London, 4. nap

Canary Wharf
Greenwich

Első benyomások Canary Wharf-on

A keddi nap első felét a XXI. század második felében töltöttem, ugyanis nyílegyenesen kimentem a Canary Wharf új hivatali negyedébe, még át sem kellett szállnom a Jubilee line-ról. Nagyon érdekelt ez a városrész. Kicsit úgy érzi magát az ember, amikor megérkezik és kijön a felszínre a metróállomáson, mintha egy fantasztikus filmbe érkezett volna. Részben. Részben meg a munkahelyemen éreztem magamat a sok fontoskodó, siető fekete öltönyös, sötét ruhás ember között. Ez már nem volt annyira kellemes érzés, de azért kibírtam. :)

Itt nincsenek régi épületek, amelyek megbújnak a magas épületek árnyékában, itt csak a jövő van. Minden csilivili, minden megtervezett, elvágólagos, jól átgondolt. Hatalmas üvegpaloták, köztük parkok (nyilvános WC-vel), modern szobrok. Az épületek között nagy vízfelületek, a Temze "holtágai", persze szigorú, egyenes partok között. A víz fölött modern vonalú gyalogos híd, vagy vasúti híd ível át, percenként jönnek-mennek a szerelvények, minden és mindenki teszi a dolgát. Nagyon érdekes. 

Az épületekben persze nem csak irodák vannak, hanem a teljes ellátás érdekében üzletek, étkezőhelyek, bárok is. Az egyik épületnek, meg nem mondom, melyiknek, csak azt tudom, hogy központi helyen volt, szóval ennek az épületnek egy része nyilvános volt, a középső része pedig zárt munkahely, ahova már csak belépőkártyával lehetett bemenni. Ezt fotózni sem lehetett, direkt megkérdeztem egy biztonsági őrtől. Előzőleg már csináltam róla fotót, úgyhogy nagy veszteség nem ért, bár sokkal izgibb képet is tudtam volna róla készíteni, ha engedik. Na mindegy, azért meg tudom mutatni:

A nagy tömbök között beléptető masinák voltak,
ezeken belül már nem közterület

Amikor innen kiléptem a másik oldalán az épületnek, újabb parkban találtam magamat. Itt, teljesen meglepő, egészen "emberi" dologgal találkoztam: sok-sok vidám standot állítottak fel és minden standnál már javában főzték a kaját. Volt itt minden, burmai, mexikói, olasz, indiai, angol, arab, mindenféle ínycsiklandóság. Egyelőre nem sokan mászkáltak a sátrak között, én is továbbmentem, hogy majd később visszatérek.

London a Canary Wharf felől

Filmesek

Szép napsütés volt, némi felhősödéssel. Folytattam a sétát. A város felőli oldalon festői panoráma nyílt Londonra, a Temzére. Mire visszaértem a kajás sátrakhoz, dél lett és eszméletlen tömeg. A standoknál hosszú sorok álltak. Megéheztem. Hogy melyik standhoz álltam, azt a sor rövidsége döntötte el, nem a kaja milyensége, mert mind gusztusos, illatos volt. Így végül falafelt ebédeltem. Sajnos utólag vettem csak észre, hogy Jamie-nek is volt egy olasz standja, ráadásul nem is volt sor. Nagyon sajnáltam, hogy nem tudtam megkóstolni, mert az olaszt jobban szeretem, mint a falafelt, bár az sem volt rossz. De hát Jamie híres olasz kajáját ehettem volna.

Bár a képekről nem látszik, főleg meleg ételeket lehetett kapni.

Lassan indulnom kellett tovább. Megkerestem a DLR állomást, amit korábban már kicsit kitanulmányoztam. A DLR vezető nélkül közlekedő vonat. Nincsenek kapuk, mint a metróban, ahol csak a bérlet vagy jegy kezelése után nyílik a kapu, de vigyázni kell, hogy ettől függetlenül ne felejtse el az ember kezelni a bérletét (oda kell érinteni a felállított masinához) befelé és kifelé is, mert különben az Oyster cardról jóval nagyobb összeget emel le az automatizmus legközelebb. No, meg az ellenőr is jöhet, ahogy jött is azonnal a vizsgáló kütyüjével. Legelöl ültem, hogy mindent lássak, mégis véletlenül egy megállóval előbb szálltam le, úgy elbambultam. Ja, azt nem is írtam még, hogy a Canary Wharfról Greenwichbe igyekeztem.

A DLR állomás Canary Wharf-on

Canary Wharf, most már Greenwich felől

Barátságos kis szines épületek között jöttem ki a DLR állomásról Greenwichben. Először egy kávét kellett magamhoz vennem a Costában, aztán kimentem a Temze partjára a Cutty Sarkhoz. Sejtettem, hogy nem tudok mindent megnézni már Greenwichben, ezért olyan kombinált jegyet vettem, amely csak a Cutty Sarkra és az obszervatóriumra volt érvényes (16 Ł).  

Szép napsütésben indultam a főleg teát szállító klipper hajó felfedezésére, végignéztem az összes szintet (raktárak, ahol a teát és egyéb árukat helyezték el, pl. gyapjút Ausztráliából), majd amikor a fedélzetre lehetett volna kimenni, észrevettem, hogy ömlik az eső. Nem baj, volt még mit nézni és nem is tartott sokáig az eső. A fedélzeten aztán a kapitány, a tisztek kajütjeit lehetett megnézni és itt voltak láthatók a legénység szálláshelyei is. Emeletes ágyon aludtak, de fogalmam sincs, hogy férhettek el a nagy tengeri medvék ezeken az apró ágyakon. Személyes tárgyaik nem nagyon voltak, ami mégis, azt ládákban tartották.

Ezután lehetett lemenni a vízszint alá, vagyis a hajótest alá. A vízszintet egy üvegszerkezet jelképezi. Lent jól lehetett látni a víz alatti testet, mert a hajó oldalról van kitámasztva. Nagyon érdekes volt. Itt volt egy büfé, WC is, valamint egy orrdísz-gyűjtemény. A Cutty Sark orrán egy szép, fiatal boszorkány díszelgett (Robert Burns verse nyomán).

A Cutty Sark orrdísze, Nannie, a szép boszi,
aki lófarkat tart a kezében (története itt)

Raktér teás ládákkal

A raktér fölötti szint, de még a hajó belseje

A fedélzet

Tiszti kabin

Orrdísz-gyűjtemény, alul a vízszint alatti rész

Cutty Sark - eső után

Éppen el akartam indulni az obszervatórium felé, amikor újra eleredt az eső, de ez sem tartott sokáig. Z felkészített rá, hogy az obszervatóriumhoz egy nagyon szép parkon keresztül lehet felsétálni. Sajnos a park itt is el volt barikádozva, mert bontották az olimpiai sportlétesítményeket. Csak egy gyalogút volt hagyva az érdeklődő embereknek, akik hosszú, tömött sorban másztak fel a dombra, de mint kiderült, sokan csak a panoráma kedvéért, jeggyel sokkal kevesebben rendelkeztek, így az obszervatóriumban nem volt tömeg és a 0 délkörnél sem kellett sokat sorbanállni. Gyorsan a mögöttem álló nő kezébe nyomtam a fotóapparátot, hogy meg legyek örökítve én is, lábaimmal a két féltekén. 

Az előtérben bontják az olimpiai csarnokot

Megnéztem a nyolcszögletű szobát és végigjártam a kiállításokat is. Egy csillagásznak biztos sokat mond a kiállítás, meg a sok kütyü, óra és egyebek, eszembe jutott a Nagyobbik, biztos jobban lekötné, mint engem. Be akartam menni a planetáriumba, de közölték, hogy már nem lehet (16:15 volt akkor). Láttam egy csillagászati fotókiállítást, köztük volt egy magyar fotós képe is. (Az év legjobb csillagászati képei)

Az Observatory Hillről egy rövidebb úton is le lehetett jönni. Sajnos a Queen's House-ra, a Tengerészeti Akadémiára már nem jutott idő. Gondoltam, fogok egy buszt és szép kényelmesen és lassan bámulászva azzal megyek vissza Londonba. A beálló buszok egyike pont az volt, amit kinéztem, aztán mégis véletlenül egy másikra szálltam fel, ami már csak egy megállót ment, és épp a Cutty Sarkig. A hajóállomás is ott van.  Végül jól sült el a dolog, mert a hajókázás is felmerült alternatívaként és a jegyet is jó olcsón megúsztam, mert beszámították az Oyster cardomat. És jött is azonnal, úgyhogy a lassú nézelődős visszautam mégis megvalósult, csak nem a szárazföldön, hanem vizi úton.. 

Z ezen a napon thai vacsival várt.