Horvátország 2016/3 - Krk sziget: Vrbnik

Ez egy nagyon érdekes kép. Csak már itthon vettem észre,
hogy a teraszunkról oly kopárnak hitt sziget nem is olyan
kopár mindenhol.

Alig melegedett meg alattunk a sibinji tengerpart kavicsa, a második teljes napunkon máris kirándulni indultunk. Ennek persze oka volt, M fiáékkal előre megbeszélt találkozónk volt Krk-ön, egy Baška nevű üdülőhelyen. De ha már Krk szigetére megyünk, nézzünk is körül alaposabban.

Én még sohasem jártam Krk szigetén. Nagy elvárásaim voltak, hiszen mindennap szembesültem a teraszon a sziget nagyságával, meredek szikláival, kopárságával. Tudtam előre, hogy nagyon látványos a híd is, amelyik átvezet a szárazföldről és kinéztem egy helyet, ahonnan - alkalomadtán - jó képeket is lehet majd készíteni róla.

Szóval, részemről legalábbis, nagy volt az izgalom.

Ezúttal észak felé kellett elindulnunk a tengerparton. Már az is egy jó félórába beletelt, mire elértük az átkelési pontot, ahol a hídra rá kellett kanyarodni, ez Krk északi csúcsánál van. És tényleg nagyon látványos a híd, még kocsiból is. 

Ahogy átértünk és haladtunk egyre beljebb, rögtön nagy meglepetés ért, mert a sziget belseje teljesen más, mint a felénk eső oldala. Zöldellő kertek, mezők, szőlők, virágos települések, a csupasz szikláknak szinte nyomuk sincs. Én csak vártam-vártam, hogy mi lesz már. Mivel a látvány teljesen más volt, mondogatni kellett magamban, hogy azért Krk-ön vagyunk ám. Leszögezem, nagyon izgi volt felfedezni ezt a másmilyen Krk-öt, mint amilyet előre elképzeltem.

Először egy tengerparti sziklára települt, Vrbnik nevű község felé tartottunk. Ez a település a
fehérboráról híres. És valóban, szőlőültetvények mellett haladtunk el, de sajátságos módon ezek az ültetvények nem domboldalakon helyezkedtek el, hanem a dombok közti védett völgyekben. Azért látszott, hogy minden tapodtatnyi helyet igyekeznek kihasználni. 

Mi a sziget belseje felől közelítettük meg Vrbniket, innen is szép volt a rálátás a sziklán elhelyezkedő településre. Pár nappal később, amikor még mindig abban reménykedtünk, hogy el tudunk jutni hajóval Rab-ra, találtunk olyan kisebb hajókirándulásokat, amelyek a szemben lévő Novi Vinodolskiból indulnak Vrbnikbe. Nem használtuk ki az alkalmat, hogy mégegyszer megnézzük Vrbniket, most már sajnálom, mert nagyon hangulatos kis település. Neki is van zegzugos óvárosa, több helyen is mérik a helyi fehérbort, vele egyidejűleg vörösbort is, bár az nem helyi eredetű - mint megtudtuk a fiatal boroslánytól. Kávét is ittunk egy panorámahelyen, nagyon klassz régiségboltot is találtunk és rábukkantunk a szárazföld felé tájolt aprócska kertekre is. Kevés volt az egy óra, amit Vrbnikre szántunk, na. Vissza kellett volna menni. Remélem, még lesz rá mód a jövőben.