Madrid, csütörtök

Szép napsütésre ébredtünk, de elég csípős volt az idő.
Felkerestük a Puerta del Solt, ami tőlünk 5 percre volt. Ez a tér a külföldiek kedvenc találkahelye. Itt van a maci-szobor az eperfával, ami Madrid jelképe. Az egyik járdán megtaláltuk a nulla km-kő jelet is. A téren rengeteg élő szobor van, az én kedvencem a fejnélküli ember volt. Nagyon ötletesen és ügyesen lett elkészítve a jelmez, lesz róla kép. Még korábban E felfedezett a szálláson egy tavalyi prospektust a madridi hammamról. Most, hogy Zs-ékkal találkoztunk, megbeszéltük, hogy mi is fel akarjuk keresni ezt az arab fürdőt. Hazaszaladtunk, hogy Paola segítségét kérjük a helyfoglaláshoz. Ez jó alkalom volt arra, hogy E még néhány ruhát húzzon magára a csípős idő miatt (Zia!).

Zs-ékkal újra a királyi palotánál (Palacio Real de Madrid) találkoztunk. A palota Madrid egy magasabb dombjára épült, mellette a jobboldalon van a Sabatini kert. Alatta pedig egy másik, nagyon szép és hatalmas park helyezkedik el, a Campo del Moro. Mindkettőt végigjártuk, majd a másik oldalon jöttünk fel a palota szintjére, ahol a katedrális is van. A parkban a füvön 20-30 papagáj eszegetett. Nem nagyon zavartatták magukat. A park melletti játszótér füvén egy fürdőnadrágos öregúr mászkált, a mellette levő cuccokból ítélve lehet, hogy hajléktalan volt.

Mi ekkorra már nagyon megéheztünk E-tel, így útjaink újra kettéváltak. Zs-ék elmentek a palotát megnézni (délután 3?-tól ingyenes volt a belépés), mi beültünk a sarki kajáldába enni. Különösebben nem vágytam a palotára, mert valahol azt olvastam, hogy nem túlzottan érdekfeszítő, ezért nem okozott gondot, hogy szép kényelmesen megebédeljünk. Zs-ék viszont nagyon lelkesen jöttek ki a palotából, úgyhogy engedtem az akaratnak és mégis bementem E-tel. És milyen jól tettem, mert a palota gyönyörű!! Csak jártunk egyik teremről a másikra ámuldozva. Fotózni nem lehetett, ezért akartam venni egy ismertetőt a shopban, de annyira nem adta vissza azokat a harsány színeket, érdekes mintázatokat, amiket láttunk, hogy letettem róla. Volt pl. olyan terem, ahol dús, rokokó mintázat volt a falakon és a plafonon, hatalmas piros almák mosolyogtak a szines virágok, zöld levelek közül, nagyon érdekes volt. Ezek nem freskók voltak, hanem (talán) fából lettek kifaragva, hogy majdnem megszólaltak. Volt porcelán terem is, ott minden, a falak és a mintázatuk is porcelánból volt. Mélyvörös trónterem, barokk királyi kápolna és még sorolhatnám.

Ja, előtte megnéztük a katedrálist is (Santa Maria la Real de la Almudena). Érdekes modern mintás mennyezete volt és a napfény színes mintákat festett a falakra az üvegablakokon keresztül. Nagyon érdekes, ikonosztázhoz hasonló oltára volt, ahova lépcsőn fel lehetett mászni. A modern vonások nem véletlenek, mivel a katedrális elég lassan készült el és 1993-ban lett csak felszentelve II. János Pál pápa által.

Santa Maria la Real de la Almudena

Már este 6 óra felé járunk, de koránt sincs vége a napnak.

Ezután a Prado következett. Sorra számítottunk, mert ebben az időpontban a Pradóba ingyenes a belépés, de sor szerencsére nem volt valószínűleg a tél miatt. Kaptunk a bejáratnál térképet, a gyerekek ez alapján nézték ki, hogy merre menjünk, hiszen a teljes gyűjteményt nem állt módunkban végignézni. Nem csak az esti időpont miatt, hanem a befogadóképességünk végessége miatt is. Megegyeztünk, hogy a következő művészek munkáit mindenképpen igyekszünk megnézni: Caravaggio, Goya, El Greco, Brueghel, Bosch, Velazquez. Sajnos a ruhatárban hagytam a szemüvegemet, ezért teljesen a gyerekek tájékozódására hagyatkoztam. Amivel persze semmi baj nem volt. Nagyon ügyes volt a térképes kiadvány, mert a  legnevezetesebb 50 festményt is felsorolta a fellelési helyével együtt. Ezt is figyelembe vettük a nézelődésünk során.
A teljesség igénye nélkül amikre emlékszem és nagyon örülök, hogy láthattam:
Caravaggio: Dávid és Góliát
Goya: A meztelen Maya
El Grecótól rengeteg festmény
Velazquez: Bréda átadása (gyerekkoromból ismerem), Udvarhölgyek
Rubens: A három grácia
Bosch: A gyönyörök kertje (ami egy 3 részes táblakép középső táblája)
Raffaello és Dürer is szembejött velünk. Nagyon sokmindent láttunk, pillanatok alatt elszállt az idő.

A Prado után már elég éhesek voltunk.  Találtunk nem messze egy hentesbolt-szerű éttermet, ahol a legfőbb díszítő elem a különböző színű csomagolással ellátott hatalmas sonkák tömege volt körben egészen a plafonig. A sonka Madrid egyik jellegzetes csemegéje a tapas mellett. Egészen vékonyra szelve fogyasztják. Ezen a helyen egész jól szót tudtunk érteni a pincérekkel, eladókkal. Nagyon finom sült csirkemellet ettünk itt, a végén megkóstoltuk a sonkát is sárgadinnyével. (Jamie éppen ilyesmit készít a tévében, amikor ezt írom. :))  Érdemes az étterem címét megjegyezni (Museo del Jamon, Paseo Prado, 44), mert a többihez képest jóval olcsóbb volt és tele volt helyiekkel, amit mi különösen szeretünk.

1/2 10-kor találkoztunk újra a tőlünk nem messze levő Hammamnál. A napunk befejezése, mintegy tetőpontja volt a nagyjából másfél órás lazázás az arab fürdőben. Meghatározott számú vendég mehet be egyszerre, ezért kellett előre helyet foglalni. Mielőtt bementünk, kétoldalas szabályzatot kellett elolvasni, aminek a lényege az volt, hogy senki ne zavarja a másik pihenését, nem szabad hangoskodni, sőt, be lehet árulni a személyzetnek, ha valaki ilyet tapasztal. :) A bejáratnál kaptunk a cipőnkre műanyag bugyit is, hogy ne vigyük be a piszkot. A fürdőben csak mezítláb szabad közlekedni, saját papucsban sem. Mindenhol halk arab zene szól, csobog a víz, az apró földalatti termekben legtöbb helyen félhomály uralkodik. Háromféle medence van, közepesen meleg, forró és jéghideg vízzel. Az is le volt előre írva, hogy milyen sorrendben érdemes a medencékben megmerülni. Először a meleg, majd a forró, legvégül a jéghideg. A medencék olyan mélyek, hogy éppen nyakig ér a víz, ha leülünk az aljára. Van pihenőhely, gyertyák, arab mintázat mindenhol. Itt finom mentateát lehet inni folyadékpótlásként. Az egész fürdőben füstölők illata terjeng, a pihenőhelyiségben van még négy állvány, ezek tetején a kis lapátokat megforgatva lehet kicsalogatni a tartóban levő illatokat (rózsa, viola, levendula, meg még valami). Gőzben is lehet ücsörögni. Masszázst is igénybe lehet venni további összegekért. Én attól idegenkedtem, mióta olvastam Nagyerzsi hammamos beszámolóját a masszázsról. Azért egyszer talán majd kipróbálom.
A madridi Hammamról szól ez a videó, a végén a hozzá tartozó étteremről van szó, ott mi nem voltunk:
http://www.youtube.com/watch?v=TqoSgFA1BvY
Ez pedig a honlapjuk:
http://madrid.hammamalandalus.com/en/home/