Az előző napi korai lefekvés miatt hajnalban már csak forgolódtam az ágyamban és figyeltem az eső kopogását. Azon filóztam, hogy a fürdőruhámat a pumón hagytam "száradni", de lusta voltam felkelni miatta, meg minek is.
Erre a napra városnézéseket terveztünk.
Martina Franca
Némi parkolási nehézségek után Pió atya szobrát érintve (ami itt nem ritka, a csodatévő Pió atya végigkísérte az utunkat hűtőmágnestől kezdve minden formában) indultunk az óváros felé. Nyoma sem volt már a hajnali esőnek. Martina Franca sokkal nagyobb város Grottagliénél, forgalmasabb, nyugtalanabb. Az óvárosba egy szép barokk kapun keresztül jutottunk be (Porta Santo Stefano), jobbra mindjárt bekukkanthattunk a városháza épületébe (Palazzo Ducale). Rövid sétánk során sok szép palotát láttunk, benéztünk a bazilikába (Basilica di San Martino), a szomszédos téren megcsodáltunk egy mutatós árkádsort. Kicsit bóklásztunk a kifejezetten zegzugos utcákban. Örültünk, hogy Pugliában még nem küldik el a túristát, ha egy étteremben csak a mellékhelyiséget szeretné használni. Itt találkoztunk először a kapura kiaggatott masnicsokorral, ami jelzi, hogy újszülött van a házban. Később külön erre specializálódott boltot is láttunk valahol.
 |
| Porta Santo Stefano |
 |
| Basilica di San Martino |
 |
| kéménydíszek |
 |
| Ide mentünk be... |
 |
| Itt kisfiú született. |
Valle d'Itria
Az Itria-völgyön keresztül igyekeztünk Alberobellóba. Az út során egyre-másra láttuk a sokcsúcsos trullókat a földeken. Amerre a szem ellátott, mindenfelé látszottak a kerek, szürke tetők a fehér csúccsal a tetejükön. Egy trulló kicsi, de több helyiségből áll, minden helyiségnek külön kerek, habarcs nélküli teteje van, fent csúcsdísszel. Úgy tartják, hogy a trullókat annakidején azért készítették kötőanyag nélkül, hogy hamar le lehessen bontani, ha jön az adószedő. A csúcs tulajdonképpen összetartja a tetőt, eltávolításával megbomlik az egyensúly és a ház darabjaira hullik.
Ez a számtalan trulló igazi meglepetés volt számunkra, hiszen ezeket ma is használják és nem csak rongyrázós hétvégi házak díszítésére, vagy túristacsalogatónak, hanem hozzátartoznak a mindennapjaikhoz.
Alberobello
Alberobello a trullók paradicsoma. Egy egész városrész csak trullóból áll, de ez már inkább skanzenszerű. Hihetetlenül látványos, de nagyon túristás, tele szuvenírrel. Szemben vele, az út túlsó oldalán található egy kisebb trullós negyed, ami nem annyira érdekli a túristákat, sajnálhatják, mert ebben a negyedben lakják a trullókat, mint más helyeken az óvárosokat. Szuvenírbolt nincs hálisten, van viszont csend és nyugalom. És trullók.
 |
| Ez már a lakott negyed, Fiattal :) |
 |
| nyugalommal... |
 |
| már ismerős kéménydísszel, ami alighanem füstterelő... |
 |
| és csúcsgyűjteménnyel |
Alberobellóban van egy nevezetes fagylaltos is. A vezetője egy híres cukrásznő, aki nagy gondot fordít az áruja minőségére és egyedülálló fagyikelyheket készít, amire előre fentük a fogunkat. Mindhiába, az üzlet, pontosabban a szezon még nem indult be, nem volt még a fagyikehelyhez kellő alapanyag. Így be kellett érnem egy kis kehely erdei gyümölcs és datolya kombóval, tejszínhabbal a tetején.
 |
| erdei gyümölcs és datolya |
 |
| Maria Caterina, a fagyis |
Locorotondo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése