Sveti Petar - a szállás

2014.08.11-19

Ez a leírás kicsit rendhagyó lesz a többihez képest, mert nem teljesen időrendben számolok majd be a nyaralás történetéről, mivel nem is emlékszem pontosan, mikor mi volt. 

Hárman indultunk útnak, nők, azzal az elhatározással, hogy jól kipihenjük magunkat a tengerparton. Csak az irányt lőttük be előre, úgy terveztük, hogy Zadar környékén keresünk magunknak szállást.

Délután fél 5 körül érhettük el Zadart, onnan csorogtunk lefelé déli irányba. Talán a második megállásunk lehetett és a harmadik falu, és már meg is találtuk, amit kerestünk. Akkor még nem is voltunk vele tisztában, hogy mennyire klassz helyet találtunk.

Ezen a szakaszon a műút egészen közel van a parthoz. Az út és a tengerpart között búvik meg a kis falu, Sveti Petar (Szent Péter) legrégebbi része, amit B csak egyszerűen "cheap side"-nak nevezett, ez aztán rajta is ragadt. A kis kőházak egymás hegyén-hátán állnak, és a legtöbbjük remekül fel van újítva. Mi az úthoz legközelebb eső épület első emeleti apartmanjában laktunk, de így sem voltunk messzebb a víztől 20-30 méternél. Inkább 20. Ez nagyon jól jött, a nap bármely időpontjában felszaladgálhattunk az apartmanba, ha valamire szükségünk volt.

Ami az előnye, az egyben a hátránya is volt a remek apartmanunknak. A parti műúton elég nagy forgalom volt éjszaka is. A zaj megnehezítette az éjszakai nyugalmat, mivel az apartmanban nem volt légkondícionálás. Hiába szereltek fel zajszűrő ablakokat, a meleg miatt tárva-nyitva kellett hagynunk őket. Főleg az első éjszaka volt nyugtalan emiatt, később mindenki úgy védekezett, ahogy tudott, én például áldottam az eszemet, hogy nem hagytam otthon a füldugóimat. De később az éjszakai meleg is alábbhagyott, kicsit beljebb lehetett hajtani az ablakokat. A melegen és a zajon kívül első éjszaka B és M életét a szúnyogok is megkeserítették. Ebből én nem érzékeltem semmit, csak másnap láttam a lábamon egy jó pár csípést, de szerintem az nem szúnyog volt, hanem pók. Másnap beszereztünk szúnyogriasztó kütyüket is, ez a probléma is meg lett oldva, több pókcsípésem sem lett.

A felsorolt kellemetlenségek nem tudták kedvünket szegni. Ez a mi kis cheap side-unk annyira a mi igényeinknek megfelelő volt. 

Az apartmanunk szép tiszta és elég jól felszerelt volt. B és M a hálószobában aludtak, én a "nappaliban" aludtam, ami egyben a konyha is volt. Mivel én késő fekvő vagyok, ez nekem így nagyon is megfelelt. Asztal székekkel nem csak a konyhában volt, hanem a saját teraszunkon is, ahonnan ráláttunk a tengerre és a környező épületek apartmanjainak életére. Főleg kisgyerekes lengyel és szlovák családok laktak a környékünkön, de sok horvátot, szlovént is láttunk. Kora reggel fekete ruhás, fejkendős néni söprögette a járdát, egy másik a tengerpartról hordta vödörben a vizet (nem tudom, azzal mit kezdett). A söprögetős néni az egyik apartmanház tulajdonosa lehetett, mert állandóan ott tett-vett reggel az udvarban és a környékén. Leszedte az érett paradicsomot és lecsipkedte az elszáradt virágokat is.

A bácsi meg egész nap az ajtajuk előtt üldögélt, mindent és mindenkit jól megfigyelt. Nekünk is rögtön a kezdetektől mindig köszönt, még a teraszra is felköszönt, ha látta, hogy ott vagyunk.
A mi háziasszonyunk egy fiatal nő volt, Daniella. Egyik este egy doboz friss fügét találtunk az asztalunkon, azt tőle kaptuk.

Körben mindenhol rengeteg virág volt, nyíltak a leánderek, illatoztak a szegfűk a kőfalakon. Mindenféle pozsgás növény, babér vett körül minket.

Mi viszonylag korán keltünk, fél 7 - 7 körül. Kényelmesen megreggeliztünk a teraszon. Friss kenyeret szemben, az út túloldalán vettünk a boltban, minden egyebet itthonról vittünk, vagy ami hiányzott esetleg, azt az elég sűrűn álló boltok valamelyikében tudtuk beszerezni. Ezután levonultunk a tengerpartra és az időt főleg olvasással, heverészéssel, néha szunyókálással töltöttük. 11-12 körül felmentünk az apartmanba. B ötlete alapján az ebéd mindig valamilyen saláta lett, főbb összetevők: paprika, paradicsom, uborka, amit hol olajos hallal, hol sajttal, főtt tojással kombináltunk. Aztán jött a szieszta, majd 4-5 óra körül újra a tengerpart. A vacsorát vagy a teraszon költöttük el, vagy néhányszor elmentünk egy közeli étterembe, de ezekről egy másik bejegyzésben fogok beszámolni.

Balra a konyharész, jobbra a fekhelyem és a benti asztal.
Hátam mögött egy kis folyosóról nyílt a hálószoba és a fürdő.
Reggeli rendetlenség. A bejárati ajtó a teraszra nyílt, ahol ettünk
és innen volt rálátás a tengerre is.

Kilátás balra a teraszról. Jól látszanak a kőfalakkal kialakított udvarok,
a szomszéd ház alsó terasza velünk nagyjából egy vonalban (feljebb is volt egy)
és a mi lépcsőnk. Jobbra a vízhez levezető út,
ahol az előző képeken a nénik ügyködtek. Alattunk egy üres apartman állt,
amit aztán pár nappal ezelőtt egy szlovén család vett ki.

Kilátás a teraszról jobbra. Ebben a házban laknak (most is)
a sokgyerekes lengyelek és szlovákok.
A parkolással sem volt gond, a szimbiózisban élő szállásadók
ezt is felosztották egymás között, akárcsak a többi területet.