Notting Hill
Már reggel látszott, hogy nagyon szép idő lesz. A metrótérképen belőttem, hogy melyik metróállomásra (Ladbroke Grove) kell eljutnom ahhoz, hogy a Portobello Road felső szakaszára jussak. És igazam volt, mint mindig (és büszke vagyok rá). Sőt, jellemző, a metróállomáson az állomásnév alatt is feltüntették, hogy "to Portobello Road".
Ez az utca a Notting Hill lelke, sétálóutca, közepén végig árusítósátrakkal. Az árusítóhelyek számozva vannak az úttesten, ezen a felső szakaszon 130-as számok vannak, de úgy láttam, hogy A-B-C megkülönböztetés is van, így el lehet képzelni, hány standot lehet végignézni annak, akit érdekel az ilyesmi. Nem csak standok vannak különben, hanem a házak földszintjén üzletek is. Ezen a szakaszon vannak főleg a régiségek, különleges ruhák (egész jók), bizsuk, ócskapiac.
Itt halad át egy közúti felüljáró, a tövében, rögtön az első percben, ahogy odaértem a metróállomásról, megtaláltam, amit szerettem volna, egy antikváriust. Akkor kezdte el kipakolni a könyvekkel teli dobozait. Érdeklődők még nem nagyon voltak, bár a könyveknél lehet, hogy máskor sincs tumultus. Szép rendben, ABC sorrendben rakta ki a dobozokat. Azonnal felfedeztem a Wodehouse könyveket és kiválasztottam az én saját szuveníremet Londonból. A végén megkérdeztem a pasast, hogy lefotózhatom-e, mire jól megdícsért, hogy megkérdeztem.
 |
| A Wodehouse-os haver |
 |
| Jó kis kabátok |
 |
| Csicsa díszítés a portálon |
A híd merőleges a Portobello Roadra, itt egyelőre nyugalom és béke honolt. Pár lépéssel arrébb azért már láttam, hogy ez nehéz menet lesz, a délelőtt ellenére csak úgy hullámzott a tömeg a sátrak között a Portobello Roadon. Igaz, viszont szombat volt.
A híd alatt van egy maláj étterem, WC 20p azoknak, akik nem vendégek, csak a rend kedvéért jegyzem meg.
Annak rendje és módja szerint végigbámultam a piacot. Volt sok szokásos bóvli is, de minden más is, festmények, kajáldák, pékség, csipkék, pólók, kendők, konyhafelszerelés, virágok. Láttam nagy, húsos levelű, virágzó begóniát 1-2 fontért, ezek otthon kifejezetten a drága kategóriába tartoznak, magyarul sokkal drágábbak, mint amennyibe itt kerültek. Az utca két oldalán kis szines házak sorakoztak, mint a
filmben. Lejjebb sok zöldséges volt, vettem egy gyümölcsdarabokkal teli poharat. Egy cukrászda előtt szines pillecukorszerű édességet árultak, azt is megkóstoltam.
 |
| Némi kis tömeg |
 |
| Magyar vászonzsákok egy üzletben |
 |
| Festmények? |
 |
| A zöldséges szakasz |
 |
| Pékáru |
 |
| ... egyre többen lettek az utcán... |
 |
| Újabb könyvek |
 |
| Bakelit |
 |
| Medvék |
 |
| Egy kis terefere |
 |
| Egy szép kis sarokház |
Sok zenész is kijött a piacra. Az egyik sarkon három fiatal srác Beatles számokat adott elő, nekik volt a legnagyobb sikerük, az én szememben is.
Mivel egyéb ajándékokat is beszereztem, a leghelyesebbnek azt tartottam, hogy ezután hazaszaladok a cuccokkal.
A délutánt a királyi családdal szándékoztam tölteni, na, csak úgy távolról. Mégse menjek el úgy Londonból, hogy nem vetettem egy pillantást sem a Buckingham palotára. Bemenni sajnos nem volt módom, Z utánanézett a jegyeknek a neten, nem volt már időpont az én ott-tartózkodásomra.
Visszafelé egy darabig busszal jöttem (a szokásos 139-es), útközben a buszról fedeztem fel egy John Lennon emléktáblát egy ház első emeletének magasságában, majd kiszúrtam a Sherlock Holmes múzeumot a Baker Streeten, és mellette a The London Beatles Store-t, ezeket is meg kellene kukkantani egyszer, ha erre járok.
Már amikor kijöttem a metróból. éreztem, hogy nem stimmel valami. Elsétáltam a Buckinham palotáig, innen a Hyde Park és a Kensington Gardens lett volna a következő célpont, esetleg a Kensington Palace, Diana egykori lakhelye, állítólag itt ki van állítva a ruhatára, de ebből nem lett semmi, olyan fejfájás tört rám. Elballagtam a Green Parkba, az van a legközelebb királynőékhez, vettem egy üdítőt és goffrit, hátha csak éhes vagyok és azért fáj a fejem, aztán lerogytam egy nyugágyba, hogy lehunyjam a szememet pihenésképpen. Állítólag pénzbe kerül, de tőlem senki nem kért pénzt érte, bár az azért gyanús volt, hogy a sok üres nyugágy ellenére miért ülnek annyian a fűben. De ez engem akkor a legkevésbé sem érdekelt.
A vége az lett a dolognak, hogy újra hazamentem gyógykezelni magamat.
Sajnáltam ezt a két kiesett órát és a parkokat, főleg, hogy olyan szép idő volt aznap.
Na, és rájöttél, hogy mitől fájt a fejed?
VálaszTörlésValószínűleg szomjas voltam, csak a nagy nézelődésben elfeledkeztem az ivászatról.
VálaszTörlés