Minden reggel az elsők között reggelizünk 8 órakor, így volt ez ma is. Még kicsit csípősen hűvös volt az idő, amikor elindultunk a Santa Trinitá templom felé. Az azért látszott, hogy ma is bővelkedni fogunk a napsütésben és a fokokban Celsiusban mérve.
A Santa Trinitá sötét, öreg templom, a kopott barokk külseje már előrevetíti a belsőt. Jobbra hátul van a Sassetti kápolna, Ghirlandaio remekműveinek helyszíne, sűrű homályba burkolózva. Nem baj, a túrista majd bedob néhány euróst az automatába, hogy lásson is valamit abból, amire már régóta készülődött.
Így mi is leróttuk a tiszteletdíjat és szép aprólékosan végignéztük a freskókat és a középen található gyönyörű festményt. Mindenkit elsoroltunk a szereplők közül, akiket csak tudtunk, megnéztük a művészt magát is, a Medici és Sassetti család tagjainak képmását, az egyik első szemüveges ábrázolást. Nem feledkeztünk meg a festmények hátteréről sem, a Santa Trinita térről, a Signoriáról, a városokról. Nagy élmény volt.
Megkerestem és lefotóztam a Davanzati síremléket is, bár abból sem sok látszott és ott még pénzt sem lehetett bedobálni, hogy fényt csináljunk, bár talán nem is lett volna érdemes.
A templom homlokzati ablakán keresztül egy napsugárnyaláb világított be a sejtelmes félhomályba.
Amikor elhagytuk a Santa Trinitát, még mindig nagyon reggel volt. Átsétáltunk a hasonló nevű hídon a túlpartra, hogy felkeressük a Pitti palota mögötti hatalmas kertet, a Giardino di Boboli-t. Útközben, már a túlparton, elérkeztünk egy picike, hangulatos térre, ahol már éledeztek a kis éttermek. Hamarosan a Pitti palota előtti hatalmas és ilyenkor reggel szinte teljesen üres térségre értünk, ami elég meredeken visz fel a palotához. A pénztárnál alig volt egy pár ember, gyorsan megvettük a jegyeket. Zio ingyen mehetett be, mert 65 éven felüli. No lám, ennek a kornak is megvannak a maga előnyei.
A Boboli kertbe ugyanott kell bemenni, ahol a Pitti kiállításaihoz. A bejáratnál repülőtéri szigorral és eszközökkel vizsgálták a holmijainkat és minket. Ezután már nem molesztáltak, hanem szépen felengedtek minket a várva várt Boboliba.
Én a Bobolitól részben többet, részben kevesebbet kaptam, mint vártam. Magyarul más volt, mint amilyennek elképzeltem. Amire nem számítottam, és kellemes meglepetésként ért, az az, hogy a kert több részéről is csodálatos panoráma nyílik a városra. Tetszettek a hatalmas cédrusok és a ciprussor, a porcelán múzeum előtti kis francia stílusú vágott sövényes, szökőkutas felső kert. Tetszett, hogy a kert nem annyira katonás, legalábbis nem mindenhol, engem a nagykőrösi Cifra kertre emlékeztetett. Ez egyúttal nem is tetszett (fene belém), mert amellett, hogy én az angolos buja kerteket kedvelem, én a Bobolitól inkább valami franciás előkelőséget vártam, sok (több) szoborral, sok agyongondozott virággal, kacifántos elrendezésekkel.
Sajnos sem a botanikus kert nem volt nyitva, sem a kávézó, amire pedig nagyon számítottunk. Viszont a kijáratnál terpeszkedő Bacchus szobor elnyerte a tetszésünket. Összességében jó volt, nagyon is kellemes a sok növény között ődöngeni, örültem, hogy néhány órát itt tölthettem.
Délben eszünkbe jutott a kis tér, ahol a Boboli felé mentünkben áthaladtunk, ott kellene ebédelni. Már leültünk és rendeltünk, amikor a szemem megakadt az étterem nevén. Hiszen ez a 4Leoni, aminek a honlapját (http://www.4leoni.com/) már otthonról tanulmányoztam. Népszerű és ismert étterem lehet (remek a honlapja is), mert félóra múlva már jópáran asztalra várva ácsorogtak a bejáratnál. Nekünk szerencsénk volt, épp idejében érkeztünk. Pennét ettünk toszkán raguval, utána tiramisut. Nagyon jó volt ott üldögélni a kis téren a napernyők alatt. És ami külön nagyon tetszett, hogy ahogy megérkeztünk, egy üveg hideg vizet helyeztek az asztalra. Bár otthon is ilyen természetes lenne ez.
A mai napon még szuper élményekben volt részünk, de azt már csak holnap mesélem el.
További képek:
Így mi is leróttuk a tiszteletdíjat és szép aprólékosan végignéztük a freskókat és a középen található gyönyörű festményt. Mindenkit elsoroltunk a szereplők közül, akiket csak tudtunk, megnéztük a művészt magát is, a Medici és Sassetti család tagjainak képmását, az egyik első szemüveges ábrázolást. Nem feledkeztünk meg a festmények hátteréről sem, a Santa Trinita térről, a Signoriáról, a városokról. Nagy élmény volt.Megkerestem és lefotóztam a Davanzati síremléket is, bár abból sem sok látszott és ott még pénzt sem lehetett bedobálni, hogy fényt csináljunk, bár talán nem is lett volna érdemes.
A templom homlokzati ablakán keresztül egy napsugárnyaláb világított be a sejtelmes félhomályba.
Amikor elhagytuk a Santa Trinitát, még mindig nagyon reggel volt. Átsétáltunk a hasonló nevű hídon a túlpartra, hogy felkeressük a Pitti palota mögötti hatalmas kertet, a Giardino di Boboli-t. Útközben, már a túlparton, elérkeztünk egy picike, hangulatos térre, ahol már éledeztek a kis éttermek. Hamarosan a Pitti palota előtti hatalmas és ilyenkor reggel szinte teljesen üres térségre értünk, ami elég meredeken visz fel a palotához. A pénztárnál alig volt egy pár ember, gyorsan megvettük a jegyeket. Zio ingyen mehetett be, mert 65 éven felüli. No lám, ennek a kornak is megvannak a maga előnyei.
A Boboli kertbe ugyanott kell bemenni, ahol a Pitti kiállításaihoz. A bejáratnál repülőtéri szigorral és eszközökkel vizsgálták a holmijainkat és minket. Ezután már nem molesztáltak, hanem szépen felengedtek minket a várva várt Boboliba.
Én a Bobolitól részben többet, részben kevesebbet kaptam, mint vártam. Magyarul más volt, mint amilyennek elképzeltem. Amire nem számítottam, és kellemes meglepetésként ért, az az, hogy a kert több részéről is csodálatos panoráma nyílik a városra. Tetszettek a hatalmas cédrusok és a ciprussor, a porcelán múzeum előtti kis francia stílusú vágott sövényes, szökőkutas felső kert. Tetszett, hogy a kert nem annyira katonás, legalábbis nem mindenhol, engem a nagykőrösi Cifra kertre emlékeztetett. Ez egyúttal nem is tetszett (fene belém), mert amellett, hogy én az angolos buja kerteket kedvelem, én a Bobolitól inkább valami franciás előkelőséget vártam, sok (több) szoborral, sok agyongondozott virággal, kacifántos elrendezésekkel.
Délben eszünkbe jutott a kis tér, ahol a Boboli felé mentünkben áthaladtunk, ott kellene ebédelni. Már leültünk és rendeltünk, amikor a szemem megakadt az étterem nevén. Hiszen ez a 4Leoni, aminek a honlapját (http://www.4leoni.com/) már otthonról tanulmányoztam. Népszerű és ismert étterem lehet (remek a honlapja is), mert félóra múlva már jópáran asztalra várva ácsorogtak a bejáratnál. Nekünk szerencsénk volt, épp idejében érkeztünk. Pennét ettünk toszkán raguval, utána tiramisut. Nagyon jó volt ott üldögélni a kis téren a napernyők alatt. És ami külön nagyon tetszett, hogy ahogy megérkeztünk, egy üveg hideg vizet helyeztek az asztalra. Bár otthon is ilyen természetes lenne ez.
A mai napon még szuper élményekben volt részünk, de azt már csak holnap mesélem el.
További képek:
Basilica di Santa Trinita:
Giardino di Boboli:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése