(csütörtök)
Erre a napra nem szívesen emlékszem vissza, pedig Sienát nagyon vártam már. Jártam már Sienában kétszer is, de csak rövid időre, meg különben is nagyon szeretek visszatérni a kedves helyekre.
Nehezen találtunk parkolóhelyet, aztán mire beértünk gyalog az Il Campóra (ez az a kagyló alakú tér a városházával), addigra teljesen beállt a derekam és a nap ennek jegyében telt. Sajnos ebben a városban sem nagyon van ülőhely a megfáradt túrista számára, így azon gondolkodtam, hogy hanyatt fekszem a téren és meg sem mozdulok indulásig. Zsuzsáékkal még bementem a városháza udvarára, de aztán szóltam nekik, hogy menjenek nyugodtan, ne várjanak rám.
Végül nem dőltem el az Il Campón, hanem elindultam felfelé a dómhoz. Nem akartam úgy elmenni Sienából, hogy még a dómot sem látom, na, meg WC-t is keresnem kellett. Lassan és megszakításokkal haladtam felfelé, egy-egy lépcsőn pihentem meg útközben. Emlékeztem, hogy a dómmal szembeni épület aljában egy kőpad fut végig, ez tartotta bennem a lelket. Közben betértem egy helyes kis kávézóba.
Teljesítettem a feladatot, eljutottam a dómig.
 |
| Ez még a városháza udvarán figyel |
 |
| Zsuzsa |
Visszafelé vánszorgásomban már csak azon izgultam, hogy bírom ki a kocsiban hazáig. Volt még egy kis idő, bementem egy fagyizóba ásványvízért, lerogytam a benti padra.
Jöttek a többiek, indultunk vissza a kocsihoz. Nem is tudtam már, mitől félek jobban, a parkolóig Siena leghullámosabb részén kellett átkelni, meredek utcákon le, majd fel és utána még előttem állt a hazaút. Közben érintettük Szent Katalin szülőházát, muszáj volt bemennem, mert itt még nem jártam.
A hangulatomon az sem javított, mikor megtudtam, hogy nem megyünk egyenesen haza, mert Mortennek megbeszélnivalója van Vikivel Ragoncinón. Vikit már jól ismertem a netről, többször váltottunk levelet és mindig nagyon lelkiismeretesen megválaszolta a legkülönfélébb kérdéseimet is. Már itthon örültem, hogy talán lesz rá mód személyesen találkozni vele. Arra nem számítottam, hogy ennyire lerobbant állapotomban jön el ez a lehetőség. Mivel tudtam, hogy tárgyalnivalójuk van, így hát csak egy kézfogás és pár szó erejéig pofátlankodtam oda hozzájuk, aztán félrevonultam a sebeimet nyalogatni.
Közben körbesétáltam Ragoncinót, ami egy hasonló "üdülőtelep", mint ahol mi laktunk, vagy inkább tanyaház/ak/nak mondanám, mert az jobban illik rá. Nincs olyan magasan, mint az Il Casino (a mienk), de nagyon szép a környezete. Beszéljenek a felvételek inkább.
 |
Ragoncino egyik épülete
(nekem ez tetszett legjobban) |
 |
| Ragoncino ez is |
Erre a napra nem szívesen emlékszem vissza, pedig Sienát nagyon vártam már. Jártam már Sienában kétszer is, de csak rövid időre, meg különben is nagyon szeretek visszatérni a kedves helyekre.
Nehezen találtunk parkolóhelyet, aztán mire beértünk gyalog az Il Campóra (ez az a kagyló alakú tér a városházával), addigra teljesen beállt a derekam és a nap ennek jegyében telt. Sajnos ebben a városban sem nagyon van ülőhely a megfáradt túrista számára, így azon gondolkodtam, hogy hanyatt fekszem a téren és meg sem mozdulok indulásig. Zsuzsáékkal még bementem a városháza udvarára, de aztán szóltam nekik, hogy menjenek nyugodtan, ne várjanak rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése