szerda
Pont du Gard
Abbaye de Saint Roman
Tarascon
Ma már reggel látszott, hogy nagyon szép idő lesz. Elindultunk Avignon felé, mert az uticélunk a római kori aquaduct, a Pont du Gard volt. Örültem, mert tegnap elfelejtettem Avignonban lefotózni a városfalat.
Noha a Pont du Gard Provence egyik legfontosabb műemléke, az útikönyvem tárgymutatójában mégsem volt benne. Azért meglett, de hosszas keresgélés kellett hozzá.
Útközben két helyen is láttam, hogy Provence-ban megkezdődött a szüret. Érdekes módon művelik a szőlőt, ez már 2003-ban is feltűnt. Egész alacsonyak a szőlőtőkék és vagy egyáltalán nincsenek kordonon, vagy csak alacsony kordonra futtatják a növényt.
Itt is nagy almafaültetvények vannak, mint Olaszországban, de minden valahogy egy kicsit slendriánabb. Olaszországban minden növény haptákban áll. Ez a lazaság egyébként nem csak a mezőgazdaságra jellemző, hanem úgyszólván mindenre. Míg az (észak)olaszokat úgy jellemezném, hogy mindenben, amit csinálnak, van valamiféle elegancia, kezdve a lakáskultúrájukkal egészen a földeken termesztett káposztáig, addig a franciák mindenben egy fokkal hanyagabbak, legalábbis itt Provence-ban. Meglátszott ez a szinte arabos hangulatú városaikon is. Számomra ez meglepő felfedezés, és persze nem biztos, hogy mindenhol így van, de nekem egyelőre ez a benyomásom.
A franciák egyébként nagyon kedves népség.
Közben megérkeztünk a Pont du Gardhoz. Kis sétával lehet a hidat a parkolóból megközelíteni. Először csak a híd két felső szintje látszik, később tűnik elő a legalsó, harmadik szint is. A környezet nagyon szép, a híd alatt egy sötétzöld folyó kanyarog. A folyó most elég keskeny volt, de szokott nagyobb is lenni, ez látszott a sziklás ártér nagyságából. Mi is lementünk a sziklákra, és megint elfelejtettem belegázolni a vízbe nem is tudom, miért, pedig jólesett volna.
A túristaközpontban ebédeltünk. Az ember megveszi a dobozos kaját, odamegy az egyik mikróhoz és megmelegíti. Én tikka masalás csirkét ettem. Azt hinné az ember, hogy ez így nagyon olcsó, de nem, hanem inkább jó drága volt salátával, ásványvízzel, édességgel, bár nem is volt kevés.
Ezután megint kirándultunk, ezúttal az Abbaye de Saint Roman-hoz. Ez egy hegytetőn álló, sziklába vájt, több, mint ezer éves kolostorrom, a világ egyik leghíresebb barlangkolostora. A legérdekesebbek a szikla tetejébe vájt emberalakú mélyedések, ide temették a halottaikat.Megint buta voltam, nem fotóztam le az ismertetőt, amit kaptunk. Ezért csak nagyjából emlékszem, hogy mi is volt azzal a trónussal, amit lent az egyik barlanghelyiségben láttunk. Valami olyasmi, hogy ha valaki beleül, azzal valami történni fog, vagy mittomén. Morten bevallotta, hogy tavaly beleült (na, látszik is), Peti meg most (az is meglátszott rögtön).
Hazafelé menet még negyed órára megálltunk Tarasconban a várnál egy hirtelen ötlettől vezérelve.
Abbaye de Saint Roman:
 |
| ókeresztény(?) temető |
 |
| Sziklakolostor-belső Terézzel |
 |
| Márti |
no comment :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése