 |
| A nyelvét kell nézni |
Reggel nem volt olyan nagy köd, viszont a szürkeség később sem akart oszlani. Már előző este törtük a fejünket, hogy hova menjünk, akkor a Mondsee és Attersee környéke került szóba. Egy térképen kifigyeltünk néhány panorámahelyet, ahol majd meg kell állni.
Hát ebből semmi sem lett. A panorámahelyeket meg sem ismertük, de nem is nagyon álltunk volna meg, mert a tó körül feldúsult a szürke köd és úgysem lehetett volna semmit sem látni. Befutottunk egy városba, és a parkolóban kupaktanács keretében lett eldöntve, hogy a mai napot várlátogatással fogjuk tölteni, ahogy azt Sugi előre el is tervezte. A várost (talán Mondsee volt) otthagyjuk, nehogy úgy járjunk vele, mint a szürkeségbe fulladt Bad Ischl-lel. Többen Salzburgot emlegették.
Végül elindultunk Werfen felé, a tervek szerint Salzburgot hagyjuk későbbre, hiszen egy nagyvárosban akkor is lehet nézelődni, ha beesteledik.
Csodák csodája, Werfenbe már ragyogó napsütésben érkeztünk. Maga a vár,
Hohenwerfen, egy Gellérthegy magasságú emelkedőn helyezkedik el, alatta a város, körülötte mindkét oldalon magas hegyláncok.
Ekkor jött az ötlet, mi lenne, ha inkább szurdokba mennénk ezután, a
Liechtensteinklamm (szurdok) már csak 15 km-re van innen.
Közben azt is eldöntöttük, hogy este morzsabált rendezünk a rengeteg kajából, amit hazulról hoztunk magunkkal (én nem...), hogy ne vesszen kárba. Ezért megálltunk egy szupermarketnél bevásárolni, ami még hiányzott. Olyan jóidő volt a parkolóban, hogy pólóban is melegünk lett. A környezet pedig csodaszép volt, magas hegyek, szines erdők és egyik oldalon hullámzó zöld legelők a hegyoldalban. Sankt Johann im Pongau kéttornyú katedrálisára, a Pongauer dómra (St. Johannes-Kirche) is rá lehetett látni.
Liechtensteinklamm bejárata innen már csak 5 km-ra van. A szurdok 4 km hosszú, de csak 1 km látogatható. Tulajdonképpen egy szűk sziklahasadék, a magas sziklafalak helyenként 1 méterre szűkülnek. Alul sebes vizű patak csobog, amely a látogatható rész végén lévő vízesésből táplálkozik. Végig biztonságos, fából kiépített járdákon lehet közlekedni, méterekkel a patak fölött, időnként a sziklába vájt, félig nyitott alagútban. Jól fel kell öltözni, mert a szurdokban még valószínűleg nyáron sincs túl meleg, egyes szakaszokon az ember nyakába csöpög a sziklákon lecsapódó pára.
Hazafelé kettéváltunk. Zoliék bementek Salzburgba kocsi-ügyet intézni (végül nem kellett, viszont akkor már mégis körülnéztek), mi a hazamenetel mellett döntöttünk, mert elrepült az idő, a városlátogatásnak már nem lett volna értelme.
Már a Wolfganfsee-nél voltunk, amikor felfigyeltünk a különleges fény- és ködviszonyokra. St. Gilgennél jártunk éppen. Megálltunk és kicsit körülnéztünk a városkában és a tóparton. Jócskán találtunk fotóznivalót, kár lett volna kihagyni.
 |
| St. Gilgen, már a neve is jól hangzik |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése