehetőség van a szobában, vízforraló, cukor, kávé, tea, tejszín mellékelve, árban benne foglaltatik. Nekem ez (is) nagyon tetszett. Ezt a szállást egyébként családtagoknak járó kedvezményes áron vettük igénybe.
A nagyképernyős tévén nem csak a műsort lehet nézegetni, hanem a személyre szóló üdvözlet mellett le lehet kérdezni a szálloda szolgáltatásait és nem utolsósorban a vendég fogyasztásának állását is. Ez már a XXI. század, akárhogy is nézzük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése