Szicília 9. nap - Palermo

Volt tehát egy teljes napunk, hogy valamennyire magunkba szívjuk Palermo hangulatát. Napsütésre ébredtünk, futottunk ki az erkélyre a fényképezőkkel (meg a telefonokkal). A napsugarak éppen a templom mögül csillantak elő. Jobbra egy tekintélyes kupolára láttunk rá a balkonról.

Összekaptuk magunkat és mi a Zsuzsával a piacra indultunk (Ballaro), ami ott volt pár percre sok-sok utcán keresztül. Nem tudom, hogy ez mindennapos piac-e, mindenesetre aznap (vasárnap) hatalmas sürgés-forgás, forgalom volt a piacon. A árusok ordibáltak, kurjongattak, próbálták felhívni magukra a figyelmet, vagy inkább magukat szórakoztatták, de fergeteges jókedvük volt. Láttunk megint hatalmas fej karfiolokat, csak itt sárgászöldre voltak festve, nem lilára, mint Cataniában. A halasoknál óriási kínálat volt halakból és mindenféle tengeri herkentyűkből. Volt ruhás részleg, bolhapiac is. 

A Parlament

Még a szálláson megbeszéltük, hogy mindenki fokozottan vigyázzon a cuccaira, ebben valószínűleg az előző esti parkolós afférunk játszott szerepet, mert korábban ez eszünkbe sem jutott.

San Giovanni degli Eremiti

A piac után tovább kóboroltunk az utcákban, a katedrálist vettük célba. Közben elmentünk a San Cataldo templom és a Parlament monumentális épülete előtt is. Lassan odaértünk a palermói katedrális hatalmas épületéhez, ahol éppen akkor szállt ki egy városnéző tuktukból Csilla és Marcsi. Mi is felfogadtuk az ipsét téli kedvezményes áron. Körbevitt minket a régi városrészben, néhányszor hátrakiabálta, hogy éppen mit látunk, és néhányszor azt is felajánlotta, hogy szálljunk ki egy kicsit, de mi nem éltünk vele. Főleg zsibvásároknál tette ezt meg, az meg minket annyira nem érdekelt, túl nagy volt a tumultus és mi most a nevezetességeket szerettük volna látni inkább. Olyan helyeken is jártunk, ahol előtte fél órával már körülnéztünk. Elég az hozzá, túlságosan nem sajnáltuk, amikor véget ért a motoros séta. Amúgy is kirázta a lelkünket, kézzel-lábbal kellett kapaszkodni.

A katedrálishoz vitt bennünket vissza és mi még be tudtunk menni pár percre, mielőtt mindenkit kitessékeltek volna a szieszta miatt. Gondoltuk mi először. Még mondtam is, hogy remélem, délután vissza lehet jönni, hát így legyen ötösöm a lottón, ahogy megéreztem, hogy ez nekünk nem fog összejönni. És nem csak ide, hanem máshova sem, ugyanis vasárnap csak délelőtt volt minden nyitva. Puff, nesze nekünk a Monreáléban kihagyott arab-normann mozaikok, ugyanezek párjait itt Palermóban sem tudjuk megnézni. Pedig lett volna mit, az előbb említett San Cataldo-t például, és ebbe a sorba tartozik még a Martorana (Santa Maria dell'Ammiraglio templom) is, melyek szinte a szánkban voltak a szállásunkoz képest, az előző esti Piazza Bellinin. Ezekről bővebben: Az arab-normann Palermo, valamint Cefalu és Monreale székesegyházai
Huhh, nem voltunk túl boldogok. Még csak nem is hibáztathatom magamat, mert akkor sem biztos, hogy a nyitvatartási időket megnézem, ha jobban felkészülök az útra.

Közkívánatra: Arancino
(netes kép)

Körbejártuk a katedrálist és pihenésképpen beültünk mellette egy bisztróba, ahol nem csak a telefont tudtuk feltölteni, de megkóstoltam egy újabb szicíliai finomságot, az Arancino-t. Már a reptéren szemeztem vele, először azt hittem, hogy édesség, mert kívülről egy megtermett bundázott körtének néz ki. Köze nincs hozzá az alakján kívül. Ez ugyanis körte alakú rizsgombóc, ami belül különböző dolgokkal lehet töltve. Én most például olyat ettem, ami sonkás tölteléket tartalmazott. Irtó kiadós étel, nekem egy ebéddel ért fel.

Aznap azért volt szerencsénk is. Teljesen véletlenül ráakadtunk a Chiesa del Santissimo Salvatore templomra (a katedrálistól egy ugrás), ami először is nyitva volt!, másodszor pedig: fel lehetett mászni a kupolájába. Na, ez már valami! Maga a templom is nagyon szép belülről még a barokksága ellenére is, a kilátás pedig a kupola magasságából feledhetetlen volt.

Chiesa del Santissimo Salvatore

Megszólított minket egy litván pasi fent a kupolánál, aki látta, hogy felváltva használjuk a fényképezőt és a telefont. Ő is telefonnal fotózott, de nagyon komoly felszerelése volt hozzá. Amikor ott beszélgettünk, éppen time lapse felvételt készített. Ő maga zenész egyébként és ide-oda utazgat a világban, két fellépés között pedig ismerkedik az adott országgal és fotózik a telefonjával. A telós állványát nagyon irigyeltem.
Láttunk még egy érdekes kereszteződést nem messze, a Quattro Canti-t. Ezt már előző este is megcsodáltuk. Nyolcszögletű maga a tér (szerintem inkább útkereszteződés). Négy egyforma barokk épület adja ki a teret, a további 4 oldalt az utak adják. A négy barokk épület (XVII. szd) szobrai a 4 évszakot szimbolizálják, plusz Szicília 4 spanyol uralkodóját, plusz Palermo 4 védőszentjét.

Quattro Canti, a négyből kettő

Ezután a kikötő felé indultunk, hogy talán benézünk a botanikus kertbe, mert Csilláék is arra mászkáltak akkor. Végül csak egy gyerekrendezvényig jutottunk a kikötőnél. Hatalmas volt itt is a tumultus, minden gyereken jelmez volt, feltételezem, hogy mini farsangot rendeztek nekik. Innen akkor álltunk tovább, amikor sírva fakadtam egy kisfiún, aki rémülten kereste a hozzátartozóit. Annyira szívfacsaró volt a kis ijedt arca. már éppen közbe akartam lépni, hogy rendet teremtsek a biztonsági őr fejében, hogy legalább fogja meg a kölyök kezét, hogy ne szaladjon szegény világgá, meg szóljon már neki néhány megnyugtató szót, amikor egyszercsak odaszaladt egy másik gyerek és a kissrác azonnal megvígasztalódva és felszabadultan elszaladt vele. Biztos a testvére volt.

Hát ilyen összevisszára sikeredett a palermói napunk.
Csillával és Marcsival a mi kis terünkön találkoztunk egy Spritz mellett.
A vacsorát ugyanabban az étteremben költöttük el (Trattoria il Proverbio), mint előző este, csak most mindannyian ott voltunk. Valamilyen spagettit ettem, de nem tudok közelebbiről beszámolni.